Technofeudalizmus és poppolitika

Szkeptikus Kerekasztal

Blog

Szkeptikus Kerekasztal

Blog

Globális kormányzás

Bukovinszki Gergely | 2024. 11. 23.

“Minden kormányzat lényegét tekintve összeesküvés a kiváló ember ellen; egyetlen állandó célja, hogy elnyomja és megnyomorítsa őt. […] Egyik elsődleges feladata az, hogy az embereket erőszakkal rendszabályozza, hogy minél egyformábbá és egymástól minél inkább függővé tegye őket, hogy felkutassa és megfékezze közöttük az eredetiséget. Egy eredeti ötletben csak a potenciális változást látja, és így az előjogaiba való behatolást. Minden kormány számára az az ember a legveszélyesebb, aki képes a dolgokat saját maga kigondolni, tekintet nélkül az uralkodó babonákra és tabukra. […] Nem úgy fogja fel, mint az állampolgárok bizottságát, akiket arra választottak, hogy az egész lakosság közösségi ügyeit intézzék, hanem mint egy különálló és autonóm társaságot, amely elsősorban a lakosság kizsákmányolására törekszik saját tagjai javára.” (Mencken, 1949)

Trump és milliárdos technokratái, mint régen várt „megváltó” kerültek főnöki székbe az elszegényedő amerikaiak és a világ neokonzervatív érzületű közönségének örömére. Legnagyobb szenzációként a “Kormányzati Hatékonysági Osztály” (DOGE) javaslata érkezett, aminek meghirdetett célja az amerikai szövetségi kormányzaton belüli hatékonysági hiányosságok feltárása és csökkentése. A bizottság munkája a tervek szerint 2026-ban fejeződik be, ami egybeesik az Egyesült Államok félévszázados ünnepségével. De mit várhatunk ténylegesen a Trump-kabinettől és technokrata tanácsadóitól? Valóban “újból naggyá akarja tenni Amerikát” az újdonsült Trump-kormány vagy inkább a technokrata milliárdosok támogatásával a globális megfigyelési állam (technodisztópia) kapott egy nagy adag szteroidot? Ezzel a cikkel ellensúlyozni szándékozom az ún. “alternatív mozgalomban” megjelenő naivan reményteli és az objektivitást mellőző hangokat – akik közül legtöbben mellesleg 2020-ban még vehemensen ellenezték volna őket.

Turbulens idők

Ne feledjük, hogy turbulens időket élünk. Nem csupán a globális gazdaság és a pénzügyi világrend van átalakulóban, hanem az ember a magáról, a környezetéről és a világban betöltött szerepéről alkotott képe (Markley & Harman, 1982). Sok a számunkra ismeretlen tényező és sok a szándékos félrevezetés is. Az információ ugyanis központi elem a totalitárius irányítás számára. Hogyan reagálnak például a kormányok arra, ahogy nagyszámú ember veszíti el a munkáját az automatizálás miatt? Mit kezdenek a magántőke egyre kevesebb kézbe történő koncentrálódásával vagy az intézményeinkre gyakorolt rohamosan növekvő vállalati befolyással?

A jelenség megértésének egyik “publikus” kulcsfigurája Elon Musk, a Trump kormány újdonsült “osztályának” egyik főtanácsadója (a szintén milliárdos Vivek Ramaswamy mellett). Nagy donorként közel 119 millió dollárt adományozott (nyilvánosan) Donald Trump 2024-es elnökválasztási kampányának. Ez magában foglalja a kampány és a hozzá kapcsolódó politikai akcióbizottságoknak (PAC) nyújtott közvetlen hozzájárulásokat. Musk arra is felhasználta befolyását és a közösségi média platformját, az “X”-et, hogy erősítse Trump üzenetét és segítse a kampánytevékenységeket. Teljesen nyilvánvaló azonban, hogy ez nem “adomány” volt, hanem üzleti befektetés.

