A “klímaalarmizmus” politikatörténete – Bukovinszki Gergely (www.szkeptikuskerekasztal.com)

Eredetileg az MVSZ Bolygóvédő konferencia előadáshoz készült (2024. 8. 18.)

Az előadás megtalálható videófelvétel formájában is a www.szkeptikuskerekasztal.com oldalon

Bevezető

A közvélemény úgy tartja, hogy az éghajlatváltozás csupán az 1970-es évektől, az addig „kizárólag” tudományos kérdésből vált politikai kérdéssé. Ez az állítás azonban nem állja meg a helyét. A klímaalarmizmus politikája tulajdonképpen azt jelenti, hogy az időjárási és/vagy éghajlati változásokra hivatkozva, azokat esetleg eltúlozva vagy épp alaptalanul felhasználva személyek és csoportok a saját érdekeiknek megfelelően befolyásolják a közvéleményt, hogy támogatást szerezzenek döntéseikhez.

Az őskortól Malthusig

Történelmileg az éghajlat mindig is fontos tényező volt az emberi ügyekben – a melegebb időszakok, mint például a középkori “éghajlati optimum”, fontos szerepet játszottak a gazdasági fejlődésben és az elsősorban a mezőgazdaságtól függő nemzetek jólétében. A hidegebb időszakok terméskiesést okoztak és éhínségekhez, betegségekhez és egyéb dokumentált emberi nyomorúsághoz vezettek. Amióta az ember szembesül szárazsággal, amióta szélsőséges éghajlat miatt vándorolni kényszerül és amióta az ember mezőgazdasággal foglalkozik, azóta szándéka, hogy befolyással lehessen az időjárásra. Az ókori istenekhez való fohászkodástól, az amerikai indián rituálékon keresztül, egészen a modern technológiai időjárás-modifikációs programokig.

Az uralkodók és a politikai vezetők pedig éghajlati eseményeket használtak fel és túloztak el politikai céljaik előmozdítása, a hatalom megszilárdítása és az ellenzék elnyomása érdekében.

Például az ókori Kínában a Shang-dinasztia és a Zhou-dinasztia közötti átmenet során, i. e. 1046 körül a Zhou-vezetők a Shang-dinasztia elleni lázadásuk igazolására az „égi megbízatásnak” fogalmára hivatkoztak. E tanítás szerint az Ég (Tian) egy erényes uralkodónak adományozta megbízatását, akit az Ég Fiának neveztek. Ha egy uralkodót megdöntöttek, azt annak jeleként tekintették, hogy méltatlansága miatt elvesztette a megbízatást. Az olyan természeti katasztrófákat, mint az éhínség és az árvíz, szintén isteni megtorlásként értelmezték, jelezve az égnek az uralkodóval szembeni elégedetlenségét.

Az avignoni pápaság (1309-1377) idején VI. Kelemen pápa (1342-1352) és más egyházi vezetők árvizeket, éhínségeket és járványokat tulajdonítottak az isteni haragnak és arra használták fel őket, hogy megerősítsék az egyház befolyását és kikényszerítsék a vallási konformitást.

XIV. Lajos király (1643-1715) és miniszterei felhasználták a kedvezőtlen éghajlati viszonyokat, hogy igazolják a gabonakészletek központi ellenőrzését és szigorú piaci szabályozást vezessenek be a zavargások megelőzése érdekében.

Az ír burgonyavész idején (1845-1852) a brit hatóságok politikai hatalmuk növelésére használták fel az éghajlati viszonyok következményét és válaszuk (vagy annak hiánya) befolyásolta a politikai diskurzust, táplálva az ír nacionalizmust és a függetlenségi követeléseket. A szenvedés nem kizárólag az élelmiszerhiány miatt következett be, hanem a gazdasági kapzsiság, a politikai ambíciók és az ideológiai előítéletek által vezérelt politikai döntések miatt.

Lord Lytton, India alkirálya (1876-1880) felhasználta az 1876-1878-as éhínség súlyosságát, hogy igazolja az indiai mezőgazdaság és kereskedelem szigorú ellenőrzését és a brit gazdasági érdekeknek kedvező, a szociáldarwinizmus által befolyásolt politikát valósított meg.

Malthustól a Fenntartható Fejlődésig

A francia matematikus és mérnök Josephe Fourier volt az első, aki felvetette az üvegházhatású gázok elméletét. A megfigyeléseket John Tyndall és Svante Arrhenius fejlesztették tovább saját felfedezéseikkel. 1938-ban Guy Callendar brit meteorológus az 1920-as és 1930-as évek gyorsan emelkedő hőmérsékletének hatására felvetette, hogy az emelkedés oka az iparosodás – a szén- és olajtüzelés jelentős növekedése lehet a tömeges iparosodás, az elektromosság és a gépkocsik korában. A felmelegedést azonban egy jó dolognak tartotta, hiszen a mezőgazdaság számára előnyös, ellentétben a lehűlési ciklusokkal, amik történelmileg valóban súlyos problémát jelentettek.

Az éghajlatváltozással kapcsolatos pánikkeltés modern kori történelme a brit birodalom és az ENSZ evolúciójának a történelme. A klímaalarmizmus csupán egy eszköz lett az eugenika ideológiájának gyakorlására. Az antropogén klímaváltozással és a környezetszennyezéssel kapcsolatos elmélkedések az első ipari forradalom idején indultak, majd a Nemzetek Szövetségén és utódján, az ENSZ-en át a 21. századi, a szervezet politikai hatalmát feltáró hálózatelemzésekig jutottak (egyelőre). Ezek a történelmi, geopolitikai és közgazdaságtani ismeretek rámutatnak az ENSZ mögött meghúzódó nagytőkés érdekhálózatok geopolitikai befolyására (Vitali et al. 2011.), vitathatóan a világkormányzás kialakításának érdekében.

A modern kori klímaalarmizmus alapjait Thomas Malthus fektette le. Állítása szerint a túlnépesedés és a túlfogyasztás fokozhatja az erőforrások kimerülését és/vagy a környezetromlás ökológiai összeomláshoz vagy más veszélyekhez vezethet. Ez az álláspont a mai napig egy hevesen vitatott elméleten alapszik, amiről nincs tudományos konszenzus, azonban a környezetvédelmi mozgalom és progresszív hírnökei előszeretettel hivatkoznak rá. A malthusi elmélet visszatérő téma számos társadalomtudományi jelenségben. Charles Darwin a biológiai evolúcióban, John Maynard Keynes a közgazdaságtanban, de a politikai spektrum teljessége is felkarolta valamilyen módon az eugenista elképzeléseket.

Az első világháborút követően a Nemzetek Szövetsége tudósok, szakértők és kormányzati képviselők nagy hálózatának részeként működött, amely néha kapcsolatban állt az eugenikus szervezetekkel, tudott róluk, lehetővé tette a témával kapcsolatos vitákat és részt vett a tudományos eszmecserékben (Cussó, 2016.). Sőt, az eugenika az univerzalizmus, az internacionalizmus és a kozmopolitizmus újkori történetével egyenlő (Bashford 2010.). Érthető tehát, hogy Julian Huxley, az UNESCO első főigazgatója az eugenikát helyezte az 1947-ben kiadott alapító okirat középpontjába.

A második világháború után a Világbank és az ENSZ vezetésével a neoliberalizmus és a gazdasági globalizáció kezdte uralni a vezető kereskedelmi nemzetek politikai programját és a klímaalarmizmus napirendjeként az országok gazdasági növekedésének csökkentését erőltették, aminek betartásához számos egyezményt írtak alá a nemzetek a ’70-es évektől kezdve. Az egyezmények valódi oka természetesen sosem a környezetvédelem volt, hanem az irányítás és befolyás érvényesítése, adott ideológia mentén. A Rockefeller-család, Maurice Strong vagy Al Gore tipikus példái a környezetvédelem „élharcosai” között felmerülő ellentmondásoknak, hiszen maguk is az olajbiznisszből nyerészkedtek és talán ideológiailag szocialisták, de módszertanilag határozottan kapitalisták.

Bár a nemzeti politikai diskurzusok, álláspontok ma látszólag élesen megosztottak a klímavészhelyzet és a zöld átalakulás területén a jobb- és baloldal között, az éghajlat-politika egy olyan ügy, ahol óriási tőke mozog, ami irányítást jelent a világ populációja fölött, tehát amiben sokan megegyeznek magas helyeken. Az ENSZ-nek és finanszírozóinak nem titkolt célja, hogy minden fa, fűszál, vízcsepp és tulajdonképpen a teljes földi élet fölött irányÍtást szerezzen globális kormányzás keretében és ahogyan azt jelenleg elképzelik és megvalósítják, a globális gazdaság és politikai élet nem tűri meg a nemzeti szuverenitást, az egyéni szabadságot vagy a magántulajdonhoz való jogot. Az embert, mint a környezet „elesett kártevőjét” tekinti, aki irányításra szorul. Szakértők a „nettó zéró” politika következményeként súlyos energiaválságot jósolnak európaszerte (Mills 2024.). Az energiapolitikát korábban három pillér határozta meg: a gazdaság, az ellátás és a környezetvédelem. A klímaalarmizmus hatására ma azonban az európai politikát túlnyomórészt egyetlen dolog határozza meg: az éghajlatvédelem. Továbbá, van egy jelentős pénzügyi aspektusa is a jelenségnek; a fiat kapitalizmusnak szüksége van a válságokra, hogy életben tudjon maradni (lásd. klímahisztéria, felnagyított járványok, proxy háborúk, ellátási láncok megzavarása stb.). Mindehhez fontos eszköz a környezetvédelmi mozgalom és a „klímaalarmizmus”.

A Fenntartható Fejlődéstől az “Egy Egészség” kezdeményezésig

Az évek alatt, de különösen a 2000-es évektől lépésről-lépésre kapaszkodott egymásba a környezeti katasztrófák alarmizmusa és a gyógyszerlobbi keltette pánik, a járványos betegségek és az emberi egészség degradációjának folyamata. Ahogy Giorgio Agamben fogalmazott 2020-ban, „az állampolgárnak már nincs joga az egészséghez (egészségügyi biztonság), hanem jogilag kötelezetté válik az egészségre (biológiai biztonság)”. A WHO „Egy Egészség” koncepciójával az „egészséghez való jog” kiterjesztésre kerül a Föld teljes élővilágára, talajára, vizeire és légkörére. A fenntartható fejlődési célok társadalmi, környezeti és gazdasági dimenzióival párhuzamban így jutottunk el az „Egy Egészség” koncepcióhoz és a WHO világos és immár nyilvános egyeduralmi törekvéséhez. Az ENSZ „Egy Egészség” irányelveit támogatva több tanulmányt is találunk a legnagyobb egyetemek kutatóintézeteitől, amik arra figyelmeztetnek, hogy ez az állítólagos „antropogén éghajlatváltozás” az általunk ismert halálos patogének melegágya.

Zárás

A közvélemény manipulálását célzó alarmizmust egy gigantikus tudományos intézetekből, környezetvédelmi szervezetekből, ökocelebekből és médiából álló apparátus végzi, akik személyesen anyagilag érdekeltek a végkimenetelben. Ez a klímaalarmizmus gépezete, ahogy jelenleg áll. A klímaalarmizmus nincs tekintettel a középkori meleg időszakra, a kis jégkorszakra és a huszadik századi kis lehűlésre a CO2 szintjének vizsgálatakor, hiszen a múlt hőmérsékletváltozásai és a CO2 szintje nem köthető össze az emberi tevékenységgel és károsanyagnak történő minősítését klímatudósok cáfolják (Lindzen 2022.).

