Szkeptikus Kerekasztal

Szkeptikus Kerekasztal

Vissza a többi részhez
Vissza a többi részhez

Anarchia, mint megoldás civlizációs problémáinkra?

Értekezés a társadalmi kettészakadás pillanatában

II.

Írta és szerkesztette: Bukovinszki Gergely

Legutóbb frissítve: 2021. 12. 31.

Anarchia, mint megoldás civlizációs problémáinkra?

Értekezés a társadalmi kettészakadás pillanatában

II.

Írta és szerkesztette: Bukovinszki Gergely

Legutóbb frissítve: 2021. 12. 31.

Az individualista és tekintélyelvű nézetek rövid áttekintése a COVID-19 kontextusában

Egyszavas válaszok helyett ismeretanyag

A COVID-19 jelensége komplex és lehetetlen néhány mondatban összefoglalni. Még akkor sem lehetséges, ha az a többség számára még mindig betudható egy emberiség kipusztításával fenyegető betegségnek. Ugyanakkor valóban az emberiség evolúciójának mérföldköve, amiről generációk fognak beszélni. A mi feladatunk tehát, hogy életben tartsuk az igazságot és meghatározzuk, hogy miként fognak az utánunk érkezők emlékezni a COVID-19-re.

Mindannyiunknak van valamiféle elképzelése arról, hogy mi az igazság, de az kevésbé vitatható, hogy a COVID fontos kérdéseket vetett fel, és amennyire megosztotta a társadalmat, olyan mértékben képessé tett bennünket arra, hogy átgondoljunk egzisztenciális kérdéseket és az állásfoglalás kényszerének nyomása alatt próbára tegyük nézeteinket. Segítségével ráébredhedtünk, hogy mennyire nem az számít, hogy mit vallunk igazságnak, hanem az, hogy miként jutunk arra a következtetésre.

A COVID felnagyított és felgyorsított egy már meglévő, és hosszú ideje gördülő súlyos válságot a társadalmi-gazdasági hálózatainkban. Szövevényes, komplex és szenzitív rendszerekről van szó, amik irányítása már-már lehetetlenné vált egy világban, a globalizáció és digitalizáció szárnypróbálgatásainak első néhány évtizedében. Egy új rendszerért kiáltottunk hát. Néhányan hangosabban másoknál, néhányan pedig öntudatlanul, de ugyanabba az irányba sodortuk az emberiség jövőjét már jóval 2019. előtt. Döntéshozók, nagytőkés befektetők, politikai vezetők számára a deus ex machina, az isteni feloldozás egy olyan világ, amelybe legtöbben önként beleegyeztünk és amelyben te

“…és én nem fogjuk megtalálni a szabadságot, hogy úgy higgyünk, gondolkodjunk és tegyünk, ahogy mi [helyesnek] hisszük.” [1]

Ezt megállítani képtelenség, ugyanis a természetes, “önálló” élet nem létezhet a természet törvényeinek, szabályainak ismerete nélkül és gondos tervezés hiányában, amivel modern társadalmaink tagjai nem rendelkeznek. A szociáldarwinizmus fogságában, a folyamatos termelésen és fogyasztáson alapuló gazdaságot, folyamatos önfenntartást, féktelen reprodukciót igénylő emberi körülmények pusztán önmagukban állandó egyenlőtlenséget okoznak. Önpusztító mechanizmusként teremtették meg a körülményeket a COVID-nak, melyet a láthatatlan uralkodók [2] ismét sikerrel használtak fel saját előnyükre. A „rendszer” tehát minden bizonnyal menthetetlen, de az egyén számára lehet kiút egy alternatív rendszerben. Fontos megjegyeznem – és ezúton definiálnám a továbbiak értelmezéséhez szükséges álláspontomat -, hogy én nem tartozom azok közé, akik a kapitalizmust hibáztatják az emberiség problémáiért. Nem istenítem, de nem vagyok híve a szocializmusnak sem. Sőt! Amikor kritikával illetem a szocializmust, akkor az azt pártolók felől a válasz rendszerint az, hogy a szocializmus (se kommunizmus) sosem valósult meg teljességében, hiszen a gazdasági rendszerek, amiket szocializmusnak hívunk, például a Szovjetuniót, igazán kapitalista nagytőkések irányították, ezért fordulhatott a diktatúra dekadenciájába. Ezzel ellentétben sosem hallottam még ezektől a személyektől azt elismerni, hogy a kapitalista szabad piaci modell sem tudott soha megvalósulni, hiszen a kormány (szintén kapitalista nagytőkések által irányítva) változó mértékben ugyan, de mindig beavatkozik a szabad kereskedelmi folyamatokba és szintén a manipulátoroknak kedvez. Tehát ilyenformán teljesen mindegy, hogy kapitalizmus, vagy szocializmus, a kulcskérdés számomra a centralizált erőtér, a döntéshozatal hivatala, melyen keresztül ugyanazon érdekek minden rendszerben képesek elérni azt, amit akarnak. Éppen ebből az okból kifolyólag nevezem a kormánnyal rendelkező államszervezést tekintélyelvűnek, hiszen a minarchiaszerű limitált kormányzásra példát találni modern történelemben nem lehetséges. A probléma egyik fő forrása tehát a központosítás.

