Kiegészítés

Szeretem zsidó ismerőseim, akikből van bőven, szeretem keresztény ismerőseim, akikből még több van és szeretem muszlim ismerőseim, akikből szintén van néhány. Vannak barátaim, akik ateisták. Vannak azok, akiknek elődei más kontinensen születtek és vannak, akik nem szeretik azt a zenét, amit én. De mindig igyekeztem az embert értékelni és nem származását, vagy épp zenei ízlését. Volt szerencsém sokfelé utazni a világon, de ami fontosabb, hogy Angliában élek 12 éve. Egy országban, ahol összpontosul a világ összes kultúrája. Épp ezért fájó látnom, ahogy hamis ideológiák és a másik népcsoport feletti felsőbbrendűség érzésének gerjesztésével megosztanak bennünket. A kultúrális sokszínűségnek sok előnyét látom, de népek egymásnak ugrasztását, egymásra történő kényszerítését (migrációs hullámok előidézésével) multikulturalizmus címén mélységesen elítélem, ahogy azt globalisták előszeretettel alkalmazzák, mint stratégiai manővert. Ezzel egyetemben nemzetek lakosságának többsége gondolja, hogy az ő nemzetük a legjobb a világon, monoteisztikus vallások hívői gondolják, hogy az ő istenük az egyetlen, futball szurkolók gondolják, hogy az ő csapatuk sokkal jobb a többinél, a csellósok lenézik a zongoristákat, ahogy a mérnök a szakmunkást és a ballibsik gyűlölik a nácicókat, ahogy az elit a pór népet. Mindig nyomasztott a kérdés, hogy miként lehet valaki büszke nemzetiségére? Nem oda születünk, ahol anyánk a világra hoz bennünket? Nem saját, személyes eredményeinkre kellene büszkének lennünk, ha mindenképp büszkék akarunk lenni valamire? Kultúra, hagyomány és hit szeretete, tisztelete különbözik a felsőbbrendűség érzésének keserűségétől, amire véleményem szerint – és ez szigorúan a saját véleményem – manipulatív módon rászedtek bennünket azok, akik mindezek fölött állnak. Természetesen egy erő tartja össze “mestereinket” is és hatalmas irodalom tartalmazza írók kutatásait a témában, de ebben a cikkben inkább a miértre kerestem a választ. Nos, egy válasz a sok közül az eugenika, másnéven populáció kontroll – akár népírtás által is. Tehetjük egymással, vagy lehet az oltás formájában a tudományizmus hívői által. Népszerűsíthetik azt rabbik, ahogy azt teszik egy ideje Izraelben, javasolhatja a Pápa Vatikánból prédikálva a rettegő népeknek, vagy lehet az egy nevetséges hajviseletű bajszos fickó, nemzeti szocializmust prédikálva horogkereszttel a karján. Igazán nem számít, hogy milyen eszközzel, de a nyájat néha a vágóhídra kell terelni. Erről szól az irományom, amit az előző év végén tettem közzé Facebookon és a fejlemények tükrében úgy gondoltam, hogy némi kiegészítésre szorul.