Mióta számít egyáltalán zöld energiának a nukleáris? Ja, hogy nem tartozik a CO2 kvótakereskedelem eszetlen szankciói alá? De ha már itt tartunk, a világ legnagyobb befektetési vállalata, a BlackRock miért “támogatja az olaj- és gázipari befektetéseket” még idén is, miközben Larry Fink idei éves vezérigazgatóknak szánt levelében is a fenntarthatóságról hadovál?

“Két éve írtam, hogy az éghajlati kockázat befektetési kockázat. És ez alatt a rövid idő alatt a tőke tektonikus elmozdulásának lehettünk tanúi.3 A fenntartható befektetések mára elérték a 4 billió dollárt.4 A szén-dioxid-mentesítésre irányuló intézkedések és törekvések szintén növekedtek. Ez még csak a kezdet – a fenntartható befektetések irányába történő tektonikus elmozdulás még mindig gyorsul.

Minden vállalat és minden iparág átalakul a nettó zéró világra való áttérés következtében. A kérdés az, hogy Ön vezetni fog, vagy Önt fogják vezetni?”

Naná, hogy így tesznek, hiszen a gazdaságnak és a profitszerzésnek folytatódni kell. Mi másért létezne a “carbon capture“, azaz szén-dioxid-leválasztás?

“…az olajipar[ban] […] kitalálták a “nettó nullát”. A “nettó” megköveteli, hogy a teljes kibocsátásból kivonjunk némi szén-dioxidot, hogy a “nulla” kibocsátás illúzióját keltsük. Így a kőolajprofit pátriárkái kitalálták a “szén-dioxid-leválasztást”, egy olyan csalást, amely dollár- és eurómilliárdokat hozott nekik közpénzekből.
Még az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) is lehetővé tette a csalást, mivel az IPCC legtöbb klímamodellje megköveteli a szén-dioxid-leválasztást és -tárolást (CCS) a szén-dioxid-kibocsátás egyensúlyának megteremtéséhez, természetesen mindig valamikor a távoli jövőben.”

Az olajipar volt az, ahol már az 1950-es években tudósokat béreltek fel, akik a “fosszilisnak” nevezett tüzelőanyagok globális hőmérsékletre gyakorolt melegítő hatásáról számoltak be tanulmányaikban. Maga Teller Ede 1959-ben, az Energia és Ember Szimpóziumon több, mint 300 kormánytisztviselő, közgazdász, történész, tudós és ipari vezető előtt említette elsők között a “globális felmelegedés” mantráját. A rendezvénynek maga az American Petroleum Institute adott otthont. Nem csoda hát, hogy a környezetvédelmi mozgalom legnagyobb “hősei” is botrányos “olaj” kötelékekkel rendelkeznek. Al Gore, akinek oligarcha apja Armand Hammer olajmágnással üzletelt, de maga Gore 100 milliós bevételt szerzett a katari olajmaffia TV-s szerződéséből. Vagy Maurice Strong, Kofi Annan jobb keze (vagy inkább bábjátékosa), az ENSZ botrányos “olajkereskedője”.

“…az olaj- és energiaiparban szerzett vagyont, olyan vállalatokat vezetve, mint a Petro Canada, a Power Corporation, a CalTex Africa, a Hydro Canada, a Colorado Land and Cattle Company, az Ajax Petroleum, a Canadian Industrial Oil and Gas – hogy csak néhányat említsünk.”

Az olajipar mágnásainak sosem olajról szólt a biznisz, hanem a termelés és fogyasztás irányításáról, ahogy a karbonkereskedelem is erről szól. De a környezetvédelem elitjei sem a csodaszert keresik problémáink orvoslására. Ezek után az sem meglepő, hogy az olajipar finanszírozta a párizsi egyezményt is. A kijelentés, hogy BP 2020-ban elkötelezte magát a 2050-es nettó zéró kibocsátásra elég néhányaknak, hogy jót aludjanak. A józan észnek már kevésbé. A “nettó zéró” ugyanis az elit vállalatok és oligarchák Jolly Jokere.

A nettó zéró

“…egy könyvelési trükk, amelynek célja, hogy elfedje az éghajlatromboló kibocsátásokat. Ez egy faültetés, amelynek célja, hogy elterelje a figyelmet az ökoszisztéma pusztulásáról.
Ez a következő nagy dobás a zöldmosásban – és nem szabad, hogy megtévesszenek bennünket.”

Így repked majd a leggazdagabb és így fosztják meg tulajdonától is az átlagpolgárt, hiszen neki nem adatik meg az a kiváltság, hogy leírja veszteségként karbonlábnyomát.