“Messiás” az adófizetők pénzéből

Elon Musk vállalatai ugyanis jelentős kormányzati és védelmi szerződéseket kötöttek a múltban is, valamint különböző formában adófizetői támogatásban részesültek. Becslések szerint Musk vállalatai több mint 5 milliárd dollárnyi állami támogatást kaptak szerződéseken, adókedvezményeken, támogatásokon és egyéb ösztönzőkön keresztül. Ez a közvetlen szolgáltatási szerződések és a szélesebb körű politikai kezdeményezések keverékét tükrözi, amelyek célja az innováció előmozdítása a hadviselési technológiák, a megújuló energia és a közlekedés területén.

A SpaceX fedőnév alatt “űrkutatásnak” álcázott katonai fejlesztések és alkalmazások futnak. Ilyen részlege például a Starlink névvel ellátott globális szatellithálózat is, aminek mobil telepítéseit az orosz-ukrán háború korai szakaszában is láthattuk már éles alkalmazásban az ukrán oldalon. A Starlink partnerséget kötött az Amerikai Védelmi Minisztériummal, hogy műholdas internetszolgáltatást nyújtson katonai felhasználásra. A Starlink szövetségi támogatásban is részesült a szélessávú hozzáférés vidéki területeken történő kiterjesztésére olyan programokon keresztül, mint az FCC Rural Digital Opportunity Fund (RDOF). A rendszer egyébként több mint 70 országban működik, többek között Kanadában, az Egyesült Királyságban, Németországban, Nigériában és Új-Zélandon. Műholdas internetet biztosít távoli és alulellátott területeken, támogatva a polgári összeköttetést is. Ezáltal a technológia elmossa a határokat a polgári és a katonai alkalmazások között, ami geopolitikai aggályokat vet fel olyan régiókban, mint Európa és Ázsia. A SpaceX vállalat Falcon 9 és Falcon Heavy rakétáit nemzetbiztonsági küldetésekhez használják. A SpaceX továbbá a NASA-tól is (szintén szövetségi támogatással) szerződések sorát kapta. A vállalat a NASA egyik fő szerződője volt, több milliárd dollárt kapott olyan programokra, mint a Commercial Crew Program (a Nemzetközi Űrállomásra történő űrhajós-szállításra) és az ISS kereskedelmi utánpótlási szolgáltatásai. Hogy ezekkel a pénzekkel valójában mit kezdenek, arról keveseknek lehet tudomása.
A Tesla állami adókedvezményekből és ösztönző juttatásokból részesült az elektromos járművek (EV) gyártására és napenergia-kezdeményezésekre. Ezek a támogatások ösztönözni szándékoznak a megújuló energiaforrások bevezetését és az EV-k innovációját. A Tesla támogatásokat kapott továbbá a Gigafactory projektjeihez, valamint napenergia-berendezések és akkumulátortároló rendszerek támogatására.
A SolarCity szintén szövetségi és állami adókedvezményeket és ösztönzőket kapott a napenergia-termeléshez, amelyek a megújuló energiaágazatban gyakoriak. Bár a “The Boring Company” nem függ közvetlenül a védelmi szerződésektől, infrastrukturális projekteket folytat, amelyek közül néhányban önkormányzatok is részt vesznek.

Musk alaptalan, eltúlzott és hatásvadász kijelentései jól tükrözik, hogy mekkora showman is valójában. Rajongói maximum a VR-szemüvegeiken vagy agybeültetéseiken keresztül fognak a Marsra utazni – na de vissza a témához. Ugyan mennyire lehet forradalmár valaki, aki számára ennyire kifizetődő a jelenlegi rendszer és a vállalataival ilyen mélyen beágyazódott az üzleti, kormányzati és hadi szférába?