Óriási erőfeszítés zajlik a közvélemény befolyásolásának érdekében és a hangzatos kijelentések, a temérdek egyezmény, határidő, luxus politikai összejövetel és a szürreálisabbnál szürreálisabb kiáltványok és célkitűzések ellenére az emberi kondíció romlott és a társadalmi egyenlőtlenség csak növekedett, a szabadságjogok pedig erodálódtak az elmúlt három évtizedben. Mindez érthető, hiszen a világ országainak több mint egynegyedét és a világgazdaság közel egyharmadát az ENSZ vagy a nyugati országok szankciókkal sújtják (Rodríguez 2023.), az államok adóssága visszafizethetetlennek tűnik és a világgazdaság pedig romokban (Hudson 2015.). Ráadásul a légkörkutatók az 1940-es évek óta komolyan foglalkoznak a földi időjárás-módosítással és ezek a programok a világ összes nagyhatalmának aktív kutatási területe jelenleg. Csak az USA-ban több, mint egy évszázadnyi dokumentáció található erről. Bár az 1978-as ENMOD és a biológiai sokféleségről szóló 2010. évi egyezmény betiltotta a geomérnökség bizonyos formáit – ez utóbbit az ENSZ és a tagállamok azóta többször is megerősítették -, de továbbra is maradt bőven tér a kutatásra és kísérletezésre, ami nyilvánvalóan egy világkormányzásra törekvő szervezet előnyére is válthat. Az ENSZ úgy kezeli az éghajlatmódosító technológiákat, ahogy a Nemzetek Szervezete kezelte a nemzeti eugenika programokat. Nyilvánosan elítéli, de a háttérben asszisztál a kísérletezésben. Lépésről-lépésre a gazdasági és politikai befolyás egy szervezet testületének diktátuma alá összpontosul.

Az alarmizmus lehetséges okai (vázlat diákhoz):

• A nemzetközi jogrendszer átalakítása az “Egy Egészség” irányelvek bevezetése által,

• ESG és egyéb szabványok bevezetése,

• Karbonkereskedelem,

• A gazdasági és pénzügyi átállás a kapitalizmus meghosszabbításával,

• Központosított digitális gazdaság,

• Az egyéni gazdasági tevékenység, autonómia és élettér drasztikus limitálása,

• Világkormányzás a nemzeti szuverenitással szemben, a kormány szuverenitása az egyénnel szemben.

A “klímaalarmizmus” politikatörténetének néhány fontos eseménye kronológia szerint (néhány pont vázlatosan a későbbi képanyaghoz)

Rövid áttekintés II. vh. utáni folyamatról a klímaalarmizmus történetében;

1945 – 1970. Az olajipar lefekteti az „antropogén klímaváltozás” elmélet alapjait.

1970-1980. A környezetvédelem politizálódása a teljes nyugaton.

1980-1990. „Fenntartható fejlődés” megjelenik / A pénzügy és a környezettudatosság egyesülnek.

1990-2000. Adózási és befektetési formák kialakulnak / Határozott irányelvek az nemzetek gazdaságának / Az európai közösség is nagy erőkkel csatlakozik a „fenntartható agendákhoz” vasfüggöny lehullása után.

2000-2010. Növekszik a szkepticizmus / A pánikkeltők támogatottsága kezd csökkenni.

2010-2020. „Egy Egészség” koncepció erőre kap / Közéleti polarizáció tovább mélyül.

2020-2024. COVID megerősíti a klímaalarmizmust / A társadalmi egyenlőtlenség tovább mélyül / Még többen fordulnak el a globalista kezdeményezésektől és a politikai elittől / A központi bankok és nagytőkések terve a világkormányzásról tömegek számára válik nyilvánvalóvá.

• Két fontos fogalom az ókorból:

  – Platón politikai filozófiájához tartozott az a meggyőződés, hogy az emberi szaporodást az államnak óvatosan kell felügyelnie és irányítania. Az eugenika ideológiájának korai megnyilvánulása, amit később Thoma Malthus és követői átvettek. A környezetvédelmi mozgalom gyökerei az eugenika mozgalomban találhatók.

  – A “közlegelők tragédiája” fogalom a klasszikus ókorig nyúlik vissza, már Arisztotelész is tárgyalta. Később Garreth Hardin ezzel a címmel íródott könyve népszerűsítette ismét a koncepciót. 2009-ben Elinor Ostrom közgazdasági Nobel-díjat kapott a jelenség sikeres cáfolatáért.

• 1901. A The New York Herald európai kiadása közölte Leon Lewis tudós munkáját, aki megjósolta az Antarktisz “kontinensének” darabolódását. Azt állította, hogy ezt egy olyan jégárvíz fogja követni, amely az egész emberiséget kiirtja. Az 1900-as évek első felét alarmista cikkek tömkelege tarkítja, hol lehűléstől, hol felmelegedéstől való rettegésre buzdítva az olvasókat, némelyik a lehetséges emberi tényezőt említve.

  https://theconversation.com/for-110-years-climate-change-has-been-in-the-news-are-we-finally-ready-to-listen-188646

  https://www.nytimes.com/interactive/projects/cp/climate/2015-paris-climate-talks/type/from-the-archives/from-the-archives-1929-fears-of-ice-age-in-europe

• 1940-es években megjelennek az első geomérnöki technológiák

  https://weathermodificationhistory.com/

• 1948. Megalakul a Nemzetközi Természetvédelmi Unió; célja a kormányzati és nem kormányzati szervezetek egyedülálló partnerségének előmozdítása

• 1949. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének az erőforrások megőrzéséről és hasznosításáról szóló tudományos konferenciáját Lake Successben tartják; ez az ENSZ első nagyszabású találkozója a témában.

• 1954. Megjelenik Harrison Brown “Az ember jövőjének kihívása” (The Challenge of Man’s Future) című könyvét, amelyben olyan témákat dolgoz fel, amelyeket 25 évvel később a “fenntartható fejlődés” kifejezéssel fednek le. Brown dolgozott a Manhattan-projekten, a globális tudományos elit középpontjában állt.

• 1956. Az első ember meghal a Minamata-öbölben kibocsátott higany miatt; ezrek mérgeződnek meg. A Nemzetközi Természetvédelmi Unió megváltoztatja nevét Természetvédelmi és Természeti Erőforrások Nemzetközi Uniójára.

• 1958. Az ENSZ Tengerjogi Konferenciája (The United Nations Conference on the Law of the Sea), a konferencia jóváhagyja a környezetvédelemről szóló egyezménytervezeteket.

• 1958. Az olajipar tudósokat és mérnököket alkalmaz, hogy kutassák, milyen szerepet játszik a fosszilis tüzelőanyagok elégetése az éghajlatváltozásban. A történelmi ismeretek szerint azt szerették volna megérteni, hogy a Föld légkörében bekövetkező változások hogyan befolyásolhatják az iparágat és milyen alternatív kilátások fedezhetők fel az energiapiacokon.

• 1959. Teller Ede az Energia és Ember Szimpóziumon több mint 300 kormánytisztviselő, közgazdász, történész, tudós és ipari vezető előtt említette elsők között a “globális felmelegedés” koncepcióját. A rendezvénynek maga az American Petroleum Institute adott otthont.

• 1961. Létrejön a Természetvédelmi Világalap, a mai World Wide Fund for Nature (WWF) (Godfrey Anderson Rockefeller, Sr. által).

• 1962. Rachel Carson kiadja a “Néma tavasz” (Silent Spring) című könyvet, amelyet fordulópontként tartanak számon a környezet, a gazdaság és a társadalmi jólét közötti összefüggések megértésében.

• 1964. A Nemzetközi Biológiai Program (IBP) megkezdi a termelékenység és az emberi jólét biológiai alapjainak feltárását.

• 1967. A Kelet-európai Bizottságot (EEC) az Oktatási és Kommunikációs Bizottság hozta létre; ez az első és egyetlen nemzetközileg létrehozott természetvédelmi testület a “vasfüggönytől” keletre.

  https://portals.iucn.org/library/sites/library/files/documents/2008-098.pdf

• 1968. Paul Ehrlich volt az első népszerűsítője a fosszilis tözelőanyagok égetése és a globális felmelegedés kapcsolatának “A Népességbomba” (The population Bomb) című best seller könyvében, bár nem volt központi téma. Az elképzelés csak később kezdett kiboontakaozni, de Thomas Malthus mantrája itt kezdett igazán ismét szárnyra kapni a háború után.

• 1968. Megalakul a Római Klub, amely globális méretű tanulmányt készíttet az ipari termelés, a népesség, a környezeti károk, az élelmiszerfogyasztás és a természeti erőforrások felhasználása közötti dinamikus kölcsönhatások modellezésére és elemzésére. A klub alapítói között van az olajmágnás leszármazott David Rockefeller és a Monsanto és a GMO biznisz cárja, a vegyész Alexander King.

• 1968. Párizsban megrendezik a bioszféra erőforrásainak ésszerű használatának és megőrzésének tudományos alapjairól szóló kormányközi szakértői konferenciát, amely fórumot biztosít a fenntartható fejlődés fogalmának korai megvitatására.

• 1968. Az ENSZ Közgyűlése 1972-ben engedélyezi az Emberi Környezetvédelmi Konferencia megrendezését.

• 1968. Az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete összehívja a Bioszféra Konferenciát Párizsban; a konferencia a nemzeti és nemzetközi ügynökségek, valamint állami és magánszervezetek erőteljes erőfeszítéseit ajánlja a fajok, élőhelyeik és az ökoszisztémák reprezentatív mintáinak megőrzését szolgáló természeti területek létrehozására.

• Az 1950-es és 1960-as évek globális lehűlési tendenciája az 1970-es években globális lehűlési hisztériához vezetett. Pánikkeltő híradások és dokumentumfilmek, alarmista címlapok lehűlést szajkóztak, némelyik egyenesen azt állítva, hogy az évszázad végére jégkorszak érkezik. Prominens tudósok, mint Stephen Schneider, Crispin Tickell, Lowell Ponte és Az Egyesült Államok Nemzeti Tudományos Akadémiájának Nemzeti Kutatási Tanácsa mind ezt a nézetet erősítették és nemzetközi szabályozást kérvényeztek.

• 1969. Megalakul a “Friends of the Earth” globális lobbicsoport

• 1969. Megjelenik Garrett Hardin ökológus “A közlegelők tragédiája” című malthusionista esszéje. A fogalom nem tőle ered, a klasszikus ókorig nyúlik vissza, már Arisztotelész is tárgyalta.

• 1969. Megalakul a Friends of the Earth vezető “környezetvédő” lobbicsoport.

• 1969. Az Egyesült Államokban elfogadják a nemzeti környezetvédelmi politikáról szóló törvényt, amely létrehozza a Környezetvédelmi Ügynökséget, az első nemzeti környezetvédelmi ügynökséget; megteremti a környezeti hatásvizsgálatok alapját

• 1969. A Pearson Nemzetközi Fejlesztési Bizottság megvizsgálja a Világbank fejlesztési támogatásának hatékonyságát az 1968-ig tartó 20 évben; ez az első nemzetközi bizottság, amely a fejlesztés új megközelítését vizsgálja, a fejlődő országok kutatására és az ismeretekre összpontosítva; ez vezet a Nemzetközi Fejlesztési Kutatóközpont megalakulásához.

• San Franciscóban meghirdetik az első Föld Napját

• 1970. Megalakul a Natural Resources Defense Council, hogy átfogó környezetvédelmi politikát szorgalmazzon az Egyesült Államokban.

• 1970. Megalakul a Nemzetközi Fejlesztési Kutatóközpont a fejlődő országok növekedését és fejlődését elősegítő kutatások támogatására.

