Kemper arra figyelmezteti, hogy dacos fellépésével megosztja a társadalmat transznacionális vállalatok oldalán és NGO-k, azaz nem kormányzati szervek direktívái alapján – például Schwab tanítványaként a Világgazdasági Fórum (WEF) irányelvei szerint. Az elnöki “trónról” való lemondásra szólítja fel ebben a 2022. jan. 27-i interjúban. Kemper 2020. óta hangos kritikusa testvérének, habár szerinte bátyja cselekedeteit sokkal inkább egy, a WEF ideológiája által generált momentum örvényében feldúlt érzelmi állapota ihleti, mint saját akarata. Fivérét “megnyerőnek”, “emberekre hatással bírónak” ismeri, aki “szeret irányítani”. Így talált rá Schwab apparátusa is, akárcsak más vezetőkre, hiszen egy politikus feladata ma elsősorban nem a vezetés, sem az irányítás, sem példamutatás. Az államférfi tevékenysége mára törvények beiktatására, az éhes szájak betömésére és a béke megőrzésére korlátozódott egy adott országban az érdekelt felek, vagy stakeholderek képviseletében – központi bankok, magánvállalatok és nem kormányzati szervezetek. Csak a “tágra zárt szemek” nem látják, annyira egyértelmű.

„Ma […] sokan elvesztették a vezetőikbe vetett hitüket. A növekvő kockázatokkal és a kollektív kudarcainkkal szembesülve elkezdtük keresni a bűnösöket. Egyesek az alkalmatlan politikai vezetőkre mutogatnak, mások a “davosi ember” vezérigazgatókat hibáztatják, és egy kétségbeesett, növekvő kisebbség elit összeesküvést lát a jelenlegi borúlátás mögött.”

Kanadában a propaganda által szélsőjobb kisebbségnek minősülnek azok a milliók, akik lázadnak a kialakulóban lévő diktatúra ellen, a Facebookon posztolókat rendőrök látogatják, a rendőrség lefoglalja a kamion konvojosok üzemanyagát és bünteti azokat, akik segítik a mozgalmat. Az általam és sokak által előrevetített válságos helyzet folytatódik és ez nem a véletlen eredménye. Ha a lakosság csendben tűri a csapásokat, hallgatással beleegyezik szabadságának totális eltiprásába, a potenciálisan egészségre káros vakcinák felvételének kötelezésébe (még ha nem is mindenkinél fejt ki ilyen hatást egyelőre), akkor is győz az elnyomó hatalom. Amennyiben a lakosság ellenáll, akkor a válságos idők nehézségeivel hatványozottan számolnunk kell, ugyanis a rendszer összeomlása várható egy új rendszer épülésének érdekében. És mi az új rendszer dióhéjban?

Az érdekelt tőkés partnerek globális hálózata együttműködik annak érdekében, hogy bevezessék a fokozott demokratikus elszámoltathatóság új modelljét, amely a “civil társadalmat” is magában foglalja. A civil társadalom kifejezés megtévesztő használata mögött azonban egy olyan ideológia húzódik meg, amely a hálózat számára példátlan mértékű politikai ellenőrzést biztosít, amely a képviseleti demokrácia teljes felszámolásával fenyeget.

A globális köz-magán társulás (G3P), amely meghatározza a világpolitikai menetrendet, már régóta látja a civil társadalom fogalmának manipulálását, mint eszközt ambíciói eléréséhez. Ez ellentétes azzal, ahogyan sok feltörekvő “civil társadalmi” csoport értelmezi a rájuk osztott szerepet.

Még egyszer, de nem utoljára: Mit fogunk tenni a sok éhező szájjal az automatizálás okozta munkanélküliség következtében és az okos városokba koncentrált élhetetlen népsűrűséggel, miután a befektetések infrastruktúrába és munkaerőbe elapadtak az elmúlt három évtizedben? Érthető hát, hogy miért helyezi nyomás alá a Nemzetközi Valutaalap és a központi bankok is a nemzeteket, hogy miért képezi beszéd tárgyát a szociális kreditrendszer és alapjövedelem bevezetése kínai mintára nyugaton is, és miért központi kérdéskör az eugenika az első ipari forradalom óta, vagy a bioetika a `70-es évek óta, valamint az emberi tevékenység szabályozására vonatkozó karbon adó koncepciók. A populáció robbanásszerű növekedése szükséges volt a digitális utópia létrejöttéhez, de a szükségtelenné vált dolgozók kezdik elveszíteni monetáris értéküket a robotizált új korban. A felvázolt jövőben az utódnemzés ráadásul a genetikai laboratóriumok feladata lehet majd és nem emberi jog. Minden jel arra mutat, hogy ebben sokan megegyeznek és az emberi autonómia túl sok pénzügyi érdeket sért. Ez fenntarthatatlan!