A Technocracy Inc. kapcsolat

A közel száz évvel ezelőtt alakult technokrácia mozgalom úgy vélte, hogy egy olyan világban, amelynek középpontjában a tudomány és a technológia áll, csak olyan emberek lehetnek felelősek a kormányzásért, akik “bizonyítottan” jártasak ezeken a területeken. Musk is egy technokraták által irányított disztópiát képzel el a jövő számára, amiben a “Technocracy Inc”-hez hasonlóan, úgy akarja újjászervezni a társadalmat, hogy “szakértőket” helyez a vezetés élére. A Technocracy Inc. egykori igazgatójaként és más technokratákhoz hasonlóan, Musk nagyapja, Joshua Haldeman is abban hitt, hogy az automatizálásnak és a tudományos szakértelemnek kell irányítania a döntéshozatalt. Politikai ambícióit a Saskatchewani Társadalmi Hitel Liga elnökeként kamatoztatta, ahol a társadalmi hitelrendszer korai gazdasági elméleteit terjesztette. Egy radikális figura volt és a történet szerint, mielőtt az apartheid támogatójaként Dél-Afrikába költözött volna családjával, kiábrándult a Technokrácia szervezetből. Musk nem tagadja nagyapja technokrata eszméinek a hatását és immár politikai tevékenysége is tanúbizonyságot tehet erről. Fontos látni, hogy az utópisztikus szocializmusból táplálkozó, világszerte követőket toborzó, de elsősorban az USA-ban és Kanadában népszerűvé vált mozgalom ugyan a felszínen kialudt a múlt század második felére, de a mögöttes üzenete még mindig sok technokratát vonz a Szilícium-völgyben.

A gondolat nem új, már Platón is feszegette a témát, de szembeötlő az erős párhuzam az eugenika mozgalommal, aminek radikális követői szintén hasonló ideológiát vallottak. Sokan hivatkoztak egy “tudományos elitre”, aminek kizárólagos jogkört kell biztosítani a társadalom irányítására. Többek között Aldous Huxley is híresen publikált erről a “tudományos elitről”, akik egy puha diktatúrában többé nem kényszerrel, hanem az egyén pszichéjét lebontva, annak önkéntes hozzájárulásával fognak irányítani. És valóban, emberek milliói lépkednek boldogan a neokon ritmusra (is), Trump és Musk vezényletében.

A Technokrácia szervezet alapítója, Howard Scott egy 1936-os beszédében megjegyezte, hogy

“Úton vagyunk egy új társadalmi rend felé ezen a kontinensen, de a formája nem fog hasonlítani semmire a történelemben. Az új rend, amely Amerikában létrejön, a kommunizmust burzsoáziának fogja feltüntetni. Amire megpróbálunk rámutatni, az a tendencia elkerülhetetlensége. Teljesen mindegy, hogy az emberek egy bizonyos csoportja mellette vagy ellene van-e. A tendencia elindult, és a politikai beavatkozás-ellenőrzés minden formája csak ront a helyzeten.”

Musk saját kijelentése alapján az évekkel ezelőtt megálmodott “X” platformja a kínai “WeChat” alkalmazás mintájára készült, ahogy azt a fenti videóban is elmondja (12:56). Míg nagyapja azonban decentralizációt hirdetett, az “X” egy központi adatbázison alapuló platform, amin keresztül az alternatív mozgalom aktivistáinak a gondolatai és érzelmei a nyelvi modellek feneketlen éhségű tanulási algoritmusait táplálják. Elképesztő mennyiségű adat koncentrálódik a “szólásszabadság” nevében az oldalon keresztül, ami nyilván a megfigyelőállam elengedhetetlen eszköze a digitális korban. Musk elképzelése szerint idővel a WeChat-szerű “X” oldalon menedzseli majd a publikum társas kapcsolatait, végzi kereskedelmi tevékenységét és intézi hivatalos ügyeit. Jelenlegi kontextusba helyezve tehát, minden adat az emberek tevékenységéről az izraeli és amerikai titkosszolgálatok feldolgozása alá kerülne. Önmagában a név is egy érdekes választás. Az „X” (vagy kereszt) betű ugyanis túlmutat egyetlen jelentésen, rejtélyt, sokféleséget és jelentőséget testesít meg különböző területeken – a politikai és társadalmi mozgalmakon, a szimbolizmuson, a miszticizmuson, a kultúrán, a művészeten, a valláson és spiritualitáson, a különböző tudományos területekig, a skála rendkívül széles. Musk technokráciájában immár a mesterséges intelligencia vezérelheti a digitális személyazonossággal (és idővel testen/testben hordozott IoT eszközökkel?) rendelkező társadalom életének minden aspektusát, beleértve a kormányzást is.