• 1971. A Greenpeace megkezdi működését

• 1971. A Founex-jelentés a környezetvédelmi és fejlesztési stratégiák integrálására szólít fel

• 1971. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet Tanácsa szorgalmazza a “szennyező fizet” elv elfogadását, ami azt jelenti, hogy a szennyezés okozóinak kell megfizetniük a költségeket.

• 1971. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet Tanácsa szorgalmazza a „szennyező fizet” elv elfogadását, ami azt jelenti, hogy a szennyezés okozóinak kell megfizetniük a költségeket.

• 1971. Létrejön a Nemzetközi Környezetvédelmi és Fejlesztési Intézet, hogy – állításuk szerint – megkeresse azokat a lehetőségeket, amelyekkel az országok gazdasági fejlődést érhetnek el anélkül, hogy a környezeti erőforrásokat tönkretennék.

• 1971. René Dubos és Barbara Ward kiadja az “Egyetlen Föld” című könyvet

• 1971. Az emberi környezetről szóló első nemzetközi ifjúsági konferencia Hamiltonban gyűlik össze.

• 1972-ben megtartják az ENSZ Konferenciát az emberi környezetről (UN Environment Conference & Sustainable Development, Stockholm) és elindul a Környezeti Programjuk, a UNEP Maurice Strong vezetésével, ami számos nemzeti környezetvédelmi ügynökség létrehozásához vezet. A kőolajból meggazdagodott kanadai születésű Strong meg volt győződve arról, hogy az új ENSZ-nek világkormánnyá kell válnia. A modern politikatörténet egyik legbefolyásosabb személyéről van szó és immár az egyik legbefolyásosabb szervezetről az ENSZ esetében. Strong
  ▪ az 1972-es első Föld-csúcs főtitkára volt.
  ▪ ő volt az ENSZ Környezetvédelmi Programjának első igazgatója.
  ▪ az 1992-ben Rióban tartott II. Föld-csúcstalálkozó főtitkára volt.
  ▪ a Föld Tanács alapítója, az Üzleti Tanács a Fenntartható Fejlődésért elnöke,
  ▪ a Világgazdasági Fórum társelnöke,
  ▪ az ENSZ Környezetvédelmi és Fejlesztési Brundtland Bizottságának tagja,
  ▪ az ENSZ által finanszírozott Globális Kormányzás Bizottság tagja,
  ▪ a Lindisfarne Fellowship tagja, amely az Isteni Szent János-székesegyházban (Megértés Temploma) kapott helyet.

• 1972. Megjelenik a Római Klub jelentése, “A növekedés korlátai” (Limits to Growth), 30 millió eladott példány.

• 1972. Edward Goldsmith és Robert Allen kiadják a “Tervezet a túléléshez” című könyvet, a könyv a mai mélyalkalmazkodás-elmélet elődei az alarmizmus és eltúlzott állítások jellegét tekintve; a dokumentum a társadalom összeomlására és a földi életfenntartó rendszerek visszafordíthatatlan megszakadására figyelmeztet és egy stabilizált társadalom létrehozására szólít fel; a dokumentumot több mint 30 vezető tudós írja alá.

• A ‘70-es évekre Európában sorban kezdtek alakulni a Zöld Pártok és környezetvédelmi szervezetek. Ennek nyilván előzménye volt a hidegháború és az amerikából induló ellenkultúra eszmeisége, a hippi mozgalom és a new age vallások. Az Egyesült Államokban lobbicsoportok alakultak több százmillió dolláros költségvetéssel, amik rövid időn belül több tízezer embert foglalkoztattak. A politikai erő ezzel párhuzamban növekedett és a közélet minden területén hamar ismertté vált, hogy a “Földanya” megóvását célzó hangzatos mondatok rendkívül kifizetődőek.

  Az 1970-es években jelent meg a társadalmilag felelős befektetés (SRI), mint a befektetők számára egy olyan lehetőség, amellyel portfóliójukat értékeikhez igazíthatják. Ez a mozgalom az 1980-as években nyert lendületet, majd vezetett a vállalatok számára kialakított ESG-formulához (környezeti-társadalmi-kormányzási irányelvek).

• 1973. Elindul az Európai Környezetvédelmi Cselekvési Program; ez az első kísérlet az Európai Gazdasági Közösség egységes környezetvédelmi politikájának összefoglalására.

• 1973. Az olajválság táplálja a “növekedési korlátokról” szóló vitát.

• 1974-ben léterjött a Nemzetközi Energiaügynökség. Az OPEC olajválság hatására 1973-ban Henry Kissinger egy energiavásárlói csoport létrehozását javasolta, hogy ellensúlyozza a Szaúd-Arábia által vezetett olajexportőrök piaci erejét, így jött létre az ügynökség. Kissinger egy 2009-es beszédében kiemelte a szervezet jelentős szerepét a globális energiapolitikák meghatározásában. Francia elnök Macron idén februárban pedig egyenesen azt mondta, hogy az “IEA úgyszólván a mi fegyveres szárnyunkká vált a Párizsi Megállapodás végrehajtása érdekében”.

  https://www.henryakissinger.com/speeches/the-future-role-of-the-iea/

  https://www.euractiv.com/section/energy-environment/news/europes-armed-wing-of-the-energy-transition-pivots-to-asia/

  1973. október 17-én az arab olajtermelők 5%-kal csökkentették a termelést és olajembargót vezettek be Izrael szövetségesei ellen. Az olajárak négyszeresére emelkedtek, amit nem magyaráz az embargó. Ráadásul az energiaválság már jóval az arab-izraeli háború és az embargó előtt is jelen volt az Egyesült Államokban, egészen az 1960-as évek elejétől kezdve, majd az évtized végére gyűrűzött be. 1960 és 1972 között a világ olajfogyasztása több mint kétszeresére nőtt. Összességében globális szinten a kínálat egyszerűen nem tudott lépést tartani a kereslettel ezekben az években. Miért? Erre különböző elméletek szolgálhatnak magyarázatul, ennek az esszének nem célja spekulálni. Az amerikai kormányzati beavatkozás mindesetre súlyosbította az energiaválságot (környezetvédelmi előírások, árszabályozás). Az 1971-es Brettonwoods vége még tovább súlyosbította helyzetet. 1971 elejétől 1973 közepéig az amerikai dollár drámaian leértékelődött az összes nyugati valutához képest, kivéve a font sterlinget. 1973 közepére az amerikai dollár átlagosan 25 százalékkal esett a főbb nyugati valutákhoz képest. A dollár két évig kínlódott, majd az OPEC megelégelte, hogy az olaj aranyban kifejezett értéke csökken. Az OPEC szempontjából a tagok egy olyan helyzetből, amelyben elsődleges exporttermékük ára évtizedeken át stabil volt a valuták és az arany tekintetében, egy olyan helyzetbe kerültek, amiben a relatív értékek drámaian megváltoztak. A Bretton Woods vége a devizapiacok azonnali instabilitását okozták, és ennek következtében az OPEC-országok a vásárlóerő fenntartása érdekében az embargó előtt emelték a nyersolaj árát. Irán, Irak, Líbia nem vett részt az embargóban…. és tudjuk, hogy mi törént velük. Nem spekuláció, csak egy kis érdekesség az összefüggések tekintetében.

• 1974. Washingtonban aláírásra megnyitják az Egyesült Nemzetek Szervezetének a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezményét, amely fontos lépés az elefántcsont, szőrme és más veszélyeztetett fajokból származó termékek illegális kereskedelmének ellenőrzésében.

• 1974. Bukarestben megrendezik az első népesedési világkonferenciát, amelyen 135 ország vesz részt.

• 1974. Egy Cocoyocban tartott szimpózium az erőforrások rossz elosztását a környezet romlásának egyik fő tényezőjeként azonosítja; a találkozó az alapvető emberi szükségletek kielégítésére összpontosító fejlesztési intézkedéseket szorgalmaz. Az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) és az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Bizottsága (UNCTAD) szervezte.

• 1974. Rómában megrendezik az Élelmezési Világkonferenciát, amely megalapozza a világ élelmezési problémájának megoldására irányuló stratégiát, és amelynek eredményeképpen létrejön az Élelmezési Világtanács és a Világélelmezési Program.

• 1974. Mario Molina és Frank Rowland a klórfluor-szénhidrogénekről szóló, az ózonrétegre gyakorolt hatásával kapcsolatos alapvető munkát jelentet meg a Nature-ben.

• 1974. A Bariloche Alapítvány kiadja a “A szegénység korlátai” című könyvet, amely növekedést és méltányosságot követel a harmadik világban; ez a Dél válasza a “A növekedés korlátai” című könyvre.

• 1974. Az olyan befolyásos agytrösztök, mint a Háromoldalú Bizottság (Trilateral Commission – David Rockefellerrel az élén) és Külkapcsolatok Tanácsa (Council on Foreign Relations) tagjaként és az amerikai elnökök alatt szolgáló, külügyet formáló Richard N. Gardner a következő kijelentést tette egy Foreign Affairs cikkben a világkormányzásra utalva;

  “Röviden, a “világrend házát” alulról felfelé kell építeni, nem pedig felülről lefelé. Úgy fog kinézni, mint egy nagy “dübörgő, zsibongó zűrzavar”, hogy William James híres valóságleírását használjam, de a nemzeti szuverenitás megkerülése, darabról darabra történő leépítése sokkal többet fog elérni, mint a régimódi frontális támadás. Természetesen politikai és adminisztratív okokból is néhány ilyen speciális megállapodást megfelelő kapcsolatba kell hozni az ENSZ-rendszer központi intézményeivel, de a lényeg az, hogy az alapvető funkciókat ellássák.”.

• 1974. A BBC leadja a globális lehűlésről készített alarmista műsorát. A Nature-ben megjelenik a műsor kritikája “Nincs ellenség, csak a tél és a zord időjárás” címmel

• 1975. Megalakul a Worldwatch Intézet, hogy felhívja a közvélemény figyelmét a globális “környezeti veszélyekre”, és hatékony politikai válaszlépéseket ösztönözzön; 1984-ben kezdi el évente kiadni a „Világ helyzete” című kiadványt.

• 1975. Hatályba lép a veszélyeztetett vadon élő növény- és állatfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény.

• 1975. A Dag Hammarskjöld Alapítvány kiadja a „What Now: Another Development”; a dokumentum a Founex és a Cocoyoc dokumentumokra épül, és a szegény országokban olyan fejlesztésre szólít fel, amely a szükségletekhez igazodik, endogén, önellátó, ökológiailag egészséges, és az önigazgatáson és részvételen alapul. Azóta is “történik”…

• 1976. A CIA egy titkos jelentésében egy érkező mini jégkorszak miatt agódott

• 1976. Vancouverben megrendezik az ENSZ emberi településekről szóló konferenciáját, az első globális találkozót, amely a környezet és az emberi települések összekapcsolását tűzte ki célul.

• 1977. Nairobiban megrendezik az ENSZ sivatagosodásról szóló konferenciáját.

• 1977. Kenyában elindul a Greenbelt mozgalom; alapja a közösségi faültetés az elsivatagosodás megelőzése érdekében.

• 1977. Mar del Platában megrendezik az ENSZ vízügyi konferenciáját, amely célul tűzi ki, hogy 1990-re a világon mindenki számára tiszta vizet és megfelelő higiéniát kell biztosítani.

• 1978. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet újraindítja a környezet és a gazdasági kapcsolatok kutatását.

• 1979. Elfogadják a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló egyezményt.

• 1979. Robert Stein kiadja a “A bioszférára épülő banki tevékenység” (Banking on the Biosphere) című könyvet, amely kilenc multilaterális fejlesztési ügynökség eljárásait és gyakorlatát vizsgálja.

