Itt a tavasz és itt a változás ideje. Nem leszek álnaiv, sajnos tényleg nagy bajban van az emberiség, de az egymást érő, szándékosan gerjesztett válságok közepette mindig felcsillan a remény, amikor együtt dobban a szívünk bátor honfitársainkért, amikor az emberiség arra fókuszál, amiben hasonlítunk egymásra és nem arra, amiben egymástól különbözünk. Ilyen tapasztalat számomra minden alkalom, amikor sikerül valaki olyannal beszélgetnem, akiből emberség árad és nem a gyűlölet, a keserűség. Sajnos a nehéz idők teret adnak a szélsőségek felerősödésének, így a legjobbat, vagy épp a legrosszabbat hozzák ki belőlünk. A spektrum sötétebbik végén található pedagógusok eszeveszett rettegésükben újjal mutogatnak és diszkriminálnak kollégákat, ahelyett, hogy kiállnának az emberi jogokért és a szólásszabadságért. Nem ez lenne saját érdekük is? Nem így mutatnának példát a diákjaiknak? Nem elvárható tőlük, hogy ismerjék a történelmi párhuzamokat? A héten francia tanárral, Androsits Annával beszélgettem, aki egyike az ideológiai alapon kiközösített és tanítástól eltiltott pedagógusoknak Magyarországon.

Ha kíváncsi vagy a felvételre, akkor a vasárnapi 17:00 órás podcastben hallhatod, hogy milyen légkör uralkodik az iskolák “szögesdrótjai” mögött.