Musk saját bevallása szerint meg van győződve arról, hogy az AI rendszerek idővel el fogják venni az összes munkahelyet. Szerinte 20% esély van arra, hogy a mesterséges intelligencia elpusztítja az emberiséget, de menni kell előre, mert innen már nincs visszaút. 2015-ben a ChatGPT-t létrehozó OpenAI alapításában is részt vett, majd a történet szerint 3 év elteltével elégedetlen volt a vállalat teljesítményével és felajánlotta, hogy egymaga átveszi az irányítást. Ebbe persze a többi alapító nem egyezett bele és Musk elfordult a projekttől. Azóta is számos kritikát fogalmazott meg az AI fejlesztések etikai vonatkozásairól. Bár Musk szerepe a kormányban tanácsadói jellegű, sokan remélik, hogy befolyása a mesterséges intelligencia politikáját az innováció és a szabályozási biztosítékok egyensúlyának megteremtése felé terelheti. Ezzel egyidejűleg, a magánvállalkozásokkal kapcsolatos elkötelezettségei kérdéseket vetnek fel az esetleges összeférhetetlenséggel kapcsolatban, részvétele jelentősen befolyásolhatja az Egyesült Államok mesterséges intelligenciához való hozzáállását a globális AI harcban, ami veszélyes, de versenyképes fejlesztési stratégiák felé terelheti azt. Persze kritikus szemmel nézve a helyzetet, a legnagyobb veszélyt nem az emberiség elpusztítása, hanem az emberiség kizsákmányolása okozza.

A túlélésnek alapvető funkcióit is kielégíteni képtelen, élete hamarosan minden területét technológia vezérelte társadalom kiszolgáltatottságát használja ki ez a szervezői technokrata elit, amely felemelkedését a Trump kormányzat is tovább erősíti. Ez az elit, kihasználva a roskadozó kapitalizmust, az elégedetlenség által Amerikában és Európában (is) erősödő jobboldali érzelmeket, és a gyógyszervállalatok túlkapásainak tűzvészszerűen terjedő hírét meglovagolva, illetve a válságokra hivatkozva népszerűsítik a digitális Panopticon szükségességét – a megerősített határfalaival, a totális felügyeleti államaival, digitális személyazonosságával, jegybankpénzével és biotechnológiai eszközeivel. Minden jel arra mutat ugyanis, hogy ezeket a trendeket ők sem szándékoznak megállítani, esetleg egy szűk elit réteg helyett az emberiség javára fordítani. Az objektivitás kedvéért itt fontos megjegyezni, hogy bár a Neuralink hivatalosan nem vett részt katonai célú programokban, más szervezetek, például a DARPA, hagyományosan finanszírozták az agy-számítógép interfész kutatását védelmi célokra. A Neuralink innovációi, bár magánfinanszírozásúak, de illeszkednek a szélesebb körű neurotechnológiai fejlesztésekhez, amelyek potenciális katonai és polgári alkalmazásokkal rendelkeznek az “orvosi alkalmazások” és a “nemzetvédelem” ernyője alatt.

A Trump kabinetről

Még ha Trump kabinetje hatékonyan át is alakítaná az amerikai egészségügyet és sikerrel vissza tudná állítani a vakcinagyártók felelősségre vonhatóságát, egyéb igazán fontos kérdések, mint a nonszensz antropogén klímaváltozás és karbonsvindli, az izraeli agresszió és népirtás, a digitális disztópia vagy az ehhez kapcsolódó határfal építés, pontosan ugyanabba az irányba tereli a civilizációt, amibe elődeik.

A legbefolyásosabb nevek a Trump-kormányzatban ugyanis az elmúlt években szorosan részt vettek például a karbonkereskedelmi svindli piacainak létrehozásában, azok népszerűsítésében, beleértve Kennedy Jr-t és Elon Muskot is. Itt egy nagyszerű cikk a témában. A szerző, Whitney Webb a Republikánus Párt, különösen a Trump kormányához tartozó vagy azzal kapcsolatban álló személyek szén-dioxid-piacokkal és az éghajlatváltozás finanszírozásával kapcsolatos álláspontjának alakulását vizsgálja. A cikk következtetése az, hogy bár a republikánus retorika ellenállhat bizonyos klímapolitikáknak, a gazdasági és pénzügyi szükségszerűségek a piaci alapú klímamegoldások támogatása felé terelik őket. Például Howard Lutnick, Trump átmeneti csapatának társelnöke és a Cantor Fitzgerald vezérigazgatója, a kibocsátáskereskedelem és az ESG (környezeti, társadalmi és kormányzati) befektetések terén tett kezdeményezések élére állt. Elon Musk, szintén a szén-dioxid-adók hangos támogatója, együttműködött Trump szövetségeseivel, és a szén-dioxid-eltávolítási technológiák innovációit szorgalmazza hosszú ideje – már csak a fent említett befektetései miatt is.

