A pandémia során ízelítőt kaptunk a kormányzás egy új formájából, amit korunk egyik legkiválóbb filozófusa, Giorgio Agamben 2020-as „Biológiai biztonság és politika” című esszéjében ékesszólóan ismertetett. 2020-ban nagyon kevés kivétellel minden állam, minden kormányfője hatalmas lelkesedéssel és magabiztossággal jelentette ki, hogy háborúban vagyunk egy láthatatlan ellenséggel és ezért mi, a lakosság vagyunk felelősek. Ha nem lélegeznénk ki annyi szén-dioxidot, ha nem fogyasztanánk annyit, ha nem szaporodnánk ilyen ütemben, ha beleegyeznénk minden totalitárius intézkedésbe, amit a gazdasági és politikai elit kijelöl számunkra, akkor nem lennénk ekkora bajban. Ennek a cikknek nem célja vitatni a környezetszennyezésnek, az emberi egészség degradációjának és betegségek létezésének tényét, csupán rávilágít olyan fontos fejleményekre, amikről modern történelmünk legkiválóbb gondolkodói is értekeztek már.

Visszatekintés

Tisztviselőink időről-időre arra ösztönöznek bennünket, hogy a „biológiai biztonság” nevében adjuk fel alapvető emberi jogainkat és vállaljuk társadalmi és gazdasági következményeit a veszélyhelyzet idejére kihirdetett korlátozásoknak, viseljük terhét a háborúnak, amit ők hirdetnek. 2020-ban sem egy emberiség fennmaradását fenyegető világjárványra, sem az idővel felkínált „ellenszer” megbízhatóságára nem volt bizonyítékuk. Az viszont bebizonyosodott – sajnos sokak számára túl későn -, hogy a genetikai „szer” nem hatékony és súlyos mellékhatásai is vannak, a korlátozások pedig a gazdaság manipulálását célozták. De a biológiai biztonság nevében formált kormányzást ez nem érdekli és a válságok kora nem ért véget a pandémia elcsendesedésével, ahogy nem is azzal kezdődött. Az állandósult egészségügyi válságok és terrorfenyegetettség korában élünk és az alábbiakban ennek jövőnket érintő néhány fontos fejleményéről olvashatsz. Amit Fabio Vighi professzor “vészhelyzeti kapitalizmusnak” nevezett, az tökéletesen kirajzolódik Agamben esszéjében az “egészség” és “biztonság” általi kormányzás vonatkozásában, hiszen ma

„az állampolgárnak már nincs joga az egészséghez (egészségügyi biztonság), hanem jogilag kötelezetté válik az egészségre (biológiai biztonság).”

Ivan Illich ezt 1975-ben „Egészségügyi Nemezis” remekművében úgy fogalmazta, hogy

“A halál medikalizálása révén az egészségügy monolitikus világvallássá vált, amelynek tanait kötelező iskolákban tanítják, és amelynek etikai szabályait a környezet bürokratikus átalakítására alkalmazzák.”

„A nyugati ember elvesztette a jogot, hogy a haldoklása felett elnököljön. Az egészséget, vagy a megbirkózásra való autonóm képességet az utolsó leheletig kisajátították. A technikai halál győzelmet aratott a haldoklás felett. A mechanikus halál legyőzött és megsemmisített minden más halált.”

Ő is úgy vallotta, hogy a modern orvostudomány jelenti a legnagyobb veszélyt az egészségre a világon.