Joost Meerloo „A totális háború és az emberi elme (1945)” és „Az elme megerőszakolása (1956)” című írásaiban kifejti, hogy a totális irányítás által megragadott társadalomban az egyének gyakran feláldozzák a személyes szabadságot és a kritikus gondolkodást a konformitás és a csoportidentitás vélt biztonságáért. Ez a két mű továbbra is releváns, hiszen a híres Columbia Egyetem egykori pszichiáter oktatójaként is dolgozó író meglátásaiból kiderül, hogy a félelem, a propaganda és a kollektív trauma hogyan befolyásolja a társadalmakat válságok idején, és tanulságokkal szolgál az ellenálló képességről, a kritikus gondolkodásról és az egyéni szabadságjogok védelmének fontosságáról a tömeges konformitással szemben. Ebben a videóban Meerloo elemzése alapján megvizsgáljuk a totalitarizmus eszközeit a jelenlegi társadalmi és politikai viszonyok tekintetében és a lehetséges kiutat az egyre mélyülő válságból. Ezúton is köszönöm Tomasovszki László harcostársunknak, hogy ajánlotta nekem ezt a remekművet.

Tartalom

0:00 Joost Meerloo, Az elme megerőszakolása
2:19 A szavazó „dilemmája” – vélemény
5:49 Meerloo következtetései 5 pontban
13:19 Aldous Huxley a totalitarizmus és a technológia kapcsolatáról
16:26 A megelőzés és védekezés realisztikus eszközei
20:24 Mennyire realisztikus?
21:16 Pszichológiai alapozás Meerlooval – fegyverkezz fel

A videó átirata

Joost Meerloo, “Az elme megerőszakolása: A gondolatellenőrzés, a mentális gyilkosság és az agymosás pszichológiája“ című könyvében klasszikusan vizsgálja, hogyan manipulálják, kényszerítik és irányítják az egyént és a társadalmakat pszichológiai taktikák segítségével az önkényuralmi rendszerek. Meerloo, aki pszichiáterként túlélte a náci megszállást Európában, majd tanulmányozta a totalitárius rendszereket, bemutatja megfigyeléseit a személyes autonómia felszámolására és az engedelmesség gondolkodásmódjának kikényszerítésére használt mechanizmusokról. Leírja a hidegháború új korszakát is a mentális terrorral, a nyelv manipulálásával, amit ő „verbokráciának” nevez és a szemantikai köddel, a félelemnek a tömeges behódolás eszközeként való felhasználásával, valamint a hazaárulás és a lojalitás problémájával. A könyv a pszichológiai manipuláció tanulmányaként továbbra is aktuális marad, és figyelmeztet arra, hogy az egyének és a társadalmak milyen módon válhatnak kiszolgáltatottá a tekintélyelvű irányításnak. Hiszen ha jól körülnézünk, akkor láthatjuk a totalitarizmus jelenlétét a liberális demokráciákban. Ezek a manipulatív irányítói eszközök és hatásaik ma már a digitális technológiákba burkolózva is körül vesznek bennünket, annak ellenére, hogy azok nem tartoznak a demokratikus rendszerek közismert irányítói technikái közé.

Ebben a videóban megvizsgáljuk a totalitarizmus pszichológiáját és azt, hogy miért egyre aktuálisabb ismerni Meerloo következtetéseit a publikum elméjének megerőszakolásáról, illetve arra is kitérünk, hogy miként védekezhetünk ellene.