Tájékozottság az első lépés a beleegyezéshez

Számtalan kérdés érkezett felém és megannyi ötletet kaptam “megoldáshoz”. Egy homályos megfogalmazása és leegyszerűsítése magának az életnek. Sosem tudom, hogy amikor valaki “megoldásról” kérdez, akkor pontosan mire gondol és amikor erről szeretnék előterjeszteni gondolatokat, mindig falakba ütközöm, ugyanis a nézők többsége valamiféle instant válaszra vár és meglátásom szerint kevesen hajlandóak belefektetni a munkát egy szisztematikus, sok lépésből álló folyamat megtervezésébe, esetleg kivitelezésébe, amire véleményem szerint szükség lenne a “megoldáshoz”. A megoldás a helyes gondolkodás és cselekedetek folyamatának eredménye. Episztemológiai kérdéskör, egy irány és nem egy előre meghatározható lineáris jelenség, aminek létezik eleje és végpontja. Ahányan vagyunk, annyiféle “megoldás” létezhet, mert a “végeredmény”, a “cél”, amit legtöbben szeretnénk, az a békés, teljes élet saját magunk számára. Van aki ennek morális vetületét nem hajlandó felismerni, de ez a valósága életünknek. Viszont vagyunk azok, akik felismerjük, hogy saját magunk békés, teljes élete kizárólag úgy valósulhat meg, ha közösségünk tagjainak is lehetővé tesszük azt, megadva a lehetőséget arra, hogy maximum potenciálunknak élhessünk, hogy kiteljesedhessünk. De mi van akkor, ha valaki számára a békés élet azt jelenti, hogy néhányan művelik a földet, ő pedig ingatlantulajdonosként hátradőlve élvezi mások munkájának gyümölcsét? Hogyan oldjuk fel az osztályharc okozta korlátokat? Miben különbözhet egyik rendszer a másiktól? Ez a fajta “megoldás”, vagy “önfenntartó” közösségi elképzelés számomra nem alternatíva a jelenlegi kizsákmányoló rendszerrel szemben. Egy ilyen felállás pusztán azt idézné elő, hogy akik eleget zsákmányoltak ebben a rendszerben és most azt összeomlani látják, átmenekíthetik vagyonukat egy alternatív rendszerbe, amíg elül a vihar. Milyen “megoldásról” beszélhetünk egy globális társadalomban, vagy akár egy nemzet tekintetében (ami egy globális gazdasági rendszer és szervezeti hierarchia része)? Mégis hogy lehet egy állam szuverén, amikor pusztán nemzetközi nagyvállalatok számára kedvezőtlen (szuverén) politikai döntések következtében ezen vállalatok a befektetés megvonásával és egyéb szankciókkal képesek egy adott ország GDP-jét kritikusan megcsorbítani? [3] Vagy akár megrengetni a lakosság aktuális kormányba vetett hitét? Irán példája remekül ábrázolja, hogy mit is jelent az, amikor egy ország ellenszegül a globalista érdekeknek. Hogyan lehet egy kisebbség számára bármi is megoldás, miközben egy kiterjedt közösség része, akik őket elítélik, vagy egyenesen veszélyesnek tartják? De számos egyéb példát is említhetnék, amik felvetik a kérdést, hogy milyen ismeretek szükségesek ahhoz, hogy egyáltalán megoldásról beszéljünk? Részben olyan ismeretek, melyeket képtelenség 30 perces, de akár másfél órás videóba is belesűríteni. Vannak nézőim, akik egyenesen kijelentették, hogy a feliratozott részeket sem hajlandóak megtekinteni, nem hogy a felsorolt forrásaimat elolvasni és szerintük inkább szinkronizáljam a klipeket, mert nem szeretnek olvasni. Nézők, akiket egyébként érdeklik a videóim és a témák, amik azokban elhangzanak. Egy TikTok dominálta, mémekkel elárasztott világban az olvasás tevékenysége fájdalmas aktivitás, de sajnos anélkül nem látom át, hogyan számíthat bárki is feloldozásra rabságunk alól. A szabadság az ismeretszerzés és helyes gondolkodás kiterjesztésével érkezik. Nem ítélkezni szándékozom, pusztán a helyzetet írom le és természetesen egy felismerem, hogy egy felgyorsult világban az írás nem a leghatékonyabb módja az információközlésnek, ugyanakkor minőségben egyelőre semmi nem helyettesíti azt.

 

Természetes szerveződési forma-e a központi irányítás?

Szkeptikus emberként a legnagyobb kihívás számomra a materialista és idealista nézeteken keresztül egyszerre ábrázolni az irányt, ami “ideális” lehet a békés együttélés szempontjából. Legtöbb nézőm, olvasóm számára nem kérdés, hogy a nemzetközi bankárok és a pénzügyi elit a politikai csatározás fölött állnak. A politika csupán adott régiók társadalmi-gazdasági irányításának az eszköze. Mára államfők, leginkább mint óvó bácsik mesélik a gyerekeknek, hogyan is képzeljék a valóságot. Néha maga az óvó bácsi is hisz a mesékben. És annak ellenére, hogy nem tartom magam adekvát személynek egy alternatív rendszer kifundálásban, olvasok azoktól, akik az évszázadok alatt kiterjedten tanulmányozták a kérdéskört. Ezzel egyidőben kijelentem, hogy erről a legfontosabb beszélnünk és ez lesz értekezéseim fókusza a továbbiakban.

Én két fontos kérdéskörre bontottam le érdeklődésemet egy alternatív társadalmi-gazdasági modell kidolgozásában;

  1. Emberi természettel kapcsolatos viták relevanciája (filozófia, pszichológia, szociológia)
  2. Központi (felülről történő) irányítás szükségessége a természetes (alulról történő) szerveződéssel ellentétben (elsősorban politika és közgazdaság).

Az irányítás definíciója:

  1. “: (egy személy vagy állat) viselkedésének irányítása
    : (egy személyt vagy állatot) arra késztetni, hogy azt tegye, amit akarunk.

  2. : hatalmat gyakorolni (valami felett)

  3. : irányítani (valaminek) a cselekvéseit vagy működését: (valamit) arra késztetni, hogy egy bizonyos módon cselekedjen vagy működjön.” [4]

Én egyelőre nem találtam természetben fellelhető bizonyítékát a központi irányításnak és így azt feltételezem, hogy a központi irányítás nem természetes szerveződési forma. Akárcsak a biológiában, amikor a központi idegrendszerről és a sejtműködésről van szó, illetve azok kapcsolatáról, tudósok hasonló dilemmával szembesülnek. Vajon mekkora mértékben irányítottak a sejtek és mekkora mértékben tekinthetőek autonóm szerkezeteknek, melyek önálló “döntéseket” hoznak egy közös cél érdekében az előállított információk alapján? Ugyan kölcsönhatások megfigyelhetőek, melyek feltételezik az “irányítást”, ami egy bizonyos ponton sokkal inkább filozófiai kérdéskör, mint biológiai, hiszen felvetik a tudat, intelligencia és szabad akarat kérdéskörét. És miután a tudomány egy folyamat és nem örök igazság, nehéz erre alapozva következtetésre jutni.

Az individualista szemléletekről: anarchia, libertarianizmus, liberalizmus

Kezdésnek a libertarizmustól (libertariánizmustól) és az anarchiától fontos elkülönítenünk a kortárs liberalizmust. Például az anarchia, azaz kormány nélküli individualista szerveződés egyik formája, az anarchokapitalizmus definíció alapján nem feltétlenül libertariánus. David Friedman közismert közgazdaságtani professzor az anarchokapitalizmust intézmények csoportjaként definiálja, amik működése, tevékenységük kimenetele egy gazdasági kérdéskörré alakul át.

Az anarchia a kormány intézménye nélküli szerkezet, míg az anarchokapitalizmus az, ahol a jogrendszer a magántulajdon és önkéntes kereskedelem köré szerveződik.

