Hallottál már a gonoszról...? A csúf tőzsdemumusról?

Szkeptikus Kerekasztal

Blog

Szkeptikus Kerekasztal

Blog

Hallottál már a gonoszról? A csúf tőzsdemumusról?

Bukovinszki Gergely | 2022. 10. 14.

Hallottál már a gonoszról…? Nem. Nem a törpék ellenségére, és ez alkalommal nem is a Darth Vadernek öltözött kopasz német fickóra gondolok, hanem a válság mumusára. Nem egy személyre, hanem egy történelmi folyamatra, amitől hidegrázás közepette kelsz fel legmélyebb álmodból. Ő az, aki éjjel megjelenik a tőzsdén és úgy manipulálja a számokat, hogy neked egyre kevesebb költenivalód legyen.

A tőzsdemumust nem COVID idézte elő és nem is a „globális ifjak” Ukrajnában tüzes villámokat szóró KGB cárja. A mumust a FED, Wall Street és tőkés globalista érdekhálózatok spekulatív pénzügyi tevékenysége idézte meg, akik a globális munkaerőpiacot, nyersanyagtárakat, tőkét rabolják évtizedek óta és ez végzetes hatással van a világpiacra. Ők azok, akiknek manipulatív tevékenysége átránt minket a „minden digitális” gazdaságának korába a régi rendszer megsemmisítése által. A mumus miatt lehettek gazdaságot célzó COVID intézekedések világszerte és erősödhetnek az azóta egymást érő konfliktusok és válságok.

Mielőtt leírnád a tőzsdemumust puszta altatómesének, idézd fel a Panama-iratok szélhámos offshore pénzügyek leleplezésének esetét, a több mint 11,5 millió pénzügyi és jogi dokumentumot tartalmazó kiszivárgott adatokat, ami egy olyan rendszert tár fel, amely lehetővé teszi a bűnözést, a korrupciót és a szabálysértéseket. Vagy vegyük az új brit elnök(asszony?) mögött álló kétes csoportokat. Vagy vegyük Normann Dodd híres esetét, aki 1953-ban USA adómentes alapítványokkal foglalkozó különbizottság főnyomozójaként beszámolt a dollár milliárdos „filantrópok” emberiség ellen elkövetett bűneiről.

Az alábbi sorok is a mumust leplezik le egy fontos személy munkájából idézve. Bár a megoldás tekintetében határozottan eltérő nézeteket vallok, mint prof. Michael Hudson, a probléma feltárásában zseniálisnak tartom akadémikus munkáját és szerény véleményem szerint könyvei a legfontosabb anyagok közé sorolandók, ha valaki szeretné megérteni, hogy miért élünk oligarchák uralma alatt. Könyvei felnyitották a szememet olyan összefüggésekre, amiket máshol nem találtam.

Hudson ugyan a jelenlegi kínai gazdaságpolitikát, mint pozitív példát állítja a nyugattal szembe, azt a társadalomszervezés kohéziós erejének tulajdonítja, átfogó, kiterjedt könyvei azonban rávilágítanak a korai iparosodott kapitalizmus és a jelenleg világgazdaságot csődbe juttató pénzügyi kapitalista modell közötti különbségre és arra, hogy a történelem során birodalmak hogyan menedzselték a hitelt a gazdaságban. Fontos ugyanis különbséget tenni az ipari kapitalizmus és a pénzügyi kapitalizmus között. Állítása szerint ez az elmúlt évszázad (talán) legfontosabb jelensége a pénzügyi világban. Az első világháború óta az ipari kapitalizmustól a pénzügyek felé, a gazdaságok financializálódása felé, a pénzügyi kapitalizmus irányába történt elmozdulás, amely a pénzügyi szektor és a járadékkivonási szektor, főként a FIRE (pénzügyi, biztosítási és ingatlan) szektor, a pénzügyi biztosítások és az ingatlanok, valamint a természetes monopóliumok összeolvadásán alapul, ahol a bankok a trösztök és a monopóliumok szervezésében a vezetői székben csücsülnek. És így az Egyesült Államokban a bankhitel alapja a vállalatok tulajdonjogának vagy a monopoljogoknak a biztosítása, de más nyuagti (liberális) demokráciák is haosnlóképpen működnek.
Továbbá a szabad piac nem a klasszikus értelemben vett szabad piacként működik, és kizárólag a világkormányzás érdekhálóztatait szolgálják.