Az olyan kezdeményezések, mint a blokklánc-alapú szén-dioxid-piac GREEN+, amiről korábban én is beszámoltam, a Trumphoz közeli figurákhoz kapcsolódik. Az amerikai és izraeli hírszerző hálózatok által támogatott szervezetek, például a Satellogic által tett erőfeszítések tovább bonyolítják e projektek etikai vonatkozásait. Továbbá a Baker-Schultz-terv, amely az EPA kibocsátás-szabályozásának szén-dioxid-adóval való felváltását javasolja, a republikánusok által vezetett piacvezérelt környezetvédelmi politikai kereteket példázza. A Wall Street érdeklődése a szén-dioxid-finanszírozás iránt a republikánus elkötelezettség egyik mozgatórugója, mivel a szén-dioxid-krediteket a pénzügyi spekuláció új eszközosztályának tekintik (különösen 2021. óta). Érdemes elolvasni a cikket, mert tele van fontos részletekkel.

Technofeudalizmus

Felháborodást váltott ki az Egyesült Királyságban, amikor tavaly kiderült, hogy a Nemzeti Egészségügyi Szolgálat 330 millió fontos szerződést adott a CIA-hoz (és más hírszerzési ügynökségekhez) közeli amerikai kémtechnikai cégnek, a Palantirnak egy hatalmas új adatplatform létrehozására. A vállalat történetét ismerők számára ez nem lehet meglepetés, hiszen eleve azért hozták létre, hogy a 9/11 utáni megfigyelési program privatizált változata legyen. De miért említem most ezt? Nos, a Palantir milliárdos társalapítója és az egykori PayPal-vezérigazgató Peter Thiel kiemelkedő szerepet játszott JD Vance karrierjének fellendítésében és abban is, hogy Trump most őt válassza a kormány alelnökének. Thiel egyébként Donald Trump 2016-os kampányának egyik legnagyobb támogatója volt.

“Thiel, a PayPal és a Palantir védelmi vállalkozó milliárdos társalapítója volt az, aki mélyen kötődik a Trumpot támogató Elon Muskhoz, és aki később jelentős szerepet játszott abban, hogy Vance karrierje felfelé íveljen”.

Vance továbbá egyike azoknak a kabinetben, akiknek befektetéseik vannak a biotechnológia, a génterápiák és az mRNS- és DNS-vakcinatechnológiák területén. Retorikus kérdés; Mi a feladata tehát alelnökként és kiknek is tartozik elszámolással?

A Milei-kapcsolat

A magát anarchokapitalistának tituláló argentin elnök Javier Milei volt az első világvezető, aki a november 5-i választások után találkozott Trumppal szélesebb körű amerikai-argentin együttműködési kezdeményezések reményében. Olyannyira elszántan pedálozik, hogy jelek mutatnak arra is, hogy az orwelli kormányzási modelljük mintaként szolgál a Trump-csapat számára is. Miközben a kormányzás első hat hónapja alatt az argentin szegénységi ráta közel 42%-ról 53%-ra ugrott és Argentína inflációs rátája a legrosszabbak közé tartozik a világon, Milei számos reformot jelentett be, amelyek a mesterséges intelligencia alkalmazására összpontosítanak a kormányzás érdekében, különösen a “biztonság” és a “bűnmegelőzés terén”. Végsősoron a minisztériumokat szándékozik lecserélni a Facebook AI-ra és a Google AI-ra, amelyek mellesleg fogantatásuk napja óta mélyen kapcsolódnak az amerikai hadsereghez és a CIA-hoz. A létrehozott program neve a „Mesterséges intelligencia biztonságra történő alkalmazásával foglalkozó egység” (UIAAS). Ennek az egységnek a célja többek között, hogy a gépi tanulás segítségével elemezze a korábbi bűnügyi adatokat, megjósolja a jövőbeli bűncselekményeket, és javítsa a biztonsági válaszlépések hatékonyságát. Finoman szólva orwellinek hangzik és minden bizonnyal az is lesz, ha felépül. Amennyiben valóban ezt a kezdeményezést karolja fel az USA, és miért ne tennék, akkor nem csúsztatás azt gondolni, hogy ez vár a Föld összes országára, valamelyest változó keretek között.