Gyerekként szemtanúja voltam, ahogy a felnőttek minden négy évben a – „felelősségteljesség” jelszavával – leadták voksukat politikai jelöltjöükre, hogy aztán kis idő elteltével ugyanazt a kabinetet „anyázzák”, akikért a választások előtt rajongtak. Persze láttam a menthetetlen rajongókat is, akikkel bármit megtehetett a politikus, akkor sem vették észre, hogy elméjüket megerőszakolták. Róluk sem szabad megfeletkezni, de összességében, minden négy évben, kis eltéréssel ugyan, de ez ismétlődött. Ezek a felnőttek minden alkalommal más eredményt vártak ugyanattól a folyamattól, mintha egy időkapu nyílt volna, amin légiesen átszökkenve új lappal indulhattak – legalábbis elhitették magukkal, hogy ez így rendben van. Képtelenek voltak észrevenni, hogy bárkire szavaznak a nagy pártok közül, ugyanattól az elit politikai és gazdasági körtől várnak gyökeres változást, akik számára a rendszer nagyon is kifizetődő – persze a szavazó kárára. Valami blokkolta a kritikus gondolkodásra való képességüket. Azt is korán megfigyeltem, ahogy ezek a felnőttek mindig arra a jelöltre szavaztak, aki az önös érdekeik kielégítéséhez többet ígért (azaz hazudott). Közben felnőttem és semmi sem változott. Ma már bizonyítékom is van az akkori megfigyeléseim igazolására. A jobb- és baloldalon egyaránt domináns politikai hangok arcátlan hazugságai a totalitarizmus felé tereltek bennünket és a demokratikus rendszerek népei látszólag imádják ezt. Imádják a magántőke egyre kevesebb kézbe történő koncentrálódását, a digitális technológiák általi felügyeleti állam kiterjesztését, az intézményeinkre gyakorolt rohamosan növekvő vállalati befolyást és a kormányzati túlkapások rekordokat döntögető mértékét. Imádniuk kell, hiszen az ígéretek ellenére ezek a trendek ellenállás nélkül folytatódnak. Ígéretek, anyázások és a folytonos felejtés ciklusaiban rekedtünk, akárcsak egy diszfunkcionális párkapcsolatban. A politikus és a választóközönség kapcsolata olyan, mint amikor a feleség még azután is reménykedik a változásban, hogy férje már háromszor a radiátornak vágta és többször megcsalta. A választó, miután törött kezével megtörölte vérző orrát, még a korgó gyomra fájdalmasan üvöltő hangjától megbénulva is abban reménykedik, hogy a politikus képes változni és elhozza neki az ígért kánaánt. És ha esetleg sikerül kiábrándulnia, akkor sem menekül. A tragikus múlt hibáit figyelmen kívül hagyva, a személyiségfejlődés igénye nélkül veti magát egyenesen a következő predátor karmaiba.

A politikus nem változik és erre a befolyásos Edward Bernays 100 éve publikált írása az egyik legjobb bizonyíték. Továbbra sem ismerek lényegretörőbb és egyenesebb elemzést a demokrácia működéséről és ha még nem olvastad, itt egy korábbi videóm róla. De Bernays sem részletezi azokat a mélyen húzódó hatásmechanizmusokat, pszichológiai tényezőket, amik miatt ilyen az ember, és amiért az általam megfigyelt felnőttek is egy életen át, önként alávetették magukat a tekintélyelvűség gyötrelmeinek. A példát csak azért említettem, mert ez is egyike azon jelenségeknek, amikről Meerlo kiterjedten értekezik. Következtetései 5 főbb pontban foglalhatók össze.

1. Gondolatirányítás és indoktrináció

Meerloo azt vizsgálja, hogy a propaganda, az ismétlődő üzenetek és az elszigeteltség hogyan törheti meg az egyén ellenállását, és hogyan kényszerítheti őt olyan ideológiák elfogadására, amelyeknek egyébként ellenállna. Ezeket a technikákat a „menticídiumhoz”, vagyis az elme megöléséhez hasonlítja, hangsúlyozva, hogy az emberek elveszíthetik a kritikus gondolkodás képességét.

Tárgyalja például a náci propagandatechnikákat, bemutatva, hogy az ismétlődő szlogenek és szimbólumok hogyan vezették az embereket arra, hogy megkérdőjelezés nélkül elfogadják a totalitárius ideológiát.