• 1979. Két ENSZ szervezet, a Meteorológiai Világszervezet és Maurice Strong Környezetvédelmi Programja megrendezték az első Éghajlati Világkonferenciát (Genf). Az Éghajlati világkonferencia arra a következtetésre jutott, hogy a légkörben felhalmozódó szén-dioxidból eredő “üvegházhatás” sürgős nemzetközi fellépést igényel.

• 1980. A Nemzetközi Természetvédelmi Unió közzéteszi a “Természetvédelmi világstratégiát”; a “fenntartható fejlődés felé” című rész az élőhelyek pusztulásának fő okozóiként a szegénységet, a népesedési nyomást, a társadalmi egyenlőtlenségeket és a kereskedelmi rendszereket jelöli meg; a stratégia új nemzetközi fejlesztési stratégiát sürget az egyenlőtlenségek orvoslására.

• 1980. A “fenntartható fejlődés” kifejezést először a Természetvédelmi Világstratégia vezette be a nemzetközi politikai vitába.

• 1980. A Nemzetközi Fejlesztési Ügyek Független Bizottsága közzéteszi az “Észak-Dél: Program a túlélésért” jelentését; az Észak és Dél közötti új gazdasági kapcsolatok. kialakítására szólít fel; Brandt-jelentésként is ismert.

• 1980. A Környezetminőségi Tanács és az Egyesült Államok Külügyminisztériuma kiadja a “Globális 2000 jelentés az elnöknek” című dokumentumot, amely először ismeri el a biológiai sokféleséget a bolygó ökoszisztémájának megfelelő működéséhez szükséges kritikus tényezőként.

• 1981. Az Egészségügyi Világszervezet Egészségügyi Világközgyűlése elfogadja a “2000-ig mindenki számára elérhető egészséget célzó globális stratégiát”; megerősíti, hogy a kormányok fő társadalmi célja az kell, hogy legyen, hogy minden nép olyan szintű egészséget érjen el, amely lehetővé teszi számára, hogy társadalmilag és gazdaságilag produktív életet éljen.

• 1982. Az ENSZ Természetvédelmi Világchartája elfogadja azt az elvet, hogy az élet minden formája egyedi, és azt tiszteletben kell tartani, függetlenül attól, hogy milyen értéket képvisel az emberiség számára; felszólít a természeti erőforrásoktól való függőségünk megértésére és a kiaknázásuk ellenőrzésének szükségességére.

• 1982. Elfogadják az ENSZ tengerjogi egyezményét; ez szabályokat állapít meg a környezetvédelmi előírásokra és a tengeri környezet szennyezésének kezelésére vonatkozó végrehajtási rendelkezésekre vonatkozóan.

• 1982. Megalakul a Világerőforrás Intézet (WRI); 1986-ban elkezdi közzétenni a világgazdaságot fenntartó erőforrásbázis értékelését.

• 1982. Nemzetközi adósságválság fenyegeti a világ pénzügyi rendszerét; az 1980-as éveket Latin-Amerika és más fejlődő régiók számára elveszett évtizeddé teszi.

• 1983. Ausztrália nemzeti természetvédelmi stratégiát fogad el a Természetvédelmi Világstratégia célkitűzéseinek megvalósítására.

• 1983. Megalakul a Környezetvédelmi és Fejlesztési Világbizottság; Gro Harlem Brundtland elnökletével a bizottság 3 évig dolgozik azon, hogy jelentést készítsen a társadalmi, gazdasági, kulturális és környezeti kérdésekről.

• 1983. A “Development Alternatives” azzal a – kijelentett – céllal jött létre, hogy elősegítse az emberek, a technológia és a környezet közötti új kapcsolat kialakítását a fenntartható fejlődés céljának elérése érdekében.

• 1984. A Worldwatch Intézet bevezeti az évente megjelenő “A világ helyzete” című kiadványt, amely a globális erőforrásbázis változásait követi nyomon, arra összpontosítva, hogy az ott bekövetkező változások hogyan hatnak a gazdaságra.

• 1984. Megalakul a Harmadik Világ Hálózat, hogy a Dél aktivista hangjaként szolgáljon gazdasági, fejlesztési és környezetvédelmi kérdésekben.

• 1984. A Környezet és Gazdaság nemzetközi konferenciája arra a következtetésre jutott, hogy a környezetvédelemnek és a gazdaságnak kölcsönösen meg kell erősítenie egymást.

• 1985. Villach konferencia, ahol már a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet újraindítja a környezet és a gazdasági kapcsolatok kutatását. A CO2 és más üvegházhatású gázok környezettani szerepéről értekeztek és persze az emberi tevékenységről mindebben. A találkozóhoz Bert Bolin készített tanulmányt, aki már a ’60-as években is publikált a témában és Maurice Stronggal egyetemben instrumentális szerepet játszott a globális klímapolitikák meghatározásában. Javasolta, hogy az “éghajlatváltozás” kerüljön a nemzetközi politikai napirend középpontjába. A konferencia támogatta azt a felvetését, miszerint “az üvegházhatást okozó gázok növekedése miatt a 21. század első felében a globális átlaghőmérséklet olyan mértékű emelkedése következhet be, amely meghaladja az emberiség eddigi történelmének bármelyikét”.

  A klímaváltozás tudományának és politikájának története

  (Bolin, Cambridge University Press, 2007).

• 1985. 1985. “Felfedezik” az antarktiszi ózonlyukat.

• 1985. A Meteorológiai Világtársaság, az ENSZ Környezetvédelmi Programja és a Tudományos Egyesületek Nemzetközi Tanácsa Bécsben ülésezik; jelentést tesznek a szén-dioxid és más “üvegházhatású gázok” légkörben való felhalmozódásáról, és globális felmelegedést jósolnak.

• 1985. A kanadai vegyipari gyártók szövetségének kezdeményezése, a Responsible Care a vegyipari gyártók magatartási kódexét tartalmazza, amelyet ma már számos országban elfogadnak.

• 1986. A csernobili atomerőműben bekövetkezett baleset hatalmas mérgező radioaktív robbanást okoz. Az esemény “olaj a tűzre” a környezeti alarmizmus számára.

• 1986. A Nemzetközi Természetvédelmi Unió által támogatott Környezetvédelmi és Fejlesztési Konferenciát Ottawában tartják; a résztvevők a fenntartható fejlődést két, egymással szorosan összefüggő problémából eredő új paradigmaként határozzák meg:

  1. az egyik a laissez-faire gazdasági elmélettel szembeni reakció, amely az élő erőforrásokat külső hatásoknak és szabad javaknak tekinti; és

  2. egy, az erőforrásokkal való gazdálkodás koncepcióján alapul.

• 1987. Elkészült a Bruntland-jelentés (“Our Common Future”, World Commission on Environment and Development). A bizottság , amiben Strong is jelentős szerepet töltött be 1983-87 között az ENSZ egyik instrumentális alszervezete volt, amelynek célja a fenntartható fejlődés népszerűsítése volt. Bár a fenntarthatóság fogalmát különböző formákban már az 1980-as évek előtt is tárgyalták, a Brundtland-bizottság munkája volt az, amely jelentősen alakította a “fenntartható fejlődés” kifejezés mai értelmezését és használatát mind a tudományos, mind a geopolitikai diskurzusban. Láng István a MTA tudósa is tagja volt a bizottságnak.

  A Brundtland-bizottságnak két áttörő eredményt sikerült elérnie:

  1. összekapcsolta a szegénységet, a méltányosságot és a biztonságot a környezetvédelmi kérdésekkel, és

  2. felismerte, hogy a környezet olyan népszerű téma, amely köré az egyének, a nem kormányzati szervezetek és a kormányok összefoghatnak. A környezetvédelem immár sikeresen népszerűsítethette az új gazdasági világrendet.

• 1987-ben, mindössze két évvel az antarktiszi ózonlyuk felfedezése után több mint 100 ország írta alá az “Ózonréteget lebontó anyagokról szóló “Montreali jegyzőkönyv” néven ismert nemzetközi szerződést, szintén Maurice Strong “erős” közreműködésével

  Ezen a ponton már nem számított, hogy lehűlés vagy felmelegedés, a politikai és gazdasági elit talált egy új ellenséget, amivel az emberi tevékenységet szabályozni lehet és nem mellesleg “pénzt lehet nyomtatni” maguk számára. Paul Schneider, a híres klímatudós egy jó példája ennek a feltevésnek. A ’70-es években még lehűlést kiáltott, majd egy elhíresült 1987-es Time magazinban megjelent cikkben már felmelegedésről beszélt, amit természetesen az emberi tevékenység okoz.

  https://time.com/archive/6710612/the-heat-is-on/

  A ‘80-as évek végére kezdett körvonalazódni az az elképzelés, hogy egyezmények és pontos határidők kellenek az országoknak, hogy a károsanyagkibocsátásukat helyezzék a szakpolitikáik előterébe.

• 1987. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet iránymutatásokat dolgoz ki a környezetvédelemre és a fejlesztésre vonatkozóan a kétoldalú segélyezési politikában.

• 1988. Világkonferencia a változó légkörről (Torontó).

• 1988-ban jött egy James Hansen nevű NASA (Goddard Institute for Space Studies “GISS”) tudós és társai, akik a ‘80-as évek négy melegrekordját emberi tevékenységnek tulajdonították Al Gore, akkor szenátor Tudományos Bizottsága előtt – persze Al Gore ajánlásával. Állítása szerint 99%-ban biztos, hogy az üvegházhatást okozó felmelegedés megkezdődött. Eltúlzott kijelentéseik nagy média mutatványokkal és globális felmelegedés propaganda cikkekkel fénysebességgel terjedtek. Megragadták a publikum figyelmét és létrejöhetett az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC), a WMO és a UNEP együttműködése által, Bolin és Strong közreműködésével. Az ENSZ itt már erőteljes szerepet játszott a geopolitikában. Az IPCC alapvetően nem tudományos, hanem politikai testület volt. A közreműködők túlnyomó többsége nem volt klímatudós, sőt, tudós sem. Az IPCC feladata nem az volt, hogy bizonyítékokat mérlegeljen, hanem az, hogy kiindulópontnak az “ember okozta éghajlatváltozást” tekintse, azt kész tényként kezelje, felmérje annak valószínűsíthető hatását és tanácsot adjon, hogy mit kell tenni ellene

  40 éve módosítják utólagosan korábbi állításaikat és előrejelzéseiket, hogy próbáljanak megfelelni a mindenki által tapasztalható valóságnak.

• 1988. Elhangzott Margaret Thatcher híres beszéde a brit Királyi Társaság előtt, amiben megerősítette, hogy az üvegházhatású gázok növekvő szintje által okozott éghajlatváltozás potenciális veszélyt jelent az emberiségre, amelyet komolyan kell venni.

• 1988. Létrehozzák a Közös Jövőnkért Központot, amely a Brundtland-jelentés nyomon követési tevékenységeinek fókuszpontjaként működik.

• 1988. Műholdfelvételek segítségével dokumentálják az amazóniai tüzek hatásait.

• 1988. Decemberben meggyilkolják Chico Mendest, a brazil gumicsapoló szakszervezet karizmatikus alapítóját, aki erőszakmentes kampányt vezetett az amazóniai esőerdők legelőkké történő égetéses átalakításának megakadályozására; halála a világ legnagyobb megmaradt trópusi erdejének pusztulására irányította a figyelmet. Ezt megelőzően, 1987 márciusában a Környezetvédelmi Alap és a Nemzeti Vadvédelmi Szövetség Washingtonba repítette Mendest, hogy megpróbálja meggyőzni az Amerika-közi Fejlesztési Bankot, a Világbankot és az amerikai kongresszust a kitermelési tartalékok létrehozásának támogatásáról, miközben multilaterális bankok (többek között a Világbank) és kongresszusi bizottságok is finanszírozták az Amazonas pusztítását. Az eset világszerte mozgalmat indított. Mendes halála mozgalmakat inspirált az ökoszocializmus és a spiritualitás terén.

  https://www.vanityfair.com/news/1989/04/chico-mendes-murder

• 1989. Megalakul a Climate Action Network, éghajlati NGO-k globális hálózata az ügy propagálásának céljából.