Friedman álláspontja szerint ha a társadalom alapja a magántulajdon védelme és kereskedelmi egyezmények létrejötte, akkor az anarchia egy kapitalista gazdasági rendszerben működik. Amint a magántulajdonhoz való jog elvész és nincs kormánya, akkor elméletben anarchokommunizmusról beszélünk, ahol a közösség nem tart igényt a tulajdonra és a közösség érdeke érvényesül (az individuumé helyett) mind a kereskedelemben, gyártásban, mind a gazdaságban. Legalább is a tulajdon közös birtoklásának tekintetében egy kommunista rendszerről beszélünk. Továbbá elképzelhetőek olyan területek, akár földtulajdonban, vagy intellektuális tulajdonban is, ahol elképzelhető olyan jogi felállás, ami nem kapitalista. Például bizonyos ősközösségekben megfigyelték, hogy földtulajdon változhat az év különböző részén pl. vadászidény miatt, vagy növénytermesztés miatt igények szerint biztosítva azt a feleknek. [5] Szerinte először az intézmények célkitűzéseit kell definiálni, hogy tudjuk, hogyan fognak funkcionálni a gazdaságban és tudjuk, hogy milyen végeredményre számíthatunk. Az anarchokapitalizmus egy olyan jogrendszert élvez, ami lehetővé teszi az egyének számára, hogy irányíthassák saját életük. Privatizáció egy fontos eleme ennek a szerveződési formának. Friedman szerint nincs olyan formája a kormánynak, amit ne lehetne privát intézményekkel helyettesíteni. Sokan gyakran úgy gondolkoznak a magántulajdon alternatívájáról, mint a kormány tulajdonáról, pedig egy ideális világban az alternatíva a magántulajdon létezésének hiánya lenne. Ez az elképzelés minden értő, gondolkodó ember agyában megfordul időről időre és a Klaus Schwabhoz hasonló elitista, uralkodni vágyó maffiózók emlékeztetnek mindannyiunkat arra, hogy miért is fontos megőriznünk a tulajdonhoz való jogot és soha el nem engedni azt. Én is éltetném a magántulajdon eltörlését egy ideális világban, ahol nem lépünk úton útfélen egymás lábujjára, ahol mindenkinek van elég, ha hajlandó előteremteni azt saját maga számára és nem akar másokon élősködni, de sajnos nem élünk egy ideális világban.

Az érdeklődők számára az alábbi idézet körvonalazza, hogy miért.

“Minden kormányzat lényegét tekintve összeesküvés a kiváló ember ellen; egyetlen állandó célja, hogy elnyomja és megnyomorítsa őt. […] Egyik elsődleges feladata az, hogy az embereket erőszakkal reglementálja, hogy minél egyformábbá és egymástól minél inkább függővé tegye őket, hogy felkutassa és leküzdje közöttük az eredetiséget. Egy eredeti ötletben csak a potenciális változást látja, és így az előjogaiba való behatolást. Minden kormány számára az az ember a legveszélyesebb, aki képes a dolgokat saját maga kigondolni, tekintet nélkül az uralkodó babonákra és tabukra. […] Nem úgy fogja fel, mint az állampolgárok bizottságát, akiket arra választottak, hogy az egész lakosság közösségi ügyeit intézzék, hanem mint egy különálló és autonóm társaságot, amely elsősorban a lakosság kizsákmányolására törekszik saját tagjai javára.” [6]

Menckent megelőzően, a 16-17. századi híres angol tudós, Thomas Hobbes a kormányt elsősorban a kollektív biztonságot szolgáló eszköznek tekintette. Hobbes a klasszikus értelemben ugyan kevésbé nevezhető liberálisnak, mai értelemben annál inkább, ugyanis

„…kiindulópontjuk egy olyan természeti állapot, amelyben az emberek szabadok és egyenlők, és így azzal érvelnek, hogy e szabadság és egyenlőség bármilyen korlátozását igazolni kell (azaz a társadalmi szerződéssel), a társadalmi szerződés hagyománya kifejezi az alapvető liberális elvet. Az alapvető liberális elv szerint a szabadság korlátozásának indokoltnak kell lennie. Mivel ezt elfogadja, Hobbes-t a liberális hagyomány részeként értelmezhetjük.” [7]

A kontraktarianizmus irányzat egyik leghíresebb alakjaként, szerinte a politikai hatalmat egyfajta társadalmi szerződés szükségessége indokolja, amely egy szuverén személyre vagy szervezetre ruházza a mindenki biztonságáért és jólétéért való felelősséget. Hobbes szerint az emberek szenvedélyei felnagyítják az adott értéket (anyagi vagy eszmei), amelyet saját érdekeiknek tulajdonítanak, és ezen érdekek leginkább rövidtávon jelentkeznek. Mindemellett az emberek pusztán saját érdekeiket követve nem versenyképesek másokkal szemben. Szerinte a kormányzat a kormányzottak beleegyezésén, valamint az egyenlőségről és az individualizmusról alkotott elképzelésein alapul. A későbbi fábiánus szocialistákat is megihletve, Hobbes úgy vélte, hogy az emberek természetüknél fogva a túlélés eszközeit ragadják meg, amelyeket az önfenntartás és az élvezetek önös vágyai irányítanak.

Természetesen (elemzők szerint is) Hobbes kormánycentrikus nézeteit erősen befolyásolta az angol polgárháború kitörése. Nem meglepő, hiszen a COVID válság hatására is láthatjuk a tekintélyelvű ideológia erősödését demokratikus rendszereinkben (szocialista és liberális egyaránt), mind a lakosság felől érkező igény, mind a húsosfazék közelében maradni szándékozók irányából (politikusok és szponzoraik). Mára nem csak a szociáldemokraták, hanem a liberálisok is erősebb központi irányításért kampányolnak. Előbbi nem meglepő, utóbbi pedig már rég elvesztette a talajt a lába alól.

Valami nekem problémás Hobbes elképzelésével kapcsolatban, de a mai szociálliberális politikai ideológiával is; mégpedig az emberi természet vizsgálata szolgál kiindulópontjául (vagy épp annak hiánya).