2. A pszichológiai kényszerítés technikái

A könyv részletezi az agymosás során alkalmazott különböző módszereket, például az elszigetelést, a kínzást, drogok használatát, a bűntudatot és a félelmet. Meerloo leírja, hogyan használják mind a fizikai, mind a pszichológiai stresszt arra, hogy aláássák az ember önérzetét, és elősegítsék az engedelmességet. Arról is beszámol, hogy miként használják például a bűntudatot a pszichológiai manipuláció és az ellenőrzés eszközeként a tekintélyelvű rendszerekben. A rezsimek vagy a vallatók kihasználhatják a bűntudat érzését, hogy lerombolják az ember önértékelésének és autonómiájának érzését. A bűntudat megteremtésével vagy a meglévő bűntudat megerősítésével a manipulátorok elérhetik, hogy az egyének felelősnek érezzék magukat a helyzetükért, ezáltal elősegítve a beleegyezést és az engedelmességet. Meerloo arra figyelmeztet, hogy a feloldatlan bűntudat sebezhetővé teheti az embereket a kényszerítéssel szemben, mivel a feloldozás reményében alávethetik magukat a tekintélynek. Kortárs kontextusba helyezve ezt, akár a közösségi média is kiválthat hasonló hatást, támogatva a totalitarizmust. A pszichológiai stressz egy formájaként működhet, hasonlóan ahhoz, amit Meerloo a totalitárius rendszerekkel kapcsolatban leírt. A közéleti személyek és influencerek által bemutatott és gondosan megformált, gyakran elbűvölőnek és fényűzőnek tűnő életek a nézőkben az elégtelenség érzését kelthetik, ami aláássa az önértékelést és az önbecsülést. A digitális “fény és csillogás” e formája olyan körforgást hoz létre, amelyben az egyének folyamatosan idealizált normákhoz hasonlítják magukat, ami a társadalmi jóváhagyástól és külső megerősítéstől való függőség érzéséhez vezet. Meerloo ezt valószínűleg a pszichológiai manipuláció modern formájaként értelmezné, amely tehát aláássa az önbecsülést, és a személyes autonómia helyett a passzív konformizmust segíti elő. Meerloo említi a divatszakértőket is, akik hipnotizálnak minket, hogy időnként megváltoztassuk a szépség és a jó ízlés normáit. Nem szürreális belegondolni, hogy mire hajlandók egyesek csak azért, hogy megfeleljenek ezeknek az elvásároknak vagy konvencióknak?

A jelenség illeszkedik ahhoz az elképzeléshez is, hogy az emberek tanult sémák és szerzett viselkedésminták szerint viselkednek. Ez a koncepció összhangban van olyan pszichológusok elképzeléseivel, mint Jean Piaget, aki a kognitív fejlődést és a sémákat – a tapasztalatokon alapuló viselkedést irányító mentális struktúrákat – vizsgálta. Emellett Albert Bandura a tanult viselkedést a szociális tanuláselméleten keresztül vizsgálta, hangsúlyozva a megfigyelést és az utánzást. B.F. Skinner szintén foglalkozott a viselkedés kondicionálásával, ahol a tanult minták megerősítik a jövőbeli cselekvéseket. Ezek a gondolkodók megmutatták, hogy az egyének hogyan internalizálják a környezetükből származó mintákat, amelyek mind a gondolkodást, mind a viselkedést alakítják.

Meerloo a könyvben megvizsgálja a politikai foglyok szovjet agymosási gyakorlatát is, arra összpontosítva, hogy az elszigetelés és a manipuláció hogyan gyengítette le pszichológiai ellenállásukat. Meerloo koncepciója a „megbízható személyek” általi manipulációról, alkalmazható a képernyőn megjelenő úgynevezett „szakértői” befolyásolásra, akik a nyilvánosság ismeretén kívül álló célokat szolgálhatnak. Egy „puha diktatúrában” vagy akár Aldous Huxley „tudományos diktatúrára” vonatkozó elképzelése szerint ezek a figurák elfogult információkat nyújthatnak, és tekintélyüket arra használhatják, hogy finoman befolyásolják a közvéleményt a kulcsfontosságú kérdésekben – akár vállalati, kormányzati vagy ideológiai célokból – lásd. a COVID és a televíziós víruscelebek szerepe a Big Pharma vakcinaügynökeiként. Ez olyan forgatókönyvet hoz létre, amelyben a szakértelmet kihasználva egyoldalúan mutatnak be jelenségeket, ez esetben gyógyszeripari termékeket és eltitkolnak fontos adatokat, például súlyos mellékhatásokat, és átláthatóság nélkül irányítják a közvéleményt, korlátozva a társadalomban a valódi vitát és az ellenvéleményt.

Ma Meerloo és Huxley is úgy látnák, hogy a víruscelebek és televíziós szakértők ellenőrizetlen tekintélye a finom agykontrollhoz vezető út, ahol a kritikus gondolkodást elnyomják, és a szakértői tudás álcája alatt engedelmességet gyártanak.

3. A félelem és a zűrzavar szerepe

Meerloo megjegyzi, hogy a félelem központi eszköz a lakosság ellenőrzésében. A totalitárius rezsimek a veszély állandó érzetének keltésével tartják az embereket egyensúlyban, így fogékonyabbá teszik őket a manipulációra és az ellenőrzésre. És ha valaki jól figyel láthatja, hogy a vészhelyzeti kapitalizmus is épp ebből táplálkozik. Legyen szó bármilyen kreált ellenségképről – például éghajlatról, egészségről, bevándorlásról, nemi, etnikai vagy vallási identitásról, esetleg egy háború kitörésének állandósult veszélyéről, az emberi viselkedés szélsőséges formáit kihasználva, azokat egymás ellen fordítva, ez a politikus és a mögötte álló érdekcsoportok kiváló eszköze a totalitárius irányításhoz és a gazdasági tevékenység befolyásolásához.