• 1989. Megalakul a Stockholmi Környezetvédelmi Intézet, amely globális és regionális környezetvédelmi kutatásokat végez.

• 1989. Edward Barbier, Anil Markandya és David Pearce kiadják a “Tervezet a zöld gazdasághoz” (Blueprint for a Green Economy) című könyvet, amely a környezet központi szerepét szándékozik demonstrálni a gazdasági és közpolitikai döntésekben. A mai összeomlás-kutatók elődei a klímaalarmizmus terjesztésében.

• A ’90-es évek sikerrel manipulálta a közvéleményt. A közelgő környezeti katasztrófa közfelfogását sikeresen okolták a robbanásszerűen növekvő emberi népességgel, az ember okozta globális felmelegedéssel és a biológiai sokféleség ember okozta csökkenésével.

  Ez azért is érdekes ellentmondás, mert a ‘90-es években már ismert volt az iparosodással és gazdasági fejlődéssel járó populációs utánpótlási ráta összeomlásának jelensége és több ország is negatív trendet mutatott.

  A klímaagenda lobbistáinak ekkora már kiterjedt információelosztási és akciótervezési hálózata volt olyan szervezeteken keresztül, mint például a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN), ami 1948 óta létezik és befolyása mindvégig erőteljes. A tagság több mint 140 ország több mint 1000 kormányzati és nem kormányzati szervezetét foglalja magában. A szervezet a fenntartható fejlődés egyik fő mozgatórugója és 30 éve egy jogi keretrendszeren dolgoznak, ami idővel kötelező érvényűvé is teheti az elképzeléseket, persze abban az esetben, ha lehetőség van akaratot érvényesíteni a nemzetközi jogban, ami egyelőre “puha jog” keretében lehetséges csupán. A Világ Erőforrásai Intézet (WRI) ekkorra már egy másik befolyásos szerv, ami már fenntartható gyakorlatokat népszerűsít az üzleti, gazdasági, pénzügyi és kormányzati életben. Ezen a ponton már feketén-fehéren világkormányzási szándékról beszélünk a fenntarthatóság nevében. A Természetvédelmi Unió saját oldalán a “természeti világ állapotával és a természet védelméhez szükséges intézkedésekkel foglalkozó globális hatóságnak” nevezi magát.

• 1990. Az IPCC előálllt az első értékelésével, amiben határozottan az emberi tényezőnek tulajdonította a felmelegedést. Azt jósolták, hogy amennyiben nem történik intézkedés, a globális átlaghőmérséklet a 21. században évtizedenként 0,2-0,5°C-kal fog emelkedni. A berlini fal és a vasfüggöny lehullásával végre beindulhatott az “Európai Egyesült Államok” projekt is, kapcsolódva nyugati partneréhez a klímasvindliben.

• 1990. Megalakul a Fenntartható Fejlődés Nemzetközi Intézete; megkezdi az “Earth Negotiations Bulletin” kiadását a környezetvédelemmel és fejlesztéssel kapcsolatos nemzetközi tárgyalások megörökítésére.

• 1990. New Yorkban megrendezik az ENSZ gyermekekkel foglalkozó világcsúcstalálkozóját, amely a környezeti hatásokat a jövő generációival kapcsolja össze.

• 1990. Létrejön a Közép- és Kelet-Európai Regionális Környezetvédelmi Központ; célja, hogy a régió egészét érintő környezeti kihívásokkal foglalkozzon, hangsúlyt fektetve a vállalkozások, valamint a kormányok és a civil társadalom bevonására.

• 1991. Egy évvel az IPCC jelentés után az Európai Bizottság egy hosszú dokumentumban kifejette a klímavédelem fontosságát és a CO2 kibocsátás csökkentését célozva tulajdonképpen megpecsételte a nem sokkal később alakuló Európai Unió tagállamainak a gazdaságpolitikáit. A jelentésben már megjelenik a “karbonadó” és a megújuló energiaforrás alternatívák, amik mellesleg a mai napig is elhanyagolható, minimális szerepet töltenek be a gazdaságban.

• 1991. Az Öböl-háborút követően több száz olajtűz gyulladt ki Kuvaitban.

• 1991. A Nemzetközi Természetvédelmi Unió, az ENSZ Környezetvédelmi Programja és a Természetvédelmi Világalap kiadja a „Gondoskodás a Földről: A fenntartható élet stratégiája” című kiadványt, amely az 1980-ban kiadott Természetvédelmi Világstratégia folytatásaként 132 intézkedést határoz meg az emberi jólét növelése és a Föld létfenntartó képességének pusztulásának megállítása érdekében.

• 1991. A Világbank, az ENSZ Fejlesztési Programja és az ENSZ Környezetvédelmi Programja létrehozza a Globális Környezetvédelmi Keretet, hogy a fejlődő országoknak támogatást nyújtson a fenntartható célok felé (és elkötelezetté tegye őket).

• 1991. Megjelenik a Római Klub “Az első globális forradalom” (The First Global Revolution) című világkormányzásról szóló kiadványa.

• 1992. A Bruntland-bizottság támogatásával létrejött a Earth Summit in Rio de Janeiro, a történelem addigi legnagyobb politikai összejövetele Maurice Strong szervezésében. Temérdek NGO és valami 20000 aktivista kapott finanszírozást az esemény népszerűsítésére és a megjelenésre. 172 ország politikusai repültek az eseményre a “környezetvédelem nevében”, hogy a média mintegy 10000 képviselője előtt díszelegjenek.

  154 állam aláírásával létejött “Az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Keretegyezménye” (UNFCCC), ami egy jogilag kötelező erejű nemzetközi egyezmény az országok között az éghajlati rendszerbe történő “veszélyes emberi beavatkozás” limitálására. Ennek az egyezménynek a megvitatását célzó találkozósorozat a COP (a Felek Konferenciája), amit 1995-től évente tartanak. Továbbá kihírdetésre került az Agenda 21 nemzetközi politikai keretrendszer, ami az antropogén klímaváltozásnak megfelelően ajánlásokat tett a világ polgárai életének átalakítására a gazdaságtól a kultúráig, minden területet érintve az év 2000-ig, a 21. század számára. A végrehajtásának költségeit 1992-ben évi 600 milliárd dollárra becsülték – egy “ambíciózus” terv. Az Agenda 21 és a Rio Nyilatkozat nem kötelező érvényű dokumentumok. Az ENSZ Közgyűlése létrehozza a Fenntartható Fejlődés Bizottságát, hogy felügyelje az Agenda 21 végrehajtását az ENSZ-rendszer programjaiban és folyamataiban.

• 1992. A klímahisztériának ugyan a kezdetektől voltak kritikusai, de egészen az IPCC létrejöttéig kevesen vették komolyan a fejleményeket. Aztán szintén ’92-ben Richard Lindzen az MIT elismert klímatudósa nyíltan kritizálta az antropogén felmelegedést és a körülötte kialakult felhajtást. Egy nyílt levelében a következőt írta;

  “Ritkán fordult elő, hogy egy ilyen csekély tudományos eredmény ilyen mértékű népszerűsítést váltott volna ki olyan személyekből, akik eleve nem értik a témát” – utalva itt Al Gore-ra és a többi karrier politikusra és celebre.

  https://www.cato.org/sites/cato.org/files/serials/files/regulation/1992/4/v15n2-9.pdf

  Ugyanebben a levelében megjegyzi a tudományos szférában egyre növekvő szkepticizmust a téma iránt és részletezi az őt ért támadásokat. Lindzent és másokat ugyanis, akik nem az antropogén sztorit erősítették kutatási eredményeikkel erősen cenzúrázni és kritizálni kezdték, kutatási pénzeket megvonva tőlük és előrelépési lehetőségektől megfosztva őket.

• 1992. Az Üzleti Tanács a Fenntartható Fejlődésért kiadja az “Irányváltás” (Changing Course) című kiadványt, amely meghatározza a fenntartható fejlődési gyakorlatok előmozdításához fűződő üzleti érdekeket.

• 1993. ENSZ Konferencia az Emberi Jogokról és a Fenntartható Fejlődésről (Bécs). A kormányok megerősítik az emberi jogok iránti nemzetközi kötelezettségvállalásaikat; ez az ENSZ első emberi jogi főbiztosának kinevezését jelenti.

• 1993. Létrejön az Egyesült Államok elnökének fenntartható fejlődéssel foglalkozó tanácsa, amely tanácsot ad az elnöknek a fenntartható fejlődéssel kapcsolatban, és célja “merész”, új megközelítések kidolgozása a “gazdasági, környezeti és méltányossági célok elérése érdekében”.

• 1994. A Globális Környezetvédelmi Alap keretében több milliárd dollárnyi segélyt csoportosítanak át, hogy a fejlődő országok nagyobb döntéshozatali jogkört kapjanak.

• 1994. Megjelenik a „Kínai Népköztársaság Agenda 21” című fehér könyv a Kínai Népköztársaság népességéről, környezetéről és fejlődéséről.

• 1994. Az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége újrafogalmazza külföldi segélyprogramját a fenntartható fejlődés szempontjából.

• 1994. Hatályba lép az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Megállapodás; egy mellékmegállapodás, az Észak-amerikai Környezetvédelmi Együttműködési Megállapodás létrehozza a Környezetvédelmi Együttműködési Bizottságot a környezet megőrzése, védelme és javítása érdekében folytatott hatékony együttműködés elősegítésére.

• 1994. Kairóban megrendezik a Népesedés és Fejlődés Nemzetközi Konferenciáját.

• 1994. Elfogadják az ENSZ sivatagosodásról szóló egyezményét.

• 1995. Létrejön a Kereskedelmi Világszervezet, amely hivatalosan elismeri a kereskedelem, a környezetvédelem és a fejlesztés összefüggéseit.

• 1995. Koppenhágában megrendezik a Szociális Fejlesztési Világcsúcsot; ezt tartják az első alkalomnka, hogy a nemzetközi közösség “egyértelműen elkötelezi magát” az abszolút szegénység felszámolása mellett.

• 1995. 1. COP (A felek találkozója) konferencia (Berlin).

• 1995. Az IPCC kiadta második jelentését, amiben először kijelentette, hogy

  “A bizonyítékok összessége arra utal, hogy az ember érzékelhetően befolyásolja a globális éghajlatot.”.

  https://www.ipcc.ch/site/assets/uploads/2018/05/2nd-assessment-en-1.pdf

• 1995. Pekingben megtartják a Negyedik Női Világkonferenciát; a tárgyalásokon elismerik, hogy a nők helyzete fejlődött, de a nők jogainak mint emberi jogoknak a megvalósítása előtt továbbra is akadályok állnak.

• 1995. Sokan hittek és elkötelezték magukat ökológiai megfontolásból, még mások politikai lehetőséget láttak az immár globális mozgalomban. Érdekességként, 1995-ben alakult Gorbacsov “A világ helyzete fóruma”, szintén a globális kormányzás szervezésének érdekében.

  https://c-fam.org/state-of-the-world-forum-to-advance-global-governance-for-everyone/

  https://www.sourcewatch.org/index.php/State_of_the_World_Forum

  Itt a Világgazdasági Fórumhoz hasonlóan, miniszterelnökök és egyéb hrességek fordultak meg. A szokásos támogatók is jelen voltak, mint a Rockefeller Alaptvány, vagy a Ford AlaÍtvány. Gorbacsov és mások a Fórumon nyíltan világkormányzást szorgalmaztak a nemzeti szuverenitással szemben.