Az “emberi természet” kérdéskörének leegyszerűsítése jellemzi, pusztán az egyébként környezeti tényezők által befolyásolt egyének szociológiai és pszichológiai vizsgálatának kérdéskörére. Hogyan beszélhetünk emberi természetről, amikor mindannyian a szociális környezet áldozatai vagyunk születésünk pillanatától kezdve, sőt, sok tekintetben már azt megelőzően is? Hogyan tudunk elvonatkoztatni a mérgező környezettől (pl. fizikai adottságok, készségfejlesztés), hogyan különíthetjük el az ember viselkedését (melyből természetének lényegét eredeztetik) mesterséges társadalmaink hatásaitól? Röviden a világ termékei vagyunk és oly keveset tudunk az emberi tudatról. A “tyúk vagy a tojás” vita a jelen helyzetben is bosszantó paradoxon, melyet nem látom, hogy képes lenne valaha is feloldani a tekintélyelvűséget és centralizált irányítást követelők tábora. Az episztémé és logosz, az igazolt igaz hit kapcsolatai mindig is központi elemek voltak a filozófiatörténetben, vallástörténetben, de a különböző irányzatok szemezgetve a hívők érdekeinek megfelelő koncepciókból, következtetéseikben eltérnek.

A modern liberalizmus szerint szabadok vagyunk, ha a kormány épp nem tiltja azt. Ezt láthatjuk a COVID esetében is. A liberálisok támogatják a szólásszabadságot egészen addig, amíg egyetértesz velük. Ebben nem különbözik más irányzatoktól, melyek felhatalmazást adnak egy kormánynak arra, hogy bármilyen mértékben is beleavatkozzon az egyén életébe. A kormány, akárcsak egy személy, hajlamos korrumpálódni, rajtuk keresztül leegyszerűsödik a törvényhozatal, de a szabad versenyt célzó szankciók által az információ áramlása is könnyen centralizálható, így a publikum véleményének manipulálása is egyszerűbbé válik. A közhiedelemmel ellentétben a kormány pusztán látszatintézkedéseket hoz a lakosság érdekeinek védelmében és az igazán fontos kérdésekben pedig oldaltól függetlenül „hátulról” érkező direktívákat követ. Természetesen médiumok közötti szindikátusok létrejöhetnek kormány nélkül is, viszont azok dogmáit sokkal nehezebb ráerőltetni a publikumra, pusztán a szabad verseny miatt.

Akkor minden bajunkért a kormány a hibás?

Nos, én szintén nem tartozom azok közé, akik a publikumot totális áldozatnak állítják be, bár az áldozat szerepének mértéke változó.

Charles Bukowski amerikai író egyik interjúja jut eszembe – ahogy gépelem a sorokat -, mint példája az „amerikai álom” okozta felfordulásnak. Amerika társadalmi-gazdasági munkamegosztási rendszere, a korporativizmus mekkájaként nagyban hozzájárult a neoliberalizmus felerősödéséhez, ahogy minden ideológiának, mozgalomnak valós alapja kell, hogy legyen, bármilyen amorf alakot is ölt idővel. Bukowski szüleinek generációja, majd a „baby boomer”-ek (nem csak az USA-ban) a szociáldarwinizmus mintapéldányai. A termelés-fogyasztás-rövidlátás esetei, amely szemléletnek nyilvánvaló következménye a saját lábát taposó neoliberalizmus térhódítása. Egyik interjújában magam is hallottam Bukowskit apja életszemléletéről nyilatkozni. Apja elvárásai szerint fiának

“Felfelé kellett… dolgoznia magát a vállalati ranglétrán, amíg egy nap neki is lesz egy háza, mint az apjának. Akkor két háza is lesz, amit a sajátjának mondhat. A következő generációban a saját fiának három lesz, és így tovább.” [8]

Feltételezem, hogy legtöbbünk számára egyértelmű, hogy az élet effajta materialista megközelítése fenntarthatatlan és máris könnyebben érthető, hogy a rendszer miként emészti fel önmagát, vagy épp mi saját magunkat. Persze az, hogy mindez így alakult, nem a véletlen műve, hanem vitathatóan évszázados tervezés eredménye, még ha a „terv” részletei idővel igazodnak is a körülményekhez. Sokat hallani a család egységének felbontásáról, mint agendáról a szép új világ eljöveteléhez, mely természetesen létezik, magam is beszámoltam róla a transzhumanizmus kapcsán, de sajnos arról kevesebbet hallani, hogy ebben nekünk és korábbi generációknak mekkora szerepe is van. A „munka-autó-gyerek-ház” paradigma, a „csak nekem és családomnak legyen jó” nézőpont, a saját „család” szervezeti egységének dominanciája más egységek fölött (pl. természeté, állatvilágé, más családoké), morális zsákutcába juttatta a keresztény és nem keresztény kultúrákat egyaránt és természetesen erre nincs széles körben felkínált, “tömeggyártott” és előre csomagolt megoldás sem. A szex, drogok és rock’n roll, avagy az ellenforradalom is pusztán a problémát felfedezni vélő fiatalok politikai erejét volt hivatott elnyomni, ahogy azt szintén érintettem korábban. De mekkora szabadság megengedett akkor?

 

 

Szólj, amíg egyetértesz velem! Bevarrom a szád, ha nem vagy a kultusz hívője!

Hosszú ideje globalisták dominanciája jellemzi a politikai irányzatokat. Azelőtt a dominium a fáraóé, a császáré, az egyházé, vagy épp az abszolút monarchiáé volt. A kortárs politikai irányzatok között ma már annyi átfedés és kezdeti ideológiájukban megannyi torzulás létezik, hogy én személy szerint nem látom értelmét irányzatokba burkolózva létezni és ennek több ízben is hangot adtam már. Ehelyett a politikai mozgalmakból kiemelni szándékozom azokat a tulajdonságokat, melyek történelmileg igazolhatóan előnyösnek bizonyulnak az egyén és közösség együttélése számára. A nagy újraindításnak okkal fontos eleme a politikai átalakítás is, hiszen minden válságnak van valós alapja és egyben lehetőség a hatalomszerzésre.

A neoliberalizmus definíció szerint

„…ideológia és politikai modell, amely a szabad piaci verseny értékét hangsúlyozza.”

„…leggyakrabban a laissez-faire közgazdaságtannal hozzák összefüggésbe.”

„A modern liberalizmus a szociálliberális hagyományból fejlődött ki, amely az egyéni szabadság akadályaira – többek között a szegénységre és egyenlőtlenségre, betegségekre, diszkriminációra és tudatlanságra – összpontosított, amelyeket a korlátlan kapitalizmus hozott létre vagy súlyosbított, és amelyeken csak közvetlen állami beavatkozással lehetett enyhíteni.” [9]

Fontos megjegyezni, hogy a felvilágosodás idején a korai liberalizmus követők valóban szabadságorientált nézetekkel rendelkeztek és kezdetekben erős átfedés létezett a libertarianizmus, liberalizmus és republikanizmus között.