És a kétkedőktől kérdezem, hogy tényleg ennyire inkompetensek lennének tudósaink? Tényleg inkompetenciával jellemeznénk Pfizert, amikor egy információs szabadságra vonatkozó kérelem alapján kiderült, hogy tudomásuk volt vakcinájuk súlyos mellékhatásairól már legalább 2021. elején? Tényleg ennyire naivak vezető politikusaink, amikor csak az Egyesült Államokban több, mint egymillió kormány által elismert mellékhatás jelentést regisztráltak, hogy a 12-17 évesek körében a szívizomgyulladás vezeti a COVID-oltás okozta mellékhatások listáját, vagy csak Angliában a sokszorosára nőtt a 10-14 éves gyermekek halálozása 2021-ben (ezekről egy másik bejegyzésben többet fogok írni)? Tényleg csak a pénzszerzés és profit termelése iránti vágy dominálná nagytőkések befektetéseit, vagy valami sokkal démonibb dolog van a háttérben? Tényleg olyan hihetetlen az a feltevés, hogy érdekcsoportok közötti verseny és egyezmények párhuzama a világuralomra való törekvésben a mozgatórugója életünknek?

Nos, testvéri párbaj, családok megosztottsága, barátságok felszámolása, intézményeink tördeltsége, nézeteink szélsőségessége jellemzi az elmúlt két év eseményeit és akárcsak egy játszótéren, amíg a nép a homokozóban marakodik, addig a mostoha „szülők” azon vitáznak, hogyan nyerészkedjenek a mihaszna kölykökből. Civilizációnk technológiai „fejlődésen” kívül képtelen morális, szellemi fejlődést felmutatni. Az istenek figyelő tekintete csalódottsággal telve szórja mennyei villámait és újabb csapásokkal bünteti dühbe és erőszakba torkolló érdektelenségünket. Ha a gazdasági és politikai elit valóban a befogadást, megértést és egyenlőséget tartaná alapvető értéknek, ahogy azt hirdetik, akkor felismerné egy oltatlan kisebbség testi autonómiára vonatkozó kérelmét és pozitív pedagógiával igyekezne tájékoztatni minket a veszélyekről. A tolerancia kizárólag kiválasztott kisebbségekre vonatkozik és nem azokra, akik épp a szövevényes terveket akadályozzák testi autonómiára hivatkozva.

És hát még mindig ott van az a fránya “vírus” az útban. Freudnak mégis igaza lenne pszichoanalízisében a tudatalattival kapcsolatban? A vírushiszti okozta szorongás gyökerei mélyen az egyéni és kollektív tudatalattinkból erednek (Freud, 1919.)? A Tavistock Intézet egyik cikkében olvasottak a könyörtelen politika, üzlet és tudomány apparátusa által eszközölt pszichológiai terror működési mechanizmusára világítanak rá.

„Az apokalipszis négy lovasa, akik ezt a “rémület vírusát” szolgálják, a következők:

1. A feltartóztathatatlan invázió, amelyet neki tulajdonítanak;

2. Az a tény, hogy a vírusokat részben élőlénynek, részben élettelennek tekintik, egy olyan tulajdonság, amelyet Freud a hátborzongató horror egyik fő okaként említ;

3. Az a képessége, hogy “érintési tilalmat” (“társadalmi távolságtartást”) kényszerít ki – egy olyan cselekvésmód, […] amely megzavarja minden csecsemő legelső védelmi mechanizmusát, aki az anyja ölében keres menedéket;

4. A halál üzenete, amelyet a küszöbünkre juttat (miközben megszünteti a lehetőségünket arra, hogy megtagadjuk azt). […]

A vírus pszichológiai támadása több szakaszban zajlik. Először is, megakadályozza a legintuitívabb és legősibb harc/menekülés választ, ami arra készteti a fenyegetett emberek tömegét, hogy összefogjanak, és megpróbálják kívül tartani a gonoszt, és vigaszt találjanak (bármennyire is illuzórikus) a kollektívum biztonságos ölelésében. […]

Aztán ér minket a legkeményebb csapás: ez a fenyegetés mindenkit a saját otthonába-várába kerget, hogy aztán rémületükre felfedezzék, hogy az ellenség valójában odabent van… talán már titokban elfoglalta “ártatlan” gyermekeinket, és ötödik oszlopként küldi őket, hogy módszeresen likvidálják a szülőket és nagyszülőket – ez a tragédia úgy hangzik, mint egy szophoklészi folytatás. És hogy még rosszabb legyen a helyzet, kiderül, hogy a “rémület vírusa” nem áll meg a bőr határán, hanem behatol az egyénbe is. Ugyanis egyetlen, vírusos környezetben elkerülhetetlen oxigénbelégzés elég ahhoz, hogy a “rossz objektum” (a vírus) következő sorozatos áldozatává váljunk – és az ezt követő (elkerülhetetlen) kilégzés elég ahhoz, hogy kiderüljön, hogy valamilyen démoni machináció révén mi magunk váltunk a “rossz objektummá”. […]

Meglepő módon maga az érintés tilalma is elég ahhoz, hogy az ember “fertőzöttnek” érezze magát.

A történelem szerencsére ismétli önmagát és hogy a rendszer ismételt bukása mikor következik be, az igazán azon múlik, hogy a sarokba szorított publikum mennyire tartja ezt saját harcának és mennyit hajlandó áldozni szabadságának visszanyerése érdekében. Ehhez a legfontosabb, hogy ne legyen többé kisebbség és hogy ne érezze magát többé “kisembernek”.