• 1995. 80 tudós és 25 TV-s meteorológus először írja alá a Lipcsei Nyilatkozatot a globális felmelegedéssel kapcsolatos tudományos konszenzus cáfolatára.

• 1995. A “Globális Kormányzás Bizottságát” 1992-ben hozta létre az ENSZ a globális kormányzás kérdésének vizsgálatára, benne Maurice Stronggal természetesen. Eredménye a “Globális szomszédság” című jelentés volt 1995-ben, amiben az emberiség tevékenységének teljeskörű menedzselését szorgalmazták és a lépések beiktatását az év 2000-ig.

  https://www.gdrc.org/u-gov/ugov-programmes.html

  Néhány pontja;

  • • Globális adózás

    • Állandó ENSZ-hadsereg

    • Gazdasági Biztonsági Tanács

    • ENSZ-hatalom a globális javak felett

    • A Biztonsági Tanács állandó tagjai vétójogának megszüntetése

    • A “civil társadalom” képviselőiből (NGO-k) álló új parlamenti testület

    • Egy új “Petíciós Tanács”

    • Egy új Büntetőbíróság; (1998 júliusában valósult meg a következő helyen

    • Rómában)

    • A Nemzetközi Bíróság kötelező érvényű ítéletei – a nemzetközi jog érvényestése jelenleg is kihvás

    • A főtitkár kibővített hatásköre.

“A környezetvédelmi aggályokra válaszul a kormányoknak a lehető legnagyobb mértékben ki kell használniuk a piaci eszközöket, beleértve a környezetvédelmi adókat és a kereskedhető engedélyeket és el kell fogadniuk a “szennyező fizet” elvét a díjszabás tekintetében. Támogatjuk az Európai Unió szén-dioxid-adóra vonatkozó javaslatát, amely az első lépés egy olyan rendszer felé, amely a foglalkoztatás és a megtakarítások helyett az erőforrás-felhasználást adóztatja és szorgalmazzuk annak széles körű elfogadását.”.

• 1996. ENSZ Konferencia az emberi településekről, Isztambul

• 1996. II. COP, Az Éghajlatváltozási Keretegyezmény Részes Feleinek Konferenciája második ülése (COPII-FCCC)

• 1996. Élelmezési világcsúcs és fenntartható fejlődési konferencia (Róma), Római nyilatkozat a világ élelmezésbiztonságáról

• 1996. Az ISO 14001-et hivatalosan a vállalati környezetvédelmi vezetési rendszerek önkéntes nemzetközi szabványaként fogadták el

• 1996. Manilában tartják az Ázsiai-Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés miniszteri találkozóját a fenntartható fejlődésről; a manilai nyilatkozat és a cselekvési program a fenntartható városokkal, a tisztább termeléssel és technológiákkal, valamint a tengeri környezet fenntarthatóságával kapcsolatos együttműködés kulcsfontosságú területeire terjed ki.

• 1996. Santa Cruzban tartják az amerikai kontinens fenntartható fejlődésről szóló csúcstalálkozóját; a Santa Cruz de la Sierra-i nyilatkozat és az amerikai kontinens fenntartható fejlődéséről szóló cselekvési terv hangsúlyozza a méltányosságot a regionális fejlődésben.

• 1997. 180 ország írta alá a Kiotói Jegyzőkönyv néven ismert szerződést a CO2-kibocsátás a jelenlegi szint alá csökkentésére, kivéve a fejlődő országokat (beleértve Kínát és Indiát). A jegyzőkönyv 2005. februárjában lépett hatályba, de a világ két legnagyobb károsanyagkibocsátó országa, az USA és Kína végül nem adta beleegyezését, sőt, a Kiotói Jegyzőkönyv a világ 80 százalékát mentesítette az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése alól. Továbbá, az amerikai szenátus zsigerből elutasította újabb egyezmények aláírását a híres Byrd-Hagel-határozattal, viszont a Kiotói egyezmény bevezette a ma már oly sokat hallott “kibocsátáskereskedelem” ötletét. Az elmúlt évtizedek talán legangyobb üzleti és politikai svindlijét. Azok az országok vagy cégek, amelyek nem teljesítetik a károsanyagcsökkentési célkitűzéseiket, immár “szén-dioxid-krediteket” vásárolhattak azoktól, amelyek már túlteljesítették azokat. Ezt a fejleményt megelőzte a UNDP 1994-ben kiadott “Emberi fejlődésről szóló jelentése”, amiben az adóztatás lehetőségét is tárgyalták.

  “A globális adózás mindenképpen szükségessé válhat a globális emberi biztonság céljainak elérése érdekében. Az ígéretes új források között szerepelnek a globális szennyezés kereskedhető engedélyei, a nem megújuló energia globális adója, a demilitarizációs alapok és a devizaalapok spekulatív nemzetközi mozgására kivetett kis tranzakciós adó.”

  UNDP, HUMAN DEVELOPMENT REPORT 1994.

  Ilyenek például a nemzetközi utazás, távközlés és energiaforrások használatára kivetett adók. A jelentés egyértelművé teszi, hogy a nem kormányzati szerveknek nagyobb politikai befolyást szükséges adni, hogy belelássanak a legutolsó falu életébe is, hogy beavatkozzanak és átformálják az emberek életét az ENSZ testületének igényei szerint.

• 1997. Az erdőkkel foglalkozó kormányközi testület (IPF) benyújtja ajánlásait az ENSZ Fenntartható Fejlődés Bizottságának; a testület a párbeszéd folytatására szólít fel, de nem tud megállapodásra jutni olyan fontos kérdésekben, mint a pénzügyi támogatás és a kereskedelemmel kapcsolatos intézkedések, vagy a globális erdészeti egyezményről szóló tárgyalások megkezdése. Az IPF az ENSZ Környezetvédelmi és Fejlesztési Konferenciájának (UNCED) erdőkkel kapcsolatos határozatainak végrehajtására összpontosított.

• 1997. A Föld Tanácsa összehívja a nem kormányzati szervezeteket a Rio+5 fórumra Rio de Janeiróban; a találkozón megállapítják, hogy számos szervezet és egyén, aki saját közösségében és ágazatában a fenntarthatóságért dolgozik, továbbra is egymástól nagyrészt elszigetelten tevékenykedik.

• 1997. “Globális Tudás ’97: A tudás a fejlődés szolgálatában az információs korban” című konferenciát Torontóban tartják, amely globális párbeszédet kezdeményez arról, hogyan lehet a tudást és az információt a fenntartható és méltányos fejlődés eszközeiként hasznosítani.

• 1998-ban a Nature lehozta Mann et al. hirhedt “hokiütő görbéjét” és 2001-ben már az IPCC is prezentálta azt “harmadik értékelő jelentésében”.

• 1998. A géntechnológiával módosított élelmiszerek miatt globális környezetvédelmi és élelmiszerbiztonsági aggályok merülnek fel; az Európai Unió blokkolja a géntechnológiával módosított növények behozatalát Észak-Amerikából, a fejlődő országok gazdálkodói pedig fellázadnak a “terminátor technológia”, azaz a csak egyszer csírázó vetőmagok ellen.

• 1998. A Kínai Népköztársaságban évtizedek óta a legsúlyosabb árvíz pusztít; Banglades kétharmada több hónapra víz alá kerül a monszun miatt; a Mitch hurrikán Közép-Amerika egyes részeit pusztítja; 54 országot árvíz, 45 országot pedig aszály sújt; a Földön a valaha mért legmagasabb globális hőmérsékletet mérik.

• 1999. Elindul a globális fenntarthatósági index, amely a világ vezető vállalati fenntarthatósági gyakorlatait követi nyomon; a Dow Jones Sustainability Group Indexes elnevezésű eszköz útmutatást nyújt a befektetőknek, akik a fenntartható fejlődés elveit követő, nyereséges vállalatokat keresik. Úton az ESG felé.

• 1999. A Kereskedelmi Világszervezet harmadik miniszteri konferenciáját Seattle-ben tartják; tüntetők ezrei vonulnak az utcára, hogy tiltakozzanak a globalizáció negatív hatásai és a globális vállalatok növekedése ellen és a küldöttek közötti mély konfliktusokkal együtt meghiúsítják a tárgyalásokat; ez az első ilyen méretű globalizációellenes tüntetés a sok közül.

• 1999. Környezetvédelmi csoportok és szociális aktivisták lobbiznak a befektetésekről szóló többoldalú megállapodás ellen; ez, valamint a kormányok közötti nézeteltérés a kért kivételek körét illetően a tárgyalások megszakadásához vezet.

• 2000. Milleniumi csúcstalálkozó és fenntartható fejlődési konferencia, New York, millenniumi nyilatkozat.

• 2000. Megalakul a Karbon Közzétételi Projekt (Carbon Disclosure Projekt, CDP).

  Ez segített normalizálni az ESG-jelentési gyakorlatot és 2002-re 245 vállalat válaszolt annak a 35 befektetőnek, akik kérték az éghajlati információk közzétételét.

• 2000. Az ENSZ millenniumi csúcstalálkozója és a fenntartható fejlődési konferencia, New York, Milleniumi nyilatkozat.

• 2000. A Hágában megrendezett második Vízügyi Világfórum a 21. század egyik legfontosabb problémájaként ismerte el a vízbiztonságot.

• 2000. Az ENSZ millenniumi csúcstalálkozója időhöz kötött és mérhető célokról állapodik meg a szegénység, az éhezés, a betegségek, az írástudatlanság, a környezetromlás és a nőkkel szembeni megkülönböztetés elleni küzdelem terén; a millenniumi fejlesztési célokat 2015-ig kell elérni.

• A 2000-es évek elejére a hőmérsékleti görbe ellaposodott, sőt még csökkent is, mégpedig oly módon, ahogyan azt a hivatalosan jóváhagyott számítógépes modellek egyike sem jósolta meg. Tudósok sora kezdte nyilvánosan megkérdőjelezni az IPCC álláspontját. Publikációk áradata érkezett a következő években, amik kritikus hangot ütöttek meg és egyre nagyobb mértékben kezdték felkelteni a publikum figyelmét a súlyos ellentmondásokra és az IPCC előrejelzéseinek, klímamodelljének újabb és újabb kudarcaira. Egyre többeknek vált világossá, hogy a bekövetkezett felmelegedéssel való emberi tényezőre vonatkozó bizonyítékokat nem csak súlyosan eltúlozták, hanem szándékosan manipulálták is. A 2008-as gazdasági válság után a politikai nézetek kezdtek igazán polarizálódni az éghajlati viták körül.

• 2001. Dohában összehívják a Kereskedelmi Világszervezet negyedik miniszteri konferenciáját; a zárónyilatkozatban elismerik a környezetvédelmi és fejlesztési szempontokat; a nem kormányzati szervezetek és a Kereskedelmi Világszervezet megállapodnak a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló megállapodás újraértelmezéséről a gyógyszerekhez való hozzáférés és a közegészségügy tekintetében.

• 2001. A Kínai Népköztársaság csatlakozik a Kereskedelmi Világszervezethez.

• 2002. Johannesburgban (Dél-Afrika) tartott fenntartható fejlődésről szóló világcsúcstalálkozó (WSSD), a riói egyezmény megerősítése.

• 2002. A Globális Jelentési Kezdeményezés iránymutatásokat fogalmaz meg arra vonatkozóan, hogy a szervezeteknek hogyan kell beszámolniuk üzleti tevékenységük gazdasági, környezeti és társadalmi dimenzióiról.

• 2003. Bill Gates “oltások évtizede” programjához hasonlóan, az Egyesült Nemzetek Közgyűlése jóváhagyta az ENSZ fenntartható fejlődésre nevelés évtizedét.