Ez a mai “fejlett” országokban domináns neoliberalizmussal erős ellentétben áll, hiszen követői a “szabadság” eszmeiségét, vagy épp a kormány beavatkozásának szükségességét szelektíven alkalmazzák, kifejezetten olyan értelemben, ahogy arról Hobbes is értekezett; önös érdekeik megvalósítására. A szabad piac védelmét nem képviselik többé és abba egyre nagyobb mértékű beavatkozást követelnek a kormány részéről. Országok, ahol az ideológia képes volt erőteljesen megvetni a lábát, például skandináv országokban a szocializmus dominanciáját figyelhetünk meg a kapitalizmus, vagy szabad piac fölött. Legyen az “BLM”, más populista érdekvédelem, vagy épp környezetvédelem, a tényeket messze elkerülve, tipikusan az “értelmiség” vallásaként öltött testet, kik kényelmes munkahelyeiken, drága otthonaikból művelik azt és hápognak szegénységről, egyenlőségről és befogadásról. Valamiről, amit regényekben olvastak és előszeretettel képezi “intellektuális” “fairtrade” kávézóik beszélgetéseit, azzal persze nem törődve, hogy mennyire „fair” is a „trade” valójában. A képmutatás jelzői, kik egyik kapzsi iparágat támogatják a másik helyett, s kik immár boldogan bicikliznek saját kollektivista vesztükbe, miközben a hangzatos individuális érdekképviselet az álcájuk.

Az osztályharc egyre fokozódik

John Locke volt az első, aki a tudatot is számításba vette az egyén viselkedésének vizsgálatánál. Hobbes és Rousseau mellett tőle származik a kontraktarianizmus, mint a kormány politikai és etikai szabályrendszerének és legitimitásának vizsgálatát célzó mozgalom, mely a klasszikus liberalizmus, vagy individualista liberalizmus alapjául szolgál. A klasszikus filozófiától egészen a 20. század fordulójáig ezeket az irányzatokat és azok történetét fontos ismernie annak, aki szeretne érdembeli “változást” előidézni. Itt gyökerezik szabadságunk jelentősége, annak limitációinak megértése és annak következményei is, és a koncepciók keveredése, evolúciója szintén itt található meg, melyeket érdemes adoptálnunk, igazítanunk a digitális korhoz.

Ez a fajta harc, a tekintélyelvű és individualista szemlélet között, ahogy Hobbes is írta, korokon átívelve jellemzi társadalmak szerveződését, szervezését.

Hogy szükséges a kormányzás, vagy sem, az közösségi igényektől függ. Egy nemzet számára, ha változást szeretne, kezdetekben mindenképpen fontos, hogy létezzen a kormányzás bizonyos mértéke. Egy hosszú (lehetőleg békés) folyamat szükséges bármiféle változáshoz és nem instant átállásról beszélünk. Ezzel egy időben a kormány hatáskörének limitálása úgy vélem, hogy a legelső és legfontosabb teendőnk, aminek szükségességére a COVID remekül rávilágított. És az, hogy szükséges-e egy nagy újraindítás, sajnos nem kérdés. Ez történik jelenleg és csupán rajtunk múlik, hogy sikerül-e másokkal dűlőre jutnunk egy mindenki számára elfogadható koncepció előterjesztésének alkalmával. Egy kisebb közösség számára, ahol a társadalom kevésbé komplex, ahol az egyén képes részt venni a szervezési folyamatok teljességében, a közös értékrend kérdésköre is megvalósítható, az anarchiára történő átállás könnyen megvalósítható. De a közösség tagjainak fontos érteniük a rendszer mechanizmusát, fontos átlátniuk a szükséges döntések okát és következményeit. A rendvédelem, oktatás, egészségügy és egyéb szolgáltatások megszervezése és kivitelezése mind az egyén részvételével történnének.

A világ komplex, de enélkül sem kollektivista, sem individualista rendszer nem funkcionálhat megfelelően. A társadalmi részvétel nem választható, a választás jogához pedig a tájékozottság követelménye társul. De minden változás a fejekben és szívekben kezdődik és néhány ezer embernek kellene milliók fejét és szívét megérintenie ahhoz, hogy egy új rendszer jöhessen létre. Ezért állítom, hogy hosszútávon alternatívákban érdemes gondolkodnunk és nem a jelenlegi rendszeren megpróbálni változtatni. Dinoszauruszok építették dinoszauruszoknak. Most valami radikálisra van szükségünk és ehhez eddig soha nem látott eszközeink vannak a technológia által. Hallottam már petíciókról, elnökjelöltekről, de én a magam részéről jelenleg a tájékoztatást, az információ terjesztését tartom a legfontosabbnak.

Senki egy személyben nem fog tudni megoldást nyújtani problémáinkra. Az elképzelés kicsit olyan, mint Bacsó Péternek felróni, hogy felismerve az átkos szörnyűségeit, miért csak filmet csináltak róla, miért nem változtatták meg a rendszert?
Ez az elképzelés nem csupán naiv, hanem kártékony is lehet. Káros az egyénre, akire a felelősséget ruházzuk, akire a nyomást helyezzük, akit felhatalmazunk a “megoldás” előterjesztésével és káros a közösségre, akik egy újabb apuci pótlékot keresnek, majd csodálkoznak, hogy naiv gyermekként kezelik őket és idővel egyre kevesebb döntésbe vonja be őket az adott “megmentő” apuci. A zsarnokság alól nem fogjuk magunkat kiszavazni, bár nagyon fontos politikai síkon is megvétózni azt. Idővel a kormány hatáskörének limitálása szükséges pusztán ügyek intézésére, adminisztrációs feladatok ellátására. Centralizált hatalom helyett pedig önálló gondolkodásra való nevelés, oktatás jelentheti a megoldást és az igény megteremtése a fiatalok körében arra, hogy részt vegyenek a társadalmi életben.