4. Ellenállás az agykontrollal szemben

Miközben a könyv részletesen bemutatja a kényszerítő taktikák hatékonyságát, Meerloo betekintést nyújt a rugalmasságba és a pszichológiai manipulációnak való ellenállás módjaiba is. Amellett érvel, hogy a tudatosság, a kritikus gondolkodás és a nyílt párbeszéd alapvető eszközök a személyes és társadalmi autonómia megőrzéséhez.

Például rámutat a megszállt Európa titkos ellenálló mozgalmaira, ahol az emberek hálózatokat építettek és pontos információkat osztottak meg egymással, hogy ellenálljanak az indoktrinációnak.

5. Történelmi és társadalmi kontextus

Bár a 20. század közepére, különösen a náci Németországra és Szovjet-Oroszországra összpontosít, Meerloo meglátásai bármely olyan rendszerre vagy intézményre alkalmazhatóak, amely pszichológiai eszközökkel próbál irányítani. A totalitárius rezsimeket úgy állítja be, mint amelyek kihasználják a társadalmi felfordulást, és a válságos időszakokat arra használják fel, hogy könnyebben érvényesítsék a pszichológiai kontrollt. Az áldozat nem lesz tudatában annak sem, hogy elnyomásban él.

Meerloo munkája alapján mik lehetnek tehát a megelőzés és védekezés realisztikus eszközei? Most olyan eszközökről van szó, amik segíthetnek a változás felé vezető úton.

Meerloo hangsúlyozza, hogy a pszichológiai kontrollal szembeni személyes ellenálláshoz tudatosságra, kritikus gondolkodásra és nyílt párbeszédre van szükség. A mai kontextusban ez több gyakorlati cselekvésben is megnyilvánulhat. Vegyük például ezt a már általam is többízben bemutatott 2017-es rendszerelemzést, amin keresztül talán könnyebb megérteni Meerloo üzenetét. A tanulmány az ENSZ működését egyre nagyobb mértékben befolyásoló magánfinanszírozást és vállalati érdekképviseletet részletezi. A tanulmány alapján megállapítható, hogy az olyan szervezetek, mint a WHO, üzleti érdekeltségnek kedvező irányelveket fogalmaz meg és nem azokat, amik a nemzetek polgárainak tényleges egészségügyi igényeit szolgálják. Ez esetben a Big Pharma lobbistáinak és ügynökeinek az érdekeiben jár el. De mit tehet az egyén?

1. Maradj tájékozott és kritikusan körültekintő

Szerinte fontos megértenünk a kényszerítési technikák működését, hogy felismerjük őket, amikor megjelennek. Az embereknek például tisztában kell lenniük a lobbitaktikák tevékenységével és azzal, hogy a vállalati érdekek hogyan befolyásolhatják a politikát, hogy a felszíni narratívák mögé nézzenek, és kritikusan értékeljék a forrásokat. Továbbá fontos lenne ismerni a demokrácia tényleges működését és azt, hogy ezek az érdekek sosem engednék önként a szabad választás lehetőségét, csupán annak illúzióját kínálják fel, ahogy erről 100 éve Edward Bernays, a modern propaganda atyja is beszámolt.

2. Támogasd a független újságírást és kutatást

Mivel az információ az agykontroll központi eszköze, a vállalati vagy politikai befolyástól mentes források támogatása lehetővé teszi a kérdések kiegyensúlyozottabb megértését. A tudatosságnövelő kampányok és a pontos információk megosztása ellensúlyozhatja az elfogult narratívákat. Támogatás hiányában ezek az alternatív törekvések el fognak sorvadni.

