Oroszország kormánya már 2021-ben több mint 240 metróállomáson alkalmazta a világon elsőként az arcfelismerő fizetési rendszert. A napokban történt „terrortámadás” fényében igazán elgondolkodtató lehetne a biztonság nevében még több megfigyelést követelő egyén számára, hogy Moszkva a világ egyik legerősebben ellenőrzött városa, ahol minden 1000 emberre jut 17 kamera. Már 2020-ban arról olvashattunk az orosz sajtóban, hogy “Orwell” arcfelismerő technológiájukat telepítik minden iskolába. Ez is egy olyan fontos ügy, amiben mindenki megegyezik magas helyeken és a kínai modell tűnik követendő példának. Az ABI Research globális technológiai piaci tanácsadó cég szerint az intelligens mesterséges intelligencia-alapú ITS-kamerák szállítása a 2020-as 33 000-ről 2025-re várhatóan több mint 155000-re nő. Ezek a kamerák segítik majd az önjáró járművek forgalmát, de egyúttal az „okosbörtönök” lakosainak tevékenységét is. Lássuk be, hogy a sikeres utópiák sikeres erkölcsi alapzattal rendelkeznek – ami ugye nincs. Ezekkel az eszközökkel az egyébként szabadságszerető és felelős, de naiv emberek a saját sírjukat ássák meg és teszik ki mindannyiunkat visszaélések sorozatának. Az algoritmusok diktátumának.

Amikor először olvastam a DIIA város épüléséről és Ukrajna gazdaságának digitalizálásáról, magam is megdöbbentem, hogy ez lehetséges egy háború kellős közepén. Aztán teljesen világos lett, hogy ez nem is történhetne másként. A válságok azok, amik a jelentős transzformációkat hozzák. A változáshoz először is szükséges a finanszírozás előteremtése. Az ukrajnai háború mágnesként vonzza a dollár milliárdokat. Másodszor pedig az átlagember nem akar változást. Az átlagember annyit akar, hogy hagyják békén. A pénzügyi érdekek és a kapitalista gazdaság motorja vágyja a változást. Persze mindig van tér az életminőség javítására, így valamennyi változásra is, de a digitalizáció és a transzhumanizmus nem erről szól. A C-vitamin feltalálása, vagy a műtétek előtti kézmosás az életminőség javulását idézték elő. A mesterséges intelligencia vezérelte társadalmi rend kiépülése azonban a szabadságjogok szignifikáns erózióját fogja magával hozni. Ezért nem lehet instant módon változtatni. Idő kell, hogy a generációk ne csak hozzászokjanak az új körülményekhez, hanem vágyják is azt. Ha pedig így sem vágyjuk elegen, akkor jöhetnek a háborúk, amik után örülünk majd bármilyen kompromisszumnak, ami fegyverszünetet ígér. Emlékezzünk csak, hány vírusceleb és politikus mondta a pandémia alatt, hogy amíg be nem oltatja magát mindenki, addig nem lesz vége a válságnak? Szóval itt tartunk. Nem lesz ilyen pillanat, én biztosan ellenállok a végsőkig. 

Az új normális

Sokat el lehet mondani amellett, hogy „ez már így nem folytatható” és összeomlás vár ránk, de valószínűleg minden háborús, válságokkal tűzdelt időben ezt gondolták az emberek. Birodalmak elbukhatnak és velük eltűnnek kultúrák és azok emlékképei, de az ideológia továbbél. Az emlékképeink pedig egyre nagyobb mértékben válnak digitális lenyomatokká, nullákká és egyesekké. Az „összeomlás”, vagy változás egy hosszú folyamat és nem valami instant esemény. Így lehetséges, hogy az eugenika mozgalom jelen volt már Platón korában is. A Római Birodalom bukása tekinthető egy formális, vagy „adminisztrációs” váltásnak, hiszen a birodalmat éltető és naggyá tévő ideológia, mint látjuk, nem tűnt sehová. Az uralkodók levetik elhasznált kígyóbőrüket, hiszen már alatta kinőtt a másik. A kérdés annyi, hogy milyen mintázata lesz? Ma az uralkodóosztály büszkén tolja a lesüllyedő népének maszatos képébe rongyrázásuk részleteit és normalizálják a vágyott feudális rendet. A nép élteti a vármegyék létrejöttét Magyarországon, a járási központokat, a határfalak építését és alig várja uralkodójuk tényleges megkoronázását. Az alternatívaként felhozott javaslatként pedig kémiai kasztrálás, halálbüntetés és munkatáborok szolgálhatnak (leginkább politikai leszámolásokra), vagy biotechnológiai terror a másik oldalon. Ha így haladunk, nem lehetetlen, hogy hamarosan nyilvános fejezéseknek, vagy egyenesen gladiátorjátékoknak is szemtanúi lehetünk. A jövő sok-sok „izgalmat” tartogat, de annyit határozottan ki merek mondani, hogy ha nem tetszik amit látunk és változást akarunk a világban, akkor nekünk kell a változásnak lenni. Egyenként, mindenkinek, önállóan kell hatással lenni a környezetünkben élőkre és példát mutatni.