Hivatkozások:

  1. https://archive.org/details/wall-street-funded-the-bolshevik-revolution-professor-antony-sutton
  2. Edward Bernays, Propaganda, 1928.
  3. David Rothkopf, Superclass: The Global Power Elite and the World They Are Making, 2009.
  4. https://www.merriam-webster.com/dictionary/control
  5. https://www.journals.uchicago.edu/doi/pdf/10.1086/467249
  6. H. L. Mencken, Mencken Chrestomathy, (145. oldal)
  7. https://plato.stanford.edu/entries/liberalism/
  8. Aubrey Malone, The Hunchback of East Hollywood: A Biography of Charles Bukowski, 2003. (21. oldal)
  9. https://www.britannica.com/topic/neoliberalism

Hivatkozások:

  1. https://archive.org/details/wall-street-funded-the-bolshevik-revolution-professor-antony-sutton
  2. Edward Bernays, Propaganda, 1928.
  3. David Rothkopf, Superclass: The Global Power Elite and the World They Are Making, 2009.
  4. https://www.merriam-webster.com/dictionary/control
  5. https://www.journals.uchicago.edu/doi/pdf/10.1086/467249
  6. H. L. Mencken, Mencken Chrestomathy, (145. oldal)
  7. https://plato.stanford.edu/entries/liberalism/
  8. Aubrey Malone, The Hunchback of East Hollywood: A Biography of Charles Bukowski, 2003. (21. oldal)
  9. https://www.britannica.com/topic/neoliberalism

Ennek a bejegyzésnek 4 hozzászólása van

  1. kecske500 január 1, 2022

    Velemenyem szerint , felesleges hosszan szaporitani a szot es erveket felhozni , masok meggyozesere. A vilag sorsa mar regen eldolt es benne az emberiseg sorsa is , van akit a “szabadakarata” jo iranyba visz , van akit rossz iranyba es talan meg vannak ingadozok.Persze tudom , hogy vannak olyanok akik kuldetesuknek erzik , hogy masokat felebresszenek es haza vigyenek , mint ahogy ez a nepmeseinkben is szerepel.
    De a felebresztes lenyege nem az , hogy elmondjak az embereknek , hogy milyen modon rendezkedjenek be az anyagi vilagba , persze az is fontos. De az ebredes celja nem ez.
    Hanem az , hogy raebredjenek az emberek arra , hogy kik ok valojaban es miert vannak itt a foldon.
    Szinte mindegy , hogy milyen tarsadalmi , gazdasagi vagy allami berendezkedesben elnek az emberek , ha az a kozjot szolgalja.
    A teremeszet es a vilag mukodese se nem demokratikus es se nem anarchikus es nemis liberals , ezek csak idoszeru megnyilvanulasok lehetnek. A vilag szigoru hierarchiara epul !!!
    Az elet is hierarchikusan epul fel , az elolenyekben a sejtek is azert hoznak letre szerveket , hogy magasabb szintu letszervezodest hozzanak letre. Ennek a mozgatorugoja pedig egy magasabb szintu tudat , amely ezt szervezi es iranyitja , nevezhetjuk Istennek. Sok kozgazdasszal es filozofussal az a baj , hogy anyagi szinten vizsgaljak a problemat. Pedig minden a szellemi , spiritualis szinten dol el.
    Alapvetoen harom ero formalja a vilagunkat , a teremto , fenterto es igazgato , a harmadik pedig a pusztito es ez a harom ero egy kezbe osszpontosul , mert ha nem igy lenne , akkor a harom ero kozul mar valamelyik regen tulsulyba kerult volna es akkor vege lenne a vilagnak es az emberisegnek is. Ezeket az eroket egyensulyben kell tartani , kisebb nagyobb kilengesekkel.
    A mi korszakunkban a pusztito ero kerult tulsulyba , ez nyilvanvalo mindenki szamara. De ez atfog billeni a teremto ero oldalara velhetoen , hogy fenmaradjon a harmonia !!! Erre mar oseink regesregen figyelmeztettek es probaltak felkesziteni minket ra , hogy sotet korszak jon az emberisegre.
    A harmonia egy lenyeges szo , valamely harmassag egyensulyarol arulkodik. Ezesetben a teremto , igazgato es pusztito erok harmassagarol.
    A nyugati ember nem erti a vilag mukodeset , ugyanis a nyelve nem teszi lehetove szamara a vilag megerteset , ezert mindig teves kovetkeztetesekre jut. Ezert van annyi nyugati filozofus , mert nem ertik a vilagot.Nekunk magyaroknak a koltoink toltik be ezt a szerepet. Keleten evezeredek ota meghatarozott az eletfilozofia nincsenek tomegevel filozofusok. Valojaban az archaikus keleti ember onmagaban filozofus, eppen mint a magyar paraszt ember is , talan meg ma is az lenne , ha letezne parasztsag.
    De mi magyarok szerencsere meg nem teljessen veszitettuk el a vilaggal a kapcsolatott , mert meg letezik a magyarnyelv es egyre tobben kezdik erteni az anyanyelvunk belso szerkezetet es azon keresztul a vilag mukodeset.
    Azok az emberek , nepek akiknek a nyelve nem teszi lehetove , hogy lekepezze a korulotte levo vilagot , azok nem a vilagrol beszelnek es nem a valos vilagban elnek. Nem veletlenul cserelodik le a valosag egy alvalosagra.
    Az sem veletlen , hogy a vilagban a dolgokat csak magyarazni lehet , angolozni , nemetezni , kinaizni stb. nem lehet. Le sem lehet forditani ezt a szot , hogy magyaraz !!!
    Az is vegzetes dolog , hogy a nyugati ember , de ma mar keleti is csak tulajdonban tud gondolkodni , pedig az ember elete folyaman csak birtokolni tudja a dolgokat soha semmi nem lesz a tuljadona … mint ahogyan a mondas is tartja , az a tied , amit megeszel !!!
    A kapitalizmus a tulajdonra epul , a kommunizmus is es a szocializmus is es az uj vilagrend is stb.
    A tulajdonlassal az a baj , hogy korlatlan jogot biztosit a tulajdonolt dolog felett , barmit megtehet a tulajdonos. Pl. ha van egy erdoje , szo nelkul kivaghatja es eladhatja , eltuzelheti , pedig egy erdo a kozosseget szolgalja , tehat csak a kozosseg donthet az erdo sorsa felol. A regi emberben volt egy szabaly , miszerint azoknak a dolognak a sorsarol nem donthet , amelyeknek hosszabb az elete mint , az egyennek.
    A birtokjog kizarja a felelotlen donteseket es meggatolja a rombolast es pusztitast , ugyanis amit birtokol az ember , azt ugyanolyan allapotban kell tovabb adja a kovetkezo nemzedeknek , mint azt ahogy o megkapta es a birtokolt dolog nem eladhato !!! Ez biztositja a letbiztonsagot.
    Nem veletlenul kozdottek a Habsburgok a birtokjog eltorlese miatt , mert addig nem lehetett adni venni a foldet es az embereket sem lehetett utcara tenni !!! Manapsag siman utcara tesznek , akar csaladokat is !!! Ugyanis ezt a tulajdonjog megengedi , mert a tulajdonos azt tesz a tulajdonaval , amit akar !!! Ez vegzetes dolog , ugyanis megengedi a jovo felszamolasat.
    Gondoljunk csak a hitelre , ez nem mas mint , a jovo felelese a jelenben !!! Egy onpusztito folyamat.
    A foldre szuletett ember nem nincstelennek szuletik a vilagra hanem , hogy azt birtokba vegye , apolja es gondozza !!!! De a tulajdonlas ezt kizarja !!!
    Akik tulajdonrol es annak elosztasarol beszel , az jo ember nem lehet , szerintem. Mivel az onzes vezerli , az onzetlen ember megosztja azt amilye van , hiszen o is csak kapta azt , amilye van !!!
    A megoldas egyszeru , az embereket arra kell oktatni , hogy megertsek , hogy kik is valojaban es megertsek , hogy hogyan mukodik a vilag ,amely hierarchikus. Ezt nem nehez belatni , azok a tarsadalmak maradtak fenn tobbezer even keresztul , melyek kovettek a vilag rendjet !!! Az allatvilagban is azok maradnak fenn akik kovetik a termeszet rendjet.
    Ez a korszak pedig szuksegszeru a megtisztulashoz vezeto uton az emberiseg szamara es a nehezsegek sajnos elkerulhetetlenek , 26500 evente csak egyszer kovetkezik be ilyen az emberiseg eleteben. De mar tobbszor megtortent ez es tul elte az emberiseg , mi sem bizonyitja jobban , hogy itt vagyunk. Ezt is tul fogjuk elni valoszinuleg ! Azok pedig akik materialista megkozelitesben szemlelik a vilag esemenyeit , azok akik felnek a valtozastol , mert nem latjak a lenyeget es nem ertik a vilagot es benne onmagukat !!!
    Az elet maga a valtozas , ami nem valtozik az halott !!!
    Dehat mit varunk a nyugati halalkultusztol es azok megmondo embereitol !!!