3. Közösségi elkötelezettség és kollektív érdekérvényesítés

Ahogy a nyílt párbeszéd segíthet ellenállni a manipulációnak, úgy a közösség által vezetett kezdeményezések is elősegítik a politikai vagy vállalati döntések közös, kritikus elemzését. Tehát nem egy politikai jelölttől várunk változást, hanem az egyének a közösségeiken keresztül a kezükbe veszik sorsuk alakulását. Ezek a hálózatok platformot biztosítanak a vállalati vagy kormányzati szférán kívüli hangoknak, elősegítve az átláthatóságot és az elszámoltathatóságot. Ehhez elkötelezett civilek sokaságára van szükség, akik hajlandók áldozni a TV bámulásból, a napi átlag 6 óra TikTokozásból, a cirkuszi mutatványokkal és gladiátorjátékokkal töltött időből és az egyéb, számukra fontos szabadidős tevékenységükből. A változáshoz erőfeszítés és elkötelezettség kell.

4. A személyes ellenálló képesség erősítése

Meerloo kiemeli a belső állhatatosságot, a mentális autonómiát és a személyes meggyőződések fenntartását, mint döntő fontosságú ellenállási módszereket. Személyes szinten ez magában foglalja az egészséges határok felállítását, a kritikus gondolkodási gyakorlatok elvégzését és a mentális tisztánlátás gyakorlását – olyan készségeket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ellen tudjunk állni az erőteljes befolyásnak.
Ezen ötletek megvalósítása segíthet a kormányzati túlkapások és a vállalati lobbizás során alkalmazott pszichológiai taktikákkal szemben, fenntartva a kiegyensúlyozott szemléletet és a rugalmas gondolkodásmódot a manipulatív erőkkel szemben.

És most joggal mondhatod, hogy ez mind jól hangzik, de őszintén, látunk-e erre lehetőséget? És valóban. Akárhányszor felhozom a témát ismerősök körében, két dolog történik; már az első mondat közbeni ásítozást kapom és/vagy az első mondat utáni „összeesküvés-elmélet” jelzőt. Sokat agyalok azon, hogy mit lehetne ezzel kezdeni? Hogyan tudnám áttörni ezt a falat? Erre is kitér az író.

Meerloo a „mentális blokkokkal” kapcsolatos megjegyzései számomra azt tükrözik, hogy a trauma, a manipuláció és a kondicionálás miként korlátozza a kritikus gondolkodást és a komplex társadalmi kérdésekre való reagálóképességet. Ahhoz tehát, hogy a vállalati befolyással vagy a kormányzati túlkapásokkal hatékonyan foglalkozhassunk, minden bizonyal az embereknek először le kell győzniük ezeket a pszichológiai korlátokat és akadályokat.

Ez az alapozó munka magában foglalhatja például a következőket:

1. Mentális egészség és ellenálló képesség oktatása

Először is a traumából való felépülés és az érzelmi ellenálló képesség eszközeinek biztosítása szükséges, lehetővé téve az egyének számára az önismeret és a kritikus gondolkodás képességének fejlesztését.

2. Kritikus gondolkodásra való nevelés

Olyan készségek bevezetése kell az oktatási programokba, amelyek segítenek az embereknek a média és a retorika kritikus elemzésében, a manipuláció felismerésében és a kognitív elfogultságok megértésében.

3. Helyi elkötelezettségen keresztül történő felhatalmazás

Alulról építkező, közösségi terek kialakítása is elengedhetetlen, ahol az emberek biztonságban érzik magukat, hogy közösen megvitassák és feldolgozzák a társadalmi kérdéseket. Ez a környezet elősegíti a bizalmat és a közös megértést, lehetővé téve az egyének számára, hogy a szélesebb társadalmi struktúrákra reflektáljanak anélkül, hogy túlterheltnek éreznék magukat.

4. Tudatosság és érzelemszabályozás

A tudatosság gyakorlása segít az egyéneknek megérteni érzelmi reakcióikat és csökkenteni a reaktivitást. A reaktivitás csökkentése lehetővé teszi a tisztább gondolkodást, ami elengedhetetlen a meggyőző narratívák megkérdőjelezéséhez a politikai vagy vállalati szférában.

Ha ez az alapvető pszichológiai ellenálló képesség megerősödik, az egyének és közösségek nagyobb valószínűséggel vesznek részt aktívan és kritikusan a vállalati túlkapásokról és a kormányzásról szóló vitákban, vagy egyéb kritikus fontosságú területeken. Ez az előkészítő lépés fokozatosan kialakíthatja a szélesebb körű demokratikus érdekérvényesítéshez és a fenntartható társadalmi változásokhoz szükséges mentális felkészültséget. Sőt, idővel akár az anarchisztikus társadalmi berendezkedés magasságába is emelkedhet. Amint ilyen programmal áll elő egy politikus, még az is megeshet, hogy én is elmegyek szavazni.