DOGE vagy nem DOGE… számít?

Az új USA kormány (DOGE) tanácsadói bizottságának másik oligarchája, Vivek Ramaswamy szerint ez

“Egy észszerű képlet az amerikai kormány rendbetételére: Milei-stílusú megszorítások, szteroidokkal”.

De Musk és Ramaswamy állítása szerint olyan ajánlásokat fognak tenni, amelyek lehetővé teszik a Trump-kormányzat számára, hogy megszabaduljanak a szerintük “felesleges” kormányzati szervektől. Nyilván a demokrácia megőrzésére és a költségvetés csökkentésére hivatkoznak, ugyanakkor teljesen világos – ahogy erről már számos alkalommal beszámoltam az elmúlt években -, hogy az automatizálás és a mesterséges intelligencia várhatóan jelentős hatással lesz a kormányzati munkahelyek számának csökkenésére (is), különösen a pénzügyek, a közigazgatás, a jogalkotás és a bűnüldözés területén. A különböző minisztériumok felszámolása továbbá lehetővé teheti a korábbi bűnösök felelősségre vonhatatlanságának az opcióját is, egyfajta kormányzati “Great Reset”-ként, beleértve Trump függőben lévő bírósági ügyeit is. Minden bizonnyal ezeket az átalakításokat végeztetik el most a publikum érzelmeire apelláló kockafej tanácsadókkal, akik a jelenség PR arcai.

A digitális Panopticon

Az internethasználat engedélyhez kötésének gondolata is egyike azon veszélyeknek, amiben nem érdemes pozitív irányt várni tőlük. Az USA-ban 2021-ben benyújtott és 2023-ban ismét benyújtott „Improving Digital Identity Act” törvényjavaslat célja, hogy az Elnöki Hivatalon belül létrehozzon egy munkacsoportot a digitális személyazonossági megoldásokra irányuló országos szintű erőfeszítések koordinálására. Musk „X”-e már most személyazonossági ellenőrzést igényel bizonyos szolgáltatásokhoz és funkciókhoz. Az „X” olyan vállalatokkal lépett partnerségre, mint az AU10TIX, hogy kezelje az azonosító ellenőrzési folyamatot, és a benyújtott adatokat, beleértve a biometrikus adatokat is, akár 30 napig tárolja. Az olyan programok, mint az európai digitális személyazonosság is idővel nyilvánvalóan ebbe az irányba fognak torzulni. Az európai digitális személyazonossági keretrendszer és az eIDAS 2.0 rendeletek célja a digitális személyazonossági tárcák létrehozása, hogy lehetővé tegye az uniós polgárok online azonosítását és hitelesítését. Ugyan egyelőre nem jelent meg hivatalos globális politikaként vagy javaslatként a digi ID, de felbukkant a kiberbiztonsággal, az online szabályozással és a digitális terek ellenőrzésével kapcsolatos vitákban és javaslatokban. Igazán a 2000-es évek elején nyert teret, amikor a növekvő internethasználattal együtt a kiberbiztonsággal kapcsolatos viták is erősödtek. Egyes szakpolitikai szakértők az engedélyezést javasolták a kiberbűnözés visszaszorítására vagy a káros tartalmakhoz való hozzáférés ellenőrzésére. A 2010-es évek elején például arról láthattunk jelentéseket, hogy az amerikai Nemzeti Szabványügyi és Technológiai Intézet Michiganben és Pennsylvaniában teszteli a „Nemzeti Stratégia a Kibertérben Megbízható Személyazonosságokért” elnevezésű programot, amely egy „internetes jogosítványként” indult. Egyes kormányok, például Kína, szigorú, engedélyezéshez hasonló azonosítási rendszereket már bevezettek az internetfelhasználók számára. Egyes esetekben digitális azonosító szükséges bizonyos szolgáltatások eléréséhez. A demokratikus országokban a koncepciót időnként hipotetikus megoldásként vetették fel a félretájékoztatás és az internetes zaklatás kezelésére, de egyelőre átfogó programok hivatalos elfogadása nélkül. Érdemes figyelni tehát, hogy a Trump kormány miként kezeli ezt a kritikus pillanatot. Érdemes nekünk is kritikusnak lenni, különösen a határvédelemmel kapcsolatos erőfeszítések terén, hiszen ha az USA tüsszent, azt Európa is elkapja. Október végén Trump bőszen csacsogott a sokmilliós nézettséget generáló Joe Rogannel arról, hogy digitális személyazonosító rendszerre van szükség a választási csalások megállításához és a határok biztosításához.