  2. SZK Gergő január 1, 2022

    Köszi a hozzászólást, érdekes gondolatokat vetettél fel és többségében egyetértek veled. Azért néhány kiegészítő gondolatot idebiggyesztenék a tézisem védelmében.
    Ez a cikk nem arról szól, hogy kinek mi a küldetése a Földön. Én nem vagyok guru, spirituális vezető és nem is szándékozom az lenni. Szerintem már amúgy is túl sok van belőlük. Azt sem tudom pontosan, hogy én miért vagyok itt. Szkeptikus vagyok és ez határozza meg az előterjesztett információt is. Szerintem a legfontosabb az, hogy értsük, milyen rendszerben is élünk és arra milyen alternatívák léteznek. Én nem gondolom, hogy a világ hierarchikus és azt sem, hogy anarchisztikus, bár ez utóbbihoz sokkal közelebbinek gondolom. Azt gondolom, hogy adottak bizonyos körülmények, amikhez igazodva túlélünk és amiket legjobb tudásunk szerint vagy megpróbálunk megváltoztatni, vagy adaptálunk, vagy alternatívákhoz fordulunk. Ehhez terjesztek elő ismeretanyagot ebben a sorozatban. A probléma még ha nem is anyagi, de a túléléshez kénytelenek vagyunk anyagi síkon is értekezni.
    Én nem értek egyet abban, hogy az emberiség sorsa eldőlt. Ez a kijelentés a szabad akaratot vonja kétségbe és szerintem mindig van lehetőség irányt váltani. Akárcsak a hívő számára a megváltó érkezése, sok embernek felmentést ad a cselekvés alól. Én inkább azt vallom, hogy saját kezünkben a saját sorsunk, mert erre látok példát az életben. Ezt vagyok képes alátámasztani érvekkel és logikával, mely rendszerek valóságában mind meg tudunk egyezni, ellentétben a spiritualitással.
    Egyetértünk a tulajdonjoggal kapcsolatban és a sorozatban szó lesz a birtoklásról is, ez a cikk nem erről szólt. A jogi vonatkozások részleteire máskor terveztem, hogy kitérek, hiszen annak magyarázatához elengedhetetlen a társadalmi-gazdasági feltételeket is boncolgatni.
    Például fontos tényező az iparosodás, mely önmagában felborította hagyományos rendszereink maradványait is, de valahol elkerülhetetlennek is látom a változást, ahogy te is írtad. Ez valóban tragikus, de ezen képtelenség instant módon változtatni. Teljesen egyetértek veled abban, hogy az önzetlenség egy remek dolog, de érdemes különválasztani az ideálisat, a praktikustól. Én nem azért írok az anarchokapitalizmusról, mert tökéletesnek gondolom, hanem azért, mert azt tartom most egy működőképes opciónak, mint szervezeti forma a jelenlegi helyett, bár annak részletes kidolgozása várat magára és más opciókat szintén fogok említeni. Nem gondolom, hogy egy adott elképzelés valaha is működhetne mindenhol és a diverzitás egy fontos szempont. Az anarchiának számos formája létezik, amikre egyelőre nem tudtam kitérni, és az individualizmus az én értelmezésemben nem önzéssel egyenlő, bár az individualizmus okozta forradalmak néhány akkori ellenzője, tipikusan az arisztokrácia irányából, mint Tocqueville is, egyfajta önzésként értelmezték. Az individualizmus bizonyos értelemben a természet reprezentációja és az önállóság és függetlenség tulajdonságára utal, ehhez kapcsolódik a magántulajdon, vagy birtoklás kérdésköre. Ezeket a koncepciókat szeretném világossá tenni ezekben a cikkekben, ugyanis kevés információt találtam róluk magyar nyelven ebben a kontextusban és ezért nem értik néhányan, amiről beszélek.

    Írtál a hierarchiáról, nyugati halálkultuszról és az önzésről is. Bár egyetértek veled a nyugati kultúra zsákutcáiban, én nem látom az indiai kasztrendszert bármivel fejlettebbnek, sőt. A hierarchia a hiány és az életben maradás vágyának kombinációjából adódik és én személyesen nem vagyok meggyőződve arról, hogy egy „természetes” jelenség. A természet strukturálódásának hierarchikus szemléletét, kivetítve a természet egészére sem tartom helyénvalónak. Így a hierarchikus társadalmi berendezkedést sem tartom megfelelőnek. Míg természetesen egy adott rendszerről beszélünk, ha természetről van szó, annak összefüggéseit értelmezni másként is lehetséges és ilyen tekintetben az emberi társadalmakat is. Murray Bookchin könyveiben fedeztem fel ezzel kapcsolatban érdekes gondolatokat. Ő is úgy látta, hogy a természetben feltételezett hierarchiákat az emberi gondolkodás hierarchikus módszerei kényszerítik ki és inkább csak működésbeli különbségek vannak a természeten belül, amiket mi emberek nem vélünk felfedezni.