• 2004. Wangari Muta Maathai, a kenyai Zöldövezet mozgalom alapítója az első környezetvédő, aki Nobel-díjat kapott.

• Az “ESG” kifejezés 2004-ben vált hivatalossá, miután először jelent meg a “Who Cares Wins” című jelentésben.

• 2005. Megjelent a millenniumi ökoszisztéma-értékelés.

• 2005. New Yorkban megrendezik a fenntartható fejlődésről szóló világcsúcstalálkozót, amelyen értékelik a millenniumi fejlesztési célok terén elért eredményeket; módosított célokat javasolnak.

• 2005. Megjelenik Judith Curry híres tanulmánya, aki a Georgia Institute of Technology Föld- és Légköri Tudományok Iskolájának professzora és elnöke. A hurrikánok megnövekedett számáról szóló jelentést a klímaalarmisták hibásan a globális felmelegedéshez kapcsolták. Curry, felismerve az alarmizmus veszélyeit, azóta csatlakozott a szkeptikus közösséghez és hangos kritikusa az IPCC-nek, “mesterséges konszenzusnak” nevezve a mainstream tudományos álláspontot.

  https://reason.com/2023/08/09/this-scientist-used-to-spread-climate-change-alarmism-now-shes-trying-to-debunk-it/

  https://judithcurry.com/2023/05/13/clintels-critical-evaluation-of-the-ipcc-ar6/

  https://www.prageru.com/video/judith-curry-climate-scientists-cant-intimidate-me

• 2006. Kiadják Al Gore “Egy kényelmetlen igazság” (An Inconvenient Truth) című filmjét, tele féligazságokkal és félrevezető, hatásvadász jelenetekkel.

• 2007. A film Oscar-díjat nyer; az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület riasztó előrejelzései a bolygó egészségéről címlapokra kerülnek; az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) és Al Gore megosztva kapja a Nobel-békedíjat.

• 2007. Az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület közzéteszi az éghajlatváltozásról szóló negyedik értékelő jelentését; a jelentés szerint az éghajlatváltozással kapcsolatos politikákat úgy lehet a legjobban kezelni, ha azokat a fenntartható fejlődési stratégiák tágabb keretébe integrálják.

• 2008. A globális élelmiszerárak egy év alatt 43%-kal emelkednek; a szalagcímek szerint a Kínai Népköztársaság, India és más országok növekvő energiaigénye az energiaárakat az egekbe repíti; a pénzügyi intézmények az Egyesült Államokban összeomló jelzáloghitelezés miatt meginognak; a piacok összeomlanak, és a világ recesszióba kerül.

• 2008. A zöld gazdaság fogalma bekerül a főáramba; az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság és a zöld növekedés új célkitűzésekké válnak.

• 2008. Elemzések szerint a világ népességének csaknem fele városokban él, amelyek a földfelszín kevesebb mint 2%-át foglalják el, de a Föld erőforrásainak 75%-át használják fel.

• 2009. A 20 pénzügyminiszter és jegybankelnök csoportja (G20) ígéretet tesz a fosszilis tüzelőanyagok támogatásának fokozatos megszüntetésére; szakértők becslése szerint az éves támogatások összege 500 milliárd dollárra tehető, ami a világ bruttó hazai termékének 1%-ának felel meg.

• 2009. A közösségi média kezdi befolyásolni a polgárok döntéseit. A világ lakosságának mintegy 60%-a rendelkezik mobiltelefonnal, és 25%-a használja az internetet.

• 2009. 15. COP, Az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye Részes Feleinek 15. konferenciája Koppenhágában ülésezik; a nagy kibocsátók, például az Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság hazai célkitűzései és intézkedései kerülnek a középpontba.

• 2009. Obama megválasztásra kerül, egyesek a legzöldebb elnöknek nevezik a mai napig is.

  https://www.politico.com/magazine/story/2014/12/how-green-is-barack-obama-113397/

  Emlékszünk a szalagcímekre elnöksége alatt, z USA világelső lett az éghajlatváltozás terén stb.

  https://www.theguardian.com/environment/climate-consensus-97-per-cent/2016/nov/02/barack-obama-is-the-first-climate-president

  https://environmentamerica.org/articles/president-obamas-renewable-energy-legacy/

  Mindeközben Obama kormánya közel 34 milliárd dollárt költött 70 fosszilis tüzelőanyag-projekt támogatására világszerte és folytatta a közel-keleti megszállást, ahogy Trump is

  https://www.theguardian.com/environment/2016/dec/01/obama-fossil-fuels-us-export-import-bank-energy-projects

• 2009-2011. “Climategate I” és “Climategate II” botrányok. A Kelet-Angliai Egyetem Klímakutató Egységének többezer feltört és kiszivárogtatott e-mailjéből kiderül, hogy a tudósok manipulálták az éghajlati adatokat és megpróbálták elnyomni a kritikusokat.

  https://archive.ph/z8Zfo

• 2011. A francia környezetvédelmi minisztérium jelentése szerint az áprilisi csapadékmennyiség az 1971-2000 közötti időszakban megállapított átlagnak alig 29%-át tette ki, és hozzátette, hogy az ország északi részén a talajok az elmúlt 50 év legszárazabb állapotát élték át.

• 2011. A nagy kelet-japáni földrengés 9,0 (Mw) erősségű.

• 2010. Cancúnban tartják COP 16-ot, amely egy Zöld Éghajlatvédelmi Alap és egy Éghajlattechnológiai Központ és hálózat létrehozására szólít fel.

• 2011. Carnegie Intézet Globális Ökológiai Tanszék vezetője, Julia Pongratz

  Dzsingisz kánt a történelem legzöldebb hódítójának bélyegezte egy tanulmányban. Szerintük közel 700 millió tonna szén-dioxidot távolított el a légkörből a mészárlásokkal. A 40 millió ember halála azt jelentette, hogy a megművelt földek nagy területein ismét sűrű fák nőttek, amelyek elnyelik a szén-dioxidot a légkörből. Az ökológusok úgy vélik, hogy ez lehet az első sikeres, ember okozta globális lehűlés. Szerintük az ember klímára gyakorolt hatása nem az ipari korszakban kezdődött. Az ember megváltoztatta a Föld tájainak növénytakaróját, amikor a mezőgazdaság számára kiirtotta az erdőket.

  https://www.agci.org/people/0034x000013tCf8AAE/julia-pongratz

  pongratz-et-al_Holocene_2011.pdf

• 2011. A botrányos BBC dokumentumfilmsorozat “Fagyott bolygó” (Frozen Planet) megjelenik és fény derül David Attenborough alarmista propagandájára a jegesmedvék kihalását illetően. A sorozat második része szintén botrányos megrendezett jeleneteket tartalmazott és kijelentette, hogy az Északi-sarkvidék 12 éven belül eltűnhet. 2019-es Netflix sorozatában pedig rozmárok tevékenységét tévesen, de szándékosan a globális felmelegedésnek tulajdonította, ami szintén botrányt váltott ki.

• 2012. A Rio 2012 (Rio+20) két témára összpontosít: a zöld gazdaság a fenntartható fejlődés és a szegénység felszámolása összefüggésében, valamint a fenntartható fejlődés intézményi keretére. Az ENSZ Környezetvédelmi Programjának pénzügyi forrásai növekednek

• 2015. WHO kijelenti, hogy a 21. században az éghajlatváltozás jelenti a legnagyobb veszélyt a globális egészségre.

  https://www.who.int/news/item/06-10-2015-who-calls-for-urgent-action-to-protect-health-from-climate-change-sign-the-call

• 2015. Dec. COP21 és a Párizsi Megállapodás a fenntartható fejlődésről az olajipar finanszírozásában.

  https://archive.ph/uW1He

  A Kiotói Egyezményhez hasonlóan, a Párizsi Megállapodás is jogilag kötelező erejű nemzetközi egyezmény az éghajlatváltozásról. A megállapodást 196 részes fél fogadta el. A párizsi megállapodás gazdasági és társadalmi átalakulást követel meg. Az országok 2020 óta nyújtják be nemzeti éghajlat-politikai cselekvési terveiket, az úgynevezett nemzeti szinten meghatározott hozzájárulásokat (NDC). Itt már ismert fogalmak a “nettó nulla kibocsátás”, “szén-dioxid-semlegesség” és “klímasemlegesség”. A “nettó zéró 2050-re “ a Párizsi Megállapodás céljainak alapvető része.

• 2015. Szept. New York, ENSZ Fenntartható Fejlődési Csúcstalálkozó (Agenda 30)

  Az ENSZ valamennyi tagja által 2015-ben elfogadott, 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrend 17 világszintű fenntartható fejlődési célt (SDGs) fogalmazott meg. Propagált célja, hogy a globális hőmérséklet-emelkedést 2 Celsius-fok alatt tartsa az iparosodás előtti szinthez képest. Az ENSZ 193 tagú Közgyűlése elfogadta a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendet.

• 2015. Kína bejelenti, hogy 2015-ben országos kibocsátáskereskedelmi rendszert vezet be. A rendszer 2022-ben már a világ legnagyobb szén-dioxid-piacának számított, háromszor nagyobb, mint az Európai Unióé. A kínai kibocsátáskereskedelmi rendszer az akkori tervek szerint 70 százalékkal fog növekedni a nehézipar és a feldolgozóipar bevonásával, így a legnagyobb globális éghajlat-politikává válhat, amely több kibocsátásra terjed ki, mint a világ többi szén-dioxid-piaca együttvéve. Kína ma a világ legnagyobb szénfogyasztója, a “tiszta energia” szuperhatalma, mivel uralja a napelemek, szélturbinák és elektromos autók kínálatát.

  https://www.forbes.com/sites/energyinnovation/2022/04/18/chinas-emissions-trading-system-will-be-the-worlds-biggest-climate-policy-heres-what-comes-next/

• 2018. Megjelenik Jem Bendell elhíresült 2018-as cikke a „mélyalkalmazkodás-elméletről. Ebben kijelentette, hogy az éghajlati zavarok miatt a közeljövőben bekövetkező társadalmi összeomlás elkerülhetetlen (“Deep Adaptation: A Map for Navigating Climate Tragedy”).

  Aztán később ezt a tényként tett kijelentését bizonyítékok hiányában és kritikák hatására félig-meddig visszavonta és véleménnyé kényszerült módosítani a cikkének egy új, 2020-as verziójában.

  https://insight.cumbria.ac.uk/id/eprint/4166/

  Azonban továbbra is népszerűsíti az antropogén klímaváltozás „szörnyűséges hatásait” népszerűsíti, pl. a CO2 hatásait és emberek millióinak halálát köti a felmelegedéshez (hibásan), ahogy derül ki egy a 2023-as, „klímaszkeptikusoknak” szánt leveléből is.

  https://jembendell.com/2023/10/10/responding-to-the-new-wave-of-climate-scepticism/

  Jem Bendell a (Rockefeller olajmaffia által létrehozott) WWF-nél kezdte karrierjét, majd környezetvédelmi NGO-kal dolgozott. Egyszerre képes kritizálni az IPCC-t, a “karrier klímatudósokat”, a davosi elitet és kerül fel a Világgazdasági fórum fiatal globális vezetői listájára, jelentést tesz COP-találkozón, alternatív valután dolgozik és Skype-on cseverészik Jeffrey Epsteinnel.

  https://www.linkedin.com/pulse/why-i-am-epstein-list-jem-bendell-tspnc/

• 2019. A CLINTEL-hálózat nyilatkozatban teszi közzé, hogy “nincs éghajlati vészhelyzet”. A nyilatkozatot 1900 tudós és szakember írta alá kérvényezve, hogy “Az éghajlati tudománynak kevésbé politikai, az éghajlat-politikának pedig tudományosabbnak kellene lennie.”.

