Szkeptikus Kerekasztal

Blog

Szkeptikus Kerekasztal

Blog

Küzdeni akarsz a klímaváltozás ellen? Legyen kevesebb gyerek – Zöld autók, Teller Ede és a globális felmelegedés pénzverdéje

web 425x425

Bukovinszki Gergely | 2022. 10. 8.


Bukovinszki Gergely | 2022. 10. 8.

Egy közelmúltban készült tanulmány azt állapította meg, hogy az Egyesült Királyság lakosságának majdnem fele már használ, vagy tervez használni elektromos autót. Miközben a jóléti társadalmakból adós rabszolgákká lett országok vezetői energiaadagolási kampánnyal rémisztgetik a lakosságot, ugyanezen kormányok elektromos autók használatát népszerűsítik, sőt, kedvezményekkel támogatják azt már évek óta. De miért és hogyan képzelik, hogy mindössze néhány év alatt teljesen átállunk az elektromos energiaellátásra?

Seattle város célja például, hogy 2030-ra a lakosok közel egyharmada elektromos járművel közlekedjen. A Biden-kormány szándéka szerint 2030-ra minden második új jármű elektromos lesz az USA-ban, ezzel párhuzamban pedig azt látjuk, hogy sem az elektromos hálózatok terhelhetősége, sem az elektromos áram tárolásának potenciálja, de még a villamosság előállításának környezetbarát módjai sem fejlettek kellőképpen ahhoz, hogy megvalósulhassanak az elképzelések.

Ha esetleg nem láttad a keddi podcastet, ott érintőlegesen említettem egy fontos adatot, ami elkerüli legtöbbünk figyelmét, amikor elektromos járművek használatáról van szó, ahogy eddig az enyémet is elkerülte. Először is kérdésként merül fel, hogy mit terveznek csinálni az elektromos hálózattal, hogy bírja a terhelést?

Az elektromos járművek elromlanak víz hatására

Mondok néhány példát.

1 év alatt egy átlag amerikai háztartásban, ahol 2 autó van használatban és elektromos járművekre cserélnek, 25x több elektromos áramot használnak elektromos járműveik töltésére, mint amennyit hűtőszekrényük fogyaszt és 4x annyit, mint amennyit légkondicionálójuk. Bár szkeptikus vagyok az egész klíma mozgalommal szemben, amikor először került elém Thomas Massie kongresszusi képviselő kijelentése által az adat, meglepődve fogadtam és nem akartam hinni a fülemnek. Ugyanis ez két dolgot jelenthet;

a) józan ésszel fel nem fogható mértékű inkompetenciát és/vagy szemérmetlenül félrevezető politikai kampányt a globalista bal oldal részéről és ijesztően naiv támogatókat,

b) a hazugság és félrevezetés olyan dimenzióját, amely szándékosan nem a környezettudatosság, hanem a WEF által propagált stakeholder kapitalista (neofeudalista) rendhez vezetnek, hiszen tényleg be akarják vezetni elképzeléseiket a megadott határidőkön belül.

Ez utóbbi esetben vagy a gépjárművek számának, használatuk gyakoriságának, és/vagy a populáció drasztikus méretének csökkenésében lesz változás. Ezért a képviselő által említett kormányadatokat összevetettem más felmérések adataival, hátha van más válasz is. Nincs. Az adatok helyesnek tűnnek.

Átlag megtett mérföld az USA-ban: 13476 / 365 = 36.92 /nap. Az átlag USA elektromos jármű 100 mérföld alatt 30 kwh fogyasztással bír. Ebből az következik, hogy a napi átlagfogyasztása egy járműnek 11.1 kwh. Egy finnországi tanulmány szerint egy átlagos elektromos autó konzervatív becslésük szerint 0,20 kWh/km-t fogyaszt. Egy tipikus finn autós évente körülbelül 16.800 km-t ingázik, ami körülbelül 47 km vezetést jelent naponta. Ez napi 9,4 kWh áramfogyasztást jelent. Ha ezt összevetjük egy átlag EU hűtőszekrény éves 200 kwh fogyasztásával, akkor napi 0.5 kwh-át kapunk. Tehát valóban a sokszorosa még akkor is, ha konzervatív adatokkal dolgozunk. A töltési időtartam is óriási faktor a rendszer terheltségét illetően, jelentve, hogy bizonyos elképzelések szerint a töltési szükségletek kvótáit csak a rendszer legjobb teljesítői lesznek képesek megütni, legalább kezdetekben. Az “okos” disztópiában, akárcsak ma Kínában, pontrendszer alapján járnak juttatások társadalom szerte és ebbe az energiahasználat is beletartozik. Az autózás luxusa tehát azokat illetné meg, akik megütik az épp aktuális ideológiai mércét? A kereskedelmi forgalomban elérhető megújuló energiaforrások pedig nem elég hatékonyak ahhoz, hogy érdemben könnyítsenek helyzetünkön. Így nincs kényszer, a naiv lakosság önként egyezik bele a CO2 kasztrendszerbe.

