Rettegés helyett tudományos adatok

Mielőtt a tárgyra térnék… Goebbels módra szeretném ismét előrebocsátani, hogy én nem akarok meggyőzni senkit, én nem szeretném senkire ráerőltetni a véleményemet, csupán annyit szeretnék, hogy feltárjuk a jelenlegi drákói rendelkezések valódi okait és talán közös nevezőre is juthatunk azok feloldását illetően. Ehhez ajánlok fel tudományos folyóiratokat, szakértői véleményeket, statisztikákat, akademikus anyagokat, történelmi ismereteket. Nem vagyok tudós, sem szakértője ezeknek a témaköröknek, csak egy lelkes érdeklődő és a társadalmi élet civil résztvevője. Nem is állítottam soha, hogy szakértő lennék, viszont tudok olvasni, érvelni és alkalmazni kritikus gondolkodást. Többedmagammal egyetemben látom a fényt az alagút végén, de nem tudom, hogy egy vonat érkezik-e, vagy kiút a sötétségből. Elsősorban azért vagyok jelen, mert erre keresem a választ.

Amikor egy olyan személy, mint Dr. Peter Doshi, a Marylandi Egyetem Gyógyszerészeti Karának gyógyszerészeti egészségügyi szolgáltatások kutatásának docense és nem utolsósorban a British Medical Journal (BMJ) szerkesztője is azt állítja, hogy

„itt az ideje, hogy némi kritikus gondolkodást fecskendezzünk ebbe a beszélgetésbe”,

utalva az őrült rendelkezésekre, melyeknek nincs tudományos alapja, hogy állítása szerint

„olyan folyamatot követünk, amelyben az adatokat titokként kezelik és véleményem szerint ebben van valami nagyon tudománytalan”,

utalva gyógyszercégek veszélyes működési irányelveire, különös tekintettel Pfizerre és rajta kívül hasonlóan neves tudósok százával teszik ugyanezt, akkor talán nem a mi álláspontunkkal van probléma, hanem azokéval, akik elutasítanak mindent, ami nem a propaganda része.

Sajnos a széleskörű tájékozódás és érvelés nem erőssége jelen társadalmunk leghangosabb tagjainak, akik fejünket akarják venni azért, mert más véleményünk van. Elképesztő számomra a felismerés, hogy milyen gyorsan a feje tetejére állt a világ és emberek milyen gyorsan bezárkóztak a félelem birodalmába, vagy épp mennyire passzívak, amikor szükség lenne kritikus hangjukra. Míg nekem tucatnyi tudományos bizonyítékot kell felhoznom álláspontom igazolására, addig a televíziós tudományt ismételgetők, a rettegő „többség” szabadon terjeszthetik hazug dogmáikat, hiszen ez a „hivatalos álláspont”. Ez az álláspont hétről hétre, napról napra változik, de akárcsak Orwell regényben, már senki sem emlékszik, hogy mi volt tavaly, vagy akár a múlt héten. Emberek rohannak a háziorvoshoz COVID-dal, miközben tüneteik semmivel sem súlyosabbak, mint korábbi években a mezei inluenza tünetei voltak. Emberek állításuk szerint elveszítik szaglásukat és ezért képesek kísérleti anyagok befecskendezésére kényszeríteni egészséges embertársaikat. Én nem tagadom, hogy a 2020. óta folyamatosan traumatizált és gazdaságilag, egészségügyileg szorongatott lakosságnak legyengült az immunrendszere (a terv részeként?) és súlyosabb lefolyású az, ami azelőtt is jelen volt életükben, sőt, azt sem tagadom, hogy valami más van jelen, amitől esetleg súlyosabban betegek az emberek, bár szeroprevalencia tanulmányok mind azt igazolják, hogy kevesebb, mint 0.02% az, akire végzetes lehet ez a betegség, amitől milliárdok rettegnek. Megértem, hogy idős emberek tartanak a betegségtől, támogatom, hogy legyenek óvatosak, de épp annyira, mint bármi mással kapcsolatban, hiszen idősek. Ez továbbra sem indokolja egészséges emberek életének tönkretételét. Az önzés vádja őket illeti és nem engem.