    Persze ez egy másik beszélgetés témája. Számomra röviden a hierarchia egy filozófiai koncepció, leginkább az uralkodók előjogát hivatott igazolni, melynek a természetből kiragadott elemek szolgálnak például. Pusztán a természetben fellelhető kölcsönhatások és kapcsolatok értelmezésének hiányát tükrözik, nem csak a természet leírását értve, hanem magát a természetben megfigyelhető jelenséget is, azon belül akár a táplálékláncot is tekintve, mely remekül alkalmazható a társadalom strukturálására is – lásd szociáldarwinizmus. A hierarchia a természetben zajló folyamatok adott nézőpontbeli jellemzésére szolgál és nem azok magyarázatára, ezért óvatosan érdemes használni. A hierarchikus értelmezés limitálja az alkotóelemek kapcsolati lehetőségeinek számát.

    Remélem, hogy sikerült tisztáznom a cikk kérdéses részeit.

    1. Simonyi Gyula január 1, 2022

      A spiritualitást mint a technológia alternatíváját mindenképpen érdemes legalább lajstromba venni.
      A technológia kezdettől fogva azon fáradozik, hogy az ember képességeit külső eszközök használatával helyettesítse, a kényelem és a biztonság nevében. Ez kissé mulatságos is, mivel semmit sem jelenthetünk ki nagyobb biztonsággal, mint hogy meg fogunk halni, vagyis hogy anyagi-technológiai értelemben nem lehetünk biztonságban. Ahogy azt a digitális forradalomról készült egyik videódban magad is kiemelted: a technológia termékei nem az embereket hozzák egymáshoz egyre közelebb, hanem az eszközök közötti kommunikáció gyorsul és fejlődik, az ember szabadságát és autonómiáját egyre jobban korlátozva. Az emberi képességek pedig visszafejlődnek, mert a szervezet észleli, hogy már nincs rájuk szükség, hiszen van helyettesítő eszköz.
      A technológiával ellentétben a spirituális gyakorlatok célja az ember saját képességeinek és éberségének fejlesztése, így ezek segítenek megőrizni az autonómiát egy autokráciával szemben is. Nem állítom persze, hogy a “befelé” fordulás önmagában elegendő a rendszerváltáshoz.

  3. Simonyi Gyula január 1, 2022

    Bármilyen koncepcionális vagy strukturális változás csak szigetszerűen valósulhat meg, mégpedig az alábbi két okból.

    1. A közösségnek, azaz a természetes összetartozásnak határozott létszámbeli korlátja van. Yuval Noah Harari: Sapiens – Az emberiség rövid története c. könyvében ismerteti, hogy egyidejűleg legfeljebb 100-150 ember képes közösséget alkotni, azaz közvetlen tapasztalásra épülő emberi kapcsolatrendszert fenntartani. Ez a szám a csimpánzoknál 30-50. Minden egyed és egyed közötti relációt, ami ezt a nagyságrendbeli korlátot meghaladja, tömegnek nevezünk, és a tömeget csak valamilyen fikció képes fenntartani.
    Fikció minden, amit mi magunk érzékszerveinkkel nem tapasztaltunk, de azt másokkal közöljük. Harari szerint fikciók többek között a jogi személyek, vallások, és minden eszme, amire államformát lehet építeni. Harari bevallottan ateista, így ami a vallások szakrális-spirituális jellegét illeti, nem értek egyet vele, Kecske500-zal sok ponton inkább, viszont a kortárs vallásokban kétségkívül kevésbé a szakrális ősi hagyomány, mint amennyire a manipulatív fikció dominál, így helytállónak gondolom a fenti hivatkozást.

    2. Bármeddig is tart elérni minden olyan embert, aki egy bizonyos társadalmi struktúra kialakításával egyetért és abban együttműködni hajlandó, mindig lesznek olyanok, akik mást akarnak, vagy bármit, csak ne kelljen egyetérteni, sőt ha lehet, arra törekszenek majd, hogy amit szeretnénk, ne valósulhasson meg, ha pedig már itt-ott megvalósult, ne maradhasson fenn és ne válhasson univerzálissá. Más szóval, mindig számolni kell azzal, hogy a számunkra elképzelhető legideálisabb berendezkedés mellett is lesznek más berendezkedések, amelyek a miénk hatásfokát, lehetőségeit erősen korlátozzák.

    Az univerzális és individuális párhuzamát számomra legjobban Hamvas Béla: Scientia Sacra c. tanulmánya mutatja be. Az individuum minden más lénytől elszigetelt lény, így a fikcióra nagyon érzékeny. Az univerzalitás Hamvasnál nem a teljes emberiségre kiterjesztett rendszert jelenti, hanem olyan evidenciákat, amelyek a világ bármely pontján egymástól függetlenül hozzáférhetők. Ez tehát inkább józan ész, mint közmegegyezés.

    Azt alapul véve, hogy egy közösségben (kommunában) a tagok peer-to-peer viszonyban állnak egymással éppúgy, ahogy különböző közösségek egymással is felvehetik ezt a relációt a jól felfogott mikroökológiai érdekeik érvényesítése céljából, az anarchokommunizmust lehetséges, sőt szükséges alternatívának tartom a negyedik ipari forradalom vívmányával szemben. Az anarchokommunizmushoz két kisebb (“a” és “b”) és egy nagyobb (“C”) közkérdést kell feltennem:

    a) Hogyan találják meg egymást a hasonlóan gondolkodók az egyre növekvő globális cenzúra alatt? Más szóval, hogy lesz izolált egyénekből közösség?
    b) A közösségek tagjai honnan szerzik vissza rövid időn belül (még a hiperinfláció előtt) az egymás képességeit kiegészítő, önfenntartó életformához szükséges sokrétű tudást és készségeket?
    C) Hol találunk biztonságos menedéket a jelenlegi rendszer erőszaktétele elől legalább az első ilyen közösségek megvalósítása idejére? (Nem gondolhatjuk komolyan, hogy egy rendszerváltozás csíráját a meglévő társadalmi berendezkedés túlerőben lévő mozgatói békével tűrnek.)

    Az új évet e három kérdésre üresen kongó válaszaim teremtette holtponton kezdtem meg.

Vélemény, hozzászólás?