Továbbá azt is fontos értenünk az elektromos járművekkel kapcsolatban, hogy a “környezetbarát” elképzelés pusztán marketing fogás és nem fedi a valóságot. Sem a villamosenergia előállítása, sem az akkumulátorokban található lítium kitermelése és tárolása nem nevezhető annak. A zöld utópia nem létezik és nem is kell, hogy létezzen. Spekulatív piacok kellenek és vagyonáthelyezés a néptől az oligarchákhoz és a digitális gazdaságnak megfelelő mindenre kiterjedő irányítása az emberek életének – központilag.

Egyébként is, ha a szén- és nukleáris energiáról való leállás a cél, miért fektet Bill Gates ebbe az iparágba?

Mióta számít egyáltalán zöld energiának a nukleáris? Ja, hogy nem tartozik a CO2 kvótakereskedelem eszetlen szankciói alá? De ha már itt tartunk, a világ legnagyobb befektetési vállalata, a BlackRock miért “támogatja az olaj- és gázipari befektetéseket” még idén is, miközben Larry Fink idei éves vezérigazgatóknak szánt levelében is a fenntarthatóságról hadovál?

“Két éve írtam, hogy az éghajlati kockázat befektetési kockázat. És ez alatt a rövid idő alatt a tőke tektonikus elmozdulásának lehettünk tanúi.3 A fenntartható befektetések mára elérték a 4 billió dollárt.4 A szén-dioxid-mentesítésre irányuló intézkedések és törekvések szintén növekedtek. Ez még csak a kezdet – a fenntartható befektetések irányába történő tektonikus elmozdulás még mindig gyorsul.

Minden vállalat és minden iparág átalakul a nettó zéró világra való áttérés következtében. A kérdés az, hogy Ön vezetni fog, vagy Önt fogják vezetni?”

Naná, hogy így tesznek, hiszen a gazdaságnak és a profitszerzésnek folytatódni kell. Mi másért létezne a “carbon capture“, azaz szén-dioxid-leválasztás?

“…az olajipar[ban] […] kitalálták a “nettó nullát”. A “nettó” megköveteli, hogy a teljes kibocsátásból kivonjunk némi szén-dioxidot, hogy a “nulla” kibocsátás illúzióját keltsük. Így a kőolajprofit pátriárkái kitalálták a “szén-dioxid-leválasztást”, egy olyan csalást, amely dollár- és eurómilliárdokat hozott nekik közpénzekből.
Még az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) is lehetővé tette a csalást, mivel az IPCC legtöbb klímamodellje megköveteli a szén-dioxid-leválasztást és -tárolást (CCS) a szén-dioxid-kibocsátás egyensúlyának megteremtéséhez, természetesen mindig valamikor a távoli jövőben.”

Az olajipar volt az, ahol már az 1950-es években tudósokat béreltek fel, akik a “fosszilisnak” nevezett tüzelőanyagok globális hőmérsékletre gyakorolt melegítő hatásáról számoltak be tanulmányaikban. Maga Teller Ede 1959-ben, az Energia és Ember Szimpóziumon több, mint 300 kormánytisztviselő, közgazdász, történész, tudós és ipari vezető előtt említette elsők között a “globális felmelegedés” mantráját. A rendezvénynek maga az American Petroleum Institute adott otthont. Nem csoda hát, hogy a környezetvédelmi mozgalom legnagyobb “hősei” is botrányos “olaj” kötelékekkel rendelkeznek. Al Gore, akinek oligarcha apja Armand Hammer olajmágnással üzletelt, de maga Gore 100 milliós bevételt szerzett a katari olajmaffia TV-s szerződéséből. Vagy Maurice Strong, Kofi Annan jobb keze (vagy inkább bábjátékosa), az ENSZ botrányos “olajkereskedője”.

“…az olaj- és energiaiparban szerzett vagyont, olyan vállalatokat vezetve, mint a Petro Canada, a Power Corporation, a CalTex Africa, a Hydro Canada, a Colorado Land and Cattle Company, az Ajax Petroleum, a Canadian Industrial Oil and Gas – hogy csak néhányat említsünk.”

Az olajipar mágnásainak sosem olajról szólt a biznisz, hanem a termelés és fogyasztás irányításáról, ahogy a karbonkereskedelem is erről szól. De a környezetvédelem elitjei sem a csodaszert keresik problémáink orvoslására. Ezek után az sem meglepő, hogy az olajipar finanszírozta a párizsi egyezményt is. A kijelentés, hogy BP 2020-ban elkötelezte magát a 2050-es nettó zéró kibocsátásra elég néhányaknak, hogy jót aludjanak. A józan észnek már kevésbé. A “nettó zéró” ugyanis az elit vállalatok és oligarchák Jolly Jokere.

A nettó zéró

“…egy könyvelési trükk, amelynek célja, hogy elfedje az éghajlatromboló kibocsátásokat. Ez egy faültetés, amelynek célja, hogy elterelje a figyelmet az ökoszisztéma pusztulásáról.
Ez a következő nagy dobás a zöldmosásban – és nem szabad, hogy megtévesszenek bennünket.”

Így repked majd a leggazdagabb és így fosztják meg tulajdonától is az átlagpolgárt, hiszen neki nem adatik meg az a kiváltság, hogy leírja veszteségként karbonlábnyomát.

Megjósolták, vagy megidézték hát az olajipar tudósai a globális felmelegedést? A kérdés elég egyértelmű, figyelembevéve, hogy a 70-es évek tudósai mind egy érkező jégkorszakról számoltak be. Egy práhuzamos világban rekedtünk volna?

Senkit ne tévesszen meg a temérdek pereskedés, amit az olajvállalatok vívnak a környezetvédelmi mozgalommal. Ne tévesszen meg az ellenkező álláspontok háborúskodása. Ez komédia, ez színház. Az oligarchák magasról tesznek arra, hogy milyen iparág hoz hasznot, miből szereznek hatalmat. A nyugat “új zöld megállapodásának” eszetlen költekezéseit néhányan egyenesen Ceaușescu szocializmusához hasonlítják és okkal. Remélhetőleg egyre többeknek tűnik fel, hogy zöld átalakítás, energiaválság és élelmiszerhiány kéz a kézben járnak. Így volt ez Mao és Sztálin uralma alatt is. A holland mezőgazdászok életvonalának eltékozlása kormányuk által a terv része. Bár nem támogatom a monokultúrát, sem a zöld forradalom vegyszereit és génmódosított növényeit, de a problémát, amit nagytőkés érdekek okoztak, nem további szankciókkal orvosoljuk. De nem is fontos a gyógyítás. Az a fontos, hogy legyenek új multi-milliárdos piacok, hogy nemzetek lakói nemzetközi energiavállalatok diktátumainak rabjai legyenek és a pénz nyomtatása koordináltan működjön az érdekhálózatok igényeivel. A Rockefeller családhoz hasonló eugenisták számára a CO2 mantra remek eszköze mellesleg a születésszabályozásnak is.

Egyre több fiatal választja ugyanis a gyermektelenséget. Nem racionális megfontolásból, hanem félelemből. A környezetvédelem eugenistái neurotikus fiatalok tömegét programozták ily módon.

Valóban abban lennének érdekeltek az új rendszer kiépítésének illetékesei, hogy megmentsük a környezetet? Többünkre ráférne, hogy görbe tükröt állítsunk civilizációnk elé és őszintén mérlegeljük, mennyire fejlett is homo sapiens. A környezetért “küzdenek” olyan emberek, akik kikapcsolódásként űzik a természetjárást és nem otthonukként élnek benne. Hétköznapjaikat betonkockákban, világító képernyők előtt görnyedve, légkondicionált irodáikban és otthonaikban töltik. Tömegközlekedést használnak ahhoz, hogy egyáltalán képesek legyenek a túlélésre. Hosszú, globális ellátási láncokat igénybe véve képesek egyáltalán élelemhez jutni, nem hogy minőségi tápanyaghoz. Ha lenne racionalitás a környezetvédelemben, akkor a városok végre elnéptelenednének és az emberiség szétszéledne kisközösségekbe, vissza a természetbe. Ott tanulja meg az ember tisztelni környezetét és nem az előkészített, letisztított és fertőtlenített betonbuborékban. A történelmi folyamat alapja, amely a transzhumanizmussal látszik záródni, a természettől való eltávolodás. Az ember önállóságának megszűnését és a technológiának, komplex globalizációs folyamatoknak való egyre nagyobb kitettségét eredményezi. Az elektromos járművek órási szerepet játszanak ebben a karbon adós, digitális személyazonosításos, ESG-s, metaverzumos, robotizált, automatizált, egyetemes alapjövedelmes, társadalmi hitel pontszámos szép új világban.

Fontos, hogy add tovább az üzenetet, hogy az egyre erősebben szorongatott tömegek találjanak választ kérdéseikre és forduljanak el ettől a disztópiától!

The Guardian cikk

Vélemény, hozzászólás?