Nem csak kampányának tagjai, hanem maga Trump is egykor bejegyzett demokrata volt, és még pénzt is adományozott Kamala Harrisnek. A ’90-es évek óta ötször változtatta meg párthovatartozását. Azt gondolom, hogy ez a tény sokat elárul politikájáról is – a műveltség, a holisztikus látásmód, a megfontolt döntések, az elkötelezettség, a gerincesség és az “üzletember mentalitás” dimenzióiban. Amennyiben megvalósul, az egészségügy átalakításának a globális gazdaságra kifejtett szeizmikus hatása érezhető lesz széles e világon. Egy olyan űrt (deficitet) teremthet, ami kompromisszumot kíván, és talán csak egy újabb nagyobb háború kitörésével lehet majd kompenzálni. Esetleg még több megszorítással az éghajlatra vagy egy nem létező energiaválságra hivatkozva?

Elméletben a szakértelem, a meritokrácia és a tervezés előtérbe helyezése jellemzi a technokratát a populista vagy ideológiai megközelítésekkel szemben. De elgondolkodtató, hogy miként valósult ez meg olyan jól ismert technokraták esetében, mint Mario Monti, Mario Draghi, Macron, Merkel, Jeff Bezos, Gates, Jack Ma és mások? A technokrácia átfedést mutat a tekintélyelvű tendenciákkal, mivel a szakértők által központosított döntéshozatal csökkentheti a nyilvánosság részvételét és az ellenvéleményt. Ha nincs publikus ellenállás, ha a szavazók tájékozatlanok és jövőjük mellett szóló voksukat kizárólag érzelmi alapon teszik le, ugyan mi akadályozza meg a kizsákmányolás eddig soha nem látott mértékének burjánzását? Milyen kritikus hangok lesznek majd hallhatók egy központilag irányított tekintélyelvű disztópiában, vagy technofeudalizmusban (Varoufakis, 2023), ahol az újdonsült trendek, mint például a genetikai diszkrimináció, csak egy lesz a sok közül, amivel meg kellene tudnunk birkózni? Lehetséges lesz egyáltalán internethozzáféréshez jutni? Sajnos a technokraták a hétköznapi emberek életének valóságától elszakadva, a technológia kritikátlan elfogadását hirdetik, minden probléma megoldásaként. Kínában a technokrácia és a tekintélyelvűség keverékét gyakran idézik olyan modellként, ahol a hatékonyság az egyéni szabadságjogok rovására megy – és okkal nevezi ezt Klaus Schwab is egy “követendő példának”. Ez az, amit Musk et al. jól ismernek és amiben minden jel szerint hisznek is – ez a jövő társadalomszervezési modellje. Látszólag még az alternatív közösségben is elfogadhatatlannak tűnik az a kijelentés, hogy vezetőink és befolyásos közéleti személyeink a titkosszolgálatok termékei – országtól függetlenül -, pedig kétségkívül így van. Érdemes tehát szkeptikusnak maradni a politikai színház eseményeivel kapcsolatban.

I asked AI to imagine the Trump Biden lunch at the White House today and it did not disappoint! pic.twitter.com/gNrJc0s7Hm
— Ari K (@arikuschnir) November 13, 2024