• 2020. Majd jött a COVID, ami szteroidként szolgált a környezetvédelmi mozgalomnak és a progresszív eugenistáknak, akik karrier szinten a populáció csökkenéséért fohászkodnak.

  A COVID hatására érkező ellátási lánc zavarai és a szállítmányozás szűk keresztmetszetei a műtrágya ellátást nehezítették és a piaci árakat megemelték. Az orosz-ukrán proxy háború ezt tovább erősítette. A műtrágyák használatára vonatkozóan korlátozásokat és szabályozásokat vezettek be világszerte több környezetvédelmi, egészségügyi és gazdasági szempont alapján. A világ élelmiszertermelésének 40-60 százalékáért a kereskedelmi műtrágyák felelősek.

• 2020. A Nemzetközi Energiaügynökség 2020-as évi jelentésében arról publikált, hogy a globális COVID lezárások olyan visszaesést okoztak a villamosenergia-keresletben, amelyre a nagy gazdasági világválság óta nem volt példa. Ezt egy nagyszerű lehetőségnek tekintik az átalakulásra.

  https://www.iea.org/reports/the-covid-19-crisis-and-clean-energy-progress/power

  https://www.weforum.org/agenda/2020/08/covid19-change-energy-electricity-use-lockdowns-falling-demand/

• 2020. Az ENSZ főtitkára a fenntartható fejlődési célok digitális finanszírozásával foglalkozó munkacsoportot a fenntartható fejlődés 2030-ig szóló menetrend finanszírozására vonatkozó szélesebb körű ütemterv (2019-2021) részeként hozta létre. A munkacsoport megbízatása az, hogy ajánlásokat tegyen és katalizáljon a digitalizáció hasznosításának módjait a fenntartható fejlődési célok finanszírozásának felgyorsítása érdekében. A tanulmány „A nép pénze: A digitalizáció hasznosítása a fenntartható jövő finanszírozása érdekében” címmel íródott és tulajdonképpen ajánlásokat tesz a “nép pénzének” hatékony elkobzásához.

  https://unsdg.un.org/resources/peoples-money-harnessing-digitalization-finance-sustainable-future

• 2020. A Fenntartható piacok kezdeményezést III. Károly király, akkori walesi herceg indította útjára 2020-ban, a Világgazdasági Fórum davosi éves találkozóján. A fenntartható átállással foglalkozó globális magánszektorbeli szervezetként a Fenntartható Piacok Kezdeményezés a kormányok mellett az ipar és a pénzügyi szolgáltatások vezető szervezeteit is össze tudja hívni, ami kulcsfontosságú az innováció, a gyorsítás és az igazságos.

• 2021. A kezdeményezés részeként létrejön a “Terra Carta a fenntartható piacok kezdeményezés irányadó mandátuma, amely 2030-ig olyan elveket javasol, amelyek a természetet, az embereket és a bolygót helyezik a globális értékteremtés középpontjába.”

  https://www.sustainable-markets.org/terra-carta/

• 2021. „A világnak van egy járható útja ahhoz, hogy 2050-re nettó nulla kibocsátású globális energiaszektort építsen ki, de ez az út keskeny és az energia termelésének, szállításának és felhasználásának példátlan átalakítását igényli világszerte”, ezt már 2021-ben írták „Nettó zéró 2050-ig: útiterv a globális energiaágazat számára” jelentésükben. Azt állították, hogy az új olaj- és gázmezőkbe történő beruházásokra már nincs szükség. Továbbá részletezik, hogy milyen „magatartásváltozásra” van szükség a publikum részéről, hogy eljussunk a nettó zéró jövőhöz.

  https://iea.blob.core.windows.net/assets/deebef5d-0c34-4539-9d0c-10b13d840027/NetZeroby2050-ARoadmapfortheGlobalEnergySector_CORR.pdf

  https://www.iea.org/news/pathway-to-critical-and-formidable-goal-of-net-zero-emissions-by-2050-is-narrow-but-brings-huge-benefits

• 2021. A Rockefeller Alapítvány és a New York-i tőzsde létrehozott egy új eszközosztályt, amely a “fenntarthatóság” szlogenjét harsogva nemcsak a természettel, hanem az élet minden aspektusával kereskedni kívánt, immár tokenizálással kombinálva.

  https://www.forbes.com/sites/johnkoetsier/2021/01/30/the-stock-exchange-of-nature-a-startup-is-tokenizing-the-planet-to-save-it/?sh=7e1257f35aba

• 2022. Egy Lancet felmérés szerint az “éghajlati szorongás” rekord magas a fiatalok körében és ez azóta is növekszik. 10 ország 16-25 év közötti fiataljai közül 59% nagyon vagy rendkívül aggódik, 84% pedig legalább közepesen aggódik. Ők a leginkább befolyásolható demográfiai csoport és sajnos ők hozzák a változást.

  https://www.thelancet.com/journals/lanplh/article/PIIS2542-5196(21)00278-3/fulltext

• 2022. A Világbank volt vezető közgazdásza, Nicholas Stern a belső égésű járművek gyártásának és értékesítésének globális betiltását szorgalmazza.

  https://www.netzerowatch.com/all-news/the-world-banks-impractical-electric-car-clap-trap

• 2022. A „Központ a Biológiai Sokféleségért” (Center for Biological Diversity) éghajlati veszélyhelyzet kihirdetését kérvényezte az USA-ban 2022-ben, hogy a COVID-hoz hasonlóan kivételes állapot, vagy különleges jogrend keretében rendelkezhessen Joe Biden amerikai elnök – pl. elrendelhessen kereskedelmi blokádot, határlezárást, autómentes városokat, utazás limitálását, fogyasztói limitet az energiára, élelmiszerekre stb., hiszen bármi kapcsolatba hozható az energiafogyasztással.

  https://www.climatepresident.org/factsheet_climate_presidents_emergency_powers.pdf

  https://www.bloomberg.com/news/articles/2024-04-17/white-house-renews-internal-talks-on-invoking-climate-emergency

• https://www.ledgerinsights.com/national-australia-bank-nab-green-stablecoin/

• 2023. A Nemzeti Ausztrália Bank (NAB), Ausztrália négy nagy bankjának egyike, stabilcoin-t bocsátott ki, az “első globális tokenizációs infrastruktúrát az agrárárukhoz”, hogy – állításuk szerint – blokkláncot használjanak a fenntartható mezőgazdasági gyakorlatok rögzítésére.

• 2024-re az orosz központi bank, a többségben állami tulajdonú Sberbank (Herman Gref) és az orosz kormány is támogatja a “fenntartható” célokat és a gazdaság digitalizációját.

• 2024. A brics országok szintén a fenntartható agendákat követik.

  https://www.xbrl.org/news/south-africas-esg-reporting-revolution/

  https://www.linkedin.com/pulse/how-esg-investing-reshaping-landscape-india-amitav-bhattacharjee-rd5fe

  https://www.gov.br/planalto/en/latest-news/2023/11/brazil-announces-first-issuance-of-sustainable-bonds

• 2024. Híresztelésekkel szemben a BlackRock továbbra is elkötelezett a “klímafinanszírozás” és a “zöld finanszírozás” mellett az új piacok és eszközosztályok létrehozása érdekében. Az ESG-rendszeren keresztül a vállalatok működése is szabályozható. Köz-magán partnerségek, befektetési alapok és vagyonkezelők sora lépked a nyomukban.

  https://www.ledgerinsights.com/celo-hopes-to-invest-stablecoin-asset-backing-in-rainforests/

• A Világbank és partnerei – köztük az ENSZ Fejlesztési Program és az Európai Űrügynökség – a Digitálisan az Éghajlatért (D4C) munkacsoport által szintén “az éghajlati piacok következő generációját” szándékozzák létrehozni.

  https://archive.ph/OPQdw

• 2024. ENSZ Környezetvédelmi Közgyűlés (UNEA) Nairobiban.

• 2024. A Nemzetközi Energiaügynökségnek ellentmondva, Amin Nasser, a Saudi Aramco vezérigazgatója kijelenti, hogy “Az energetikai átmenetről szóló narratívát egyre inkább a globális dél fogja írni”. A kőolaj és szén iránti kereslet növekedésben van és a megújulók továbbra is elenyésző hányadot tesznek ki.

  https://www.climatedepot.com/2024/04/05/why-a-trump-administration-should-quit-the-

  international-energy-agency-iea-has-morphed-into-a-green-propaganda-outfit/

Az “új ENSZ” létrejöttél egy agenda létezett mindvégig. A klímaalarmizmus jelentős szerepet kapott ennek megvalósításában; világkormányzás a nemzeti szuverentással szemben, az emberiség “közös ellenségére” hivatkozva. Ez az ellenség pedig nem az éghajlatváltozás, hanem “maga az ember”. A klímaalarmizmus segítségével alakul egy új globális (digitális) pénzügyi rendszer, új adózási formák és eszközosztályok, befektetési lehetőségek a kapitalizmus és a végtelenbenyúló pénzmennyiség növelése, majd – amennyiben ezen az úton haladunk tovább – elkerülhetetlenül egy sokak által rettegett totalitárius disztópia érdekében.

Ma ott tartunk, hogy a magukat objektívnek és kritikusnak mondó környezetvédelmi influencerek beették magukat a klímaszkeptikus közösségbe is. Ilyen például Jem Bendell, a mélyalkalmazkodás mozgalom és az összeomlás-kutató közösség, akik közül sokan – építve a neomalthusionisták elméleteire – egy globális ökológiai összeomlásra készülnek és képzeletbeli vagy tényleges „bunkereiket építik”, várva a nagy „ember okozta éghajlati katasztrófát”. Ezek a mozgalmak, bár értéket is teremtenek, hiszen közösségeket építenek és jellemzően kritikus hangot ütnek meg a politikai és gazdasági elittel szemben (például Greta Thunberg is ezt teszi), de egy hamis narratívát közölnek követőikkel, miszerint az ember hatása a globális éghjajlatra olyan mértékű, hogy drasztikusan limitálnia kell a saját tevékenységét, ha fenn akar maradni. A valóság viszont azt mutatja, hogy a társadalmi egyenlőtlenség és a neokolonizáció a legtöbb globális problémánk forrása. A világ élelmiszertermelésének nagyjából egyharmada kárba vész és az ipar nagytőkései azok, akik a világ népességére kényszerítik a számukra kedvező kizsákmányoló pénzügyi és gazdasági (ipari mezőgazdasági) modelljeiket, olyan szervezeteken keresztül, mint az IMF, a BIS és az ENSZ. Központi bankárok, nemzetközi üzletemberek hálózatai zsarolják és sakkban tartják a szuverén nemzeteket az uzsorán és féktelen pénznyomtatáson alapuló pénzügyi rendszerükkel. Nemzetközi konfliktusokat és háborúkat szítanak, amiknek következtében a gazdaságok a visszafizethetetlen adósság terhe alatt és a nemzetek puccsok által pozícióba helyezett, korrupt vezetői ezeknek a hálózatoknak kedvező döntéseket hozzák. Például nem a kis- és közpvállalkozókat támogatják, amely minden nemzeti gazdaság gerincét képezi, ami csökkenti a globalizmus hatásait és a környezetszennyezési nyomást, hanem a multinacionális vállalatoknak ad kedvezményt, a kedvenc, de értelmetlen gazdaságpolitikai mutatójuk, a GDP növelése érdekében. Bár a globalizmusnak számos kritikusa akad klímaalarmisták között is, a folyamat ezen aspektusait továbbra is „összeesküvés-elméletként” tartják számon. A hálózatlemezések és a fennt is tárgyalt bizonyítékok azonban ennek ellentmondanak.

Amennyiben hasznosnak találod ezt az összefoglalót, kérlek ne feletjsd el megosztani másokkal is!