Hudson már évekkel bekövetkezése előtt megjósolta a 2008-as válságot és azt is kijelentette, hogy a helyzet azóta csak rosszabb. De miért nem látják ezt többen – merül fel a kérdés bennünk, laikusokban? Nos, valószínűleg azért, amiért egészségügyi “szakértők” sem látták, hogy mekkora károkat is fog okozni a sok eszetlen szankció “COVID-hipnózis” idején. Statisztikus és szerző Nicholas Eberstadt a “szakértők” holisztikus látásmódjának hiányával kapcsolatban állította egy közelmúltban vele készült ” A népességcsökkentő bomba” című interjújában, hogy

“Lehetnek olyan dolgok, amelyek most történnek, de a hozzám hasonló kockafejek évekig nem lesznek képesek felismerni, mert a szakmánk természetéből adódóan a visszapillantó tükörbe nézünk. És vannak olyan dolgok, amelyeket a kormányok és a szakértők nem tudnak megjósolni, amelyek korábban is forradalmasították és átalakították a társadalmunkat, beleértve a nagy vallási felébredéseket.”

Ez a kritika általánosságban jellemzi a szakértői társadalmat, így megoldásokat sem tőlük érdemes várnunk. Mindennél nagyobb szükségünk lenne bölcsességre, alázatra és sok-sok türelemre. Mindesetre az alábbi sorok Hudson (Killing the Host) “A gazdatest megölése: Hogyan pusztítják el a pénzügyi paraziták és az adósságrabszolgaság a globális gazdaságot?” című könyvének bevezetőjéből tanulságos kiegészítésként szolgálnak a felvétel mellé magáról a problémáról.

“…ezeket nem tanítják egyetlen egyetemi tanszéken sem: az adósság dinamikáját, és azt, hogy a banki hitelezés mintája hogyan fújja fel a földárakat, vagy a nemzeti jövedelemszámítást és azt, hogy a pénzügyi, biztosítási és ingatlanszektor (FIRE) növekvő részesedését elnyeli a lakbérkivonás. […]
“Minél több hitelt nyújtanak a bankok, annál magasabbra emelkednek a hitelre vásárolt ingatlanok árai. És minél jobban emelkednek az árak, annál több bank hajlandó hitelezni – mindaddig, amíg egyre több ember csatlakozik ehhez az örökmozgónak tűnő vagyonteremtő gépezethez. […]
…a buborékok mindig kipukkadnak, mert adósságból finanszírozzák őket, ami lánclevélként terjed a gazdaság egészére. A jelzáloghitelek adósságszolgálata egyre nagyobb részt emészt fel az ingatlanok bérleti értékéből és a lakástulajdonosok jövedelméből, mivel az új vásárlók egyre több adósságot vesznek fel, hogy megvásárolják az egyre dráguló lakásokat. […]
A legfontosabb tanulási tapasztalatom a [JPMorgan] Chase [Bank]-nál az volt, hogy kidolgoztam egy számviteli formátumot az amerikai olajipar fizetési mérlegének elemzésére. A Standard Oil vezetői végigkísértek a gazdasági statisztikák és a valóság közötti kontraszton. Elmagyarázták, hogy az “olcsó lobogók” használata Libériában és Panamában hogyan tette lehetővé számukra, hogy elkerüljék a jövedelemadó fizetését akár a termelő, akár a fogyasztó országokban, azt az illúziót keltve, hogy nem keletkezik nyereség. […]
…az olajipar által külföldön elköltött minden dollár mindössze 18 hónap alatt tért vissza az amerikai gazdaságba. Jelentésem minden amerikai szenátor és kongresszusi képviselő asztalára került, és megszabadította az olajipart a Lyndon Johnson elnök által a vietnami háború alatt bevezetett fizetésimérleg-ellenőrzésektől. […]
A külügyminisztérium arra kérte a Chase-t és más bankokat, hogy hozzanak létre karibi fiókokat, hogy a drogkereskedők, csempészek és rokonaik pénzét dollárban lévő eszközökbe vonzzák, hogy a dollárnak támaszt nyújtsanak, amikor a külföldi kiáramlás fokozódik. […]
Az amerikai pénzügyminisztérium és a külügyminisztérium igyekezett biztonságos menedéket nyújtani a bevételeiknek, kétségbeesett eszközként az amerikai katonai kiadások fizetési mérlegköltségeinek ellensúlyozására. […]
Úgy találtam, hogy az akadémiai elmélet éppen az ellenkezője annak, ahogy a világ valójában működik. Egyik professzoromnak sem volt elég valós tapasztalata a bankszektorban vagy a Wall Streeten ahhoz, hogy ezt észrevegye. […]
…1971-ben, amikor az amerikai dollárt kivonták az arany[standard]ból, csak az amerikai államadósság maradt a globális tartalékok alapjául. A külföldi katonai kiadásokból eredő fizetési mérleghiány dollárokat pumpált külföldre. Ezek a központi bankok kezébe kerültek, amelyek az Egyesült Államokba visszautalták őket kincstári értékpapírok vásárlásával – ami viszont a hazai költségvetési hiányt finanszírozta. Ez egyedülállóan szabad pénzügyi lehetőséget biztosított az amerikai gazdaságnak. Képes önfinanszírozni a hiányát, látszólag a végtelenségig. A fizetésimérleg-hiány végül sok éven keresztül finanszírozta a hazai költségvetési hiányt. Az arany utáni nemzetközi pénzügyi rendszer arra kötelezte a külföldi országokat, hogy finanszírozzák az USA katonai kiadásait, függetlenül attól, hogy támogatták-e azokat vagy sem. […]
Az évtized későbbi szakaszában az ENSZ Képzési és Fejlesztési Intézetének (UNITAR) tanácsadója lettem. Itt is az volt a célom, hogy figyelmeztessek arra, hogy a harmadik világ gazdaságai nem tudják fizetni külföldi adósságukat. A legtöbb ilyen hitelt azért vették fel, hogy támogassák a kereskedelmi függőséget, nem pedig azért, hogy a gazdaságokat úgy alakítsák át, hogy képesek legyenek fizetni. Az IMF “strukturális kiigazítási” megszorító programjai – mint amilyeneket most az euróövezetben is bevezetnek – tovább rontják az adóssághelyzetet azáltal, hogy növelik a kamatlábakat és a munkára kivetett adókat, csökkentik a nyugdíjakat és a szociális jóléti kiadásokat, valamint eladják a közinfrastruktúrát (különösen a banki, víz- és ásványkincs-, kommunikációs és közlekedési jogokat) a bérleti díjra törekvő monopolistáknak. Ez a fajta “kiigazítás” visszahelyezi az osztályharcot az üzletbe, nemzetközi szinten. […]
Elkezdtem feltárni az eladósodási gyakorlatok őstörténetét, amely egészen az i. e. harmadik évezredbeli Sumerig nyúlik vissza. Az anyag széles körben szétszóródott a szakirodalomban, mivel a nyugati gazdasági civilizáció e formáló közel-keleti geneziséről nem írtak történelmet. Egészen 1984-ig tartott, amíg rekonstruálni tudtam, hogyan jött létre először a kamatozó adósság – a templomokban és a palotákban, nem pedig a cserekereskedelmet folytató egyének között. A legtöbb adósság ezeknek a nagy közintézményeknek vagy azok behajtóinak tartozott, és ezért tudták az uralkodók olyan gyakran elengedni az adósságokat: A saját maguknak járó adósságokat törölték, hogy megelőzzék a gazdaságuk megzavarását. […]
De azt találtam, hogy az első és messze a legnagyobb hitelezők a bronzkori Mezopotámia templomai és palotái voltak, nem pedig a saját maguk által eljáró magánszemélyek. Úgy tűnik, hogy a meghatározott kamatláb felszámítása Mezopotámiából a Kr. e. 8. század körül terjedt el a klasszikus Görögországban és Rómában. A kamatlábat az egyes régiókban nem a termelékenység alapján állapították meg, hanem pusztán a helyi törtaritmetikai rendszerben történő egyszerű számítás miatt: Mezopotámiában havi 1/60, később Görögországban évi 1/10, Rómában pedig 1/12. volt. […]
2012-ben David Graeber “Debt: The First Five Thousand Years” (Adósság: Az első ötezer év) című könyve összekötötte az adósság korai fejlődéséről és gyakori eltörléséről szóló rekonstrukcióm különböző szálait. […]
Az adósság szentsége helyett ami szent volt, az az agráradósságok rendszeres elengedése és a jobbágyok felszabadítása volt a társadalmi egyensúly megőrzése érdekében. Az ilyen amnesztiák nem destabilizáló hatásúak voltak, hanem a társadalmi és gazdasági stabilitás megőrzéséhez elengedhetetlenek. […]
A probléma nem pusztán az adósság, hanem a mérleg “eszköz” oldalán lévő megtakarítások (amelyek többnyire az Egy százalék birtokában vannak). Ezek a megtakarítások többnyire kölcsönbe kerülnek, hogy a 99 százalék adósságává váljanak. […]
A hitel egyre inkább ragadozó jellegű, ahelyett, hogy lehetővé tenné a személyes, vállalati és kormányzati adósok számára, hogy megkeressék a pénzt a fizetésre. […]
…a felvilágosodás és az eredeti szabadpiaci közgazdászok két évszázadot töltöttek azzal, hogy pontosan azt a fajta bérlői dominanciát próbálják megakadályozni, amely megfojtja a mai gazdaságokat, és visszahúzza a demokráciákat, hogy pénzügyi oligarchiákat hozzon létre. […]
…a retorikai megtévesztés orwelli stratégiája, amely a pénzügyeket és más bérlői szektorokat a gazdaság részeként, nem pedig azon kívül állónak tünteti fel. Ez pontosan az a stratégia, amelyet a természetben az élősködők használnak, hogy megtévesszék a gazdatestüket, hogy ők nem ingyenélők, hanem a gazdatest részei, és gondos védelmet